Hurghada télen
Vörös-tengerHiába fogadtam meg, hogy januártól márciusig nem megyek a Vörös-tengerre. A víz nem olyan jó, a látnivaló kevesebb - aztán mégis egy hajó fedélzetén ringatózva találtam magam bő két héttel szilveszter után.
Bő két éven belül ötödik alkalommal látogattam el Egyiptomba, bár az első két sharmi úttal szemben az utóbbi időben Hurghada volt a célpont. Elvileg Sharmban vannak szebb helyek, de tapasztalataim szerint merülésbiztosabb
télen Hurghada, ezért döntöttünk most is egy napi kihajózásos túra mellett. Az árakra sem lehetett panasz, és bejáratott kapcsolatainknak köszönhetően megint saját hajóval szelhettük a habokat, a mi általunk kiválasztott helyeken merültünk, a nekünk tetsző ritmusban. Ez az állapot azért igencsak közel van az ideálishoz, és ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a pangás miatt a bázis 24 méteres hajóját, a Boshrát kaptuk meg általában, igazán nincs okunk panaszkodni. Mielőtt azonban beköszöntünk volna barátainkhoz a Gulf Divers bázisán, egy igazi tortúrává fajuló utazás várt ránk Hurghadáig. A gép késő este indult, éjfél után szállt le Sharmban, ahol kiszállítottak minket a gépből, és több, mint másfél órás várakozás után - amit a lehangoló tranzitváróban töltöttünk - szállhatunk csak vissza a gépre. A vízumügyintézés után a transzferbuszon az idegenvezető az eredeti tervet megváltoztatva a mi szállodánkba tartó csapatot tette ki utoljára, tehát mire beköltöztünk, már mehettünk is reggelizni. Bár fáradtak voltunk, úgy egyezett meg a csapat, hogy délután még egy felfrissítő, kisúlyozó merülést beiktatunk a programba. Divemastert nem is kaptunk, a hajó nagyjából öt percnyi távolságra vitt minket a kikötőtől, ahol a sekély vízben mindenki felvehette a ritmust. Estére pedig feltérképeztük a szállodánkat, a Sea Gullt is, amiről mondtak jókat és rosszakat egyaránt korábban. A szobák elfogadhatóak voltak, az ennivaló nem volt túl változatos, de én mindig találtam valami ehetőt, és a csapatot elkerülték a hasmenések is - mivel csak aludni jártunk oda, a célnak megfelelt. Persze néhány szoba elég rossz elhelyezkedésű, a személyzet
sem túl készséges, de aki már többször járt arab országokban, az ilyen apróságok felett könnyen átsiklik.A merülési programot illetően voltak ugyan előzetes elképzelések, de azért igyekeztünk rugalmasak lenni. Mivel a Careless Reef többünk számára még ismeretlen hely volt, oda szerettünk volna elmenni, az első nap másik merülésének pedig az Umm Gamart ajánlották a bázison. Ez utóbbi hely korábbi emlékeimhez képest többet nyújtott, viszont a Careless Reef nem hagyott bennünk mély nyomokat. A következő napon a bázis a Dolphin Reef-et ajánlotta. Mivel vezetőnk, Chris már hozzászokott ahhoz, hogy aránylag tapasztalt csapatunk nem szigorú, katonás rendben merülő, lévén sok fotós is volt köztünk, ezért az eligazítás után a párok egyéni tempójukban merülhettek. Itt ez nagyon jól is jött, mert ezen a helyen merültük egész héten talán a legjobbat. Igazán szép korallok között úszhattunk, az élővilágban sem volt hiba, fotósként bőven találtam témát.
A nap második merülőhelyeként Chris a Gota Paradisót ajánlotta. Mivel senki sem hallott még erről a helyről, ő pedig állította, hogy kevesen ismerik, ezért igazán szép, elfogadtuk a javaslatot. És nagyon jól tettük! A Gota Paradiso személyes véleményem szerint a Hurghada környéki merülőhelyek egyik legszebbike. Amikor elindultunk a merülésre, egyszer csak pillangóhalak raját vettem észre az egyik koralltömbnél. Épp indultam volna fotózni, amikor észrevettem, hogy az egyik társam megelőzött. Bosszankodtam magamban, mikor lesz még lehetőségem ezeket a látványos halakat így fotóznom? Nos, sokáig nem kellett várnom, néhány uszonycsapás után máris a következő rajnál voltam! Szinte kínos lassúsággal úsztunk a korallok mellett, hiszen annyi minden csodálnivaló volt. Az egyik ponton, a faltól távolabb egy oszlopnál nagy halak sorakoztak. Próbáltam kicsit közelebb úszni, amikor észrevettem, hogy az egyik szájában eltűnik egy kis hal. Gyorsan fotózni kezdtem, micsoda kép lesz ebből, gondoltam, a nagy hal megeszi a kishalat! Amikor aztán az "áldozat" előbújt, aztán meg újra visszament a nagyobb hal szájába, egyből kapcsoltam: ez bizony
egy tisztítóállomás! Pár perc nézelődés után aztán indultunk is tovább, hogy a zátony végén újabb halrajokkal találjuk magunkat szembe. A merülés után fontolgattuk, hogy talán érdemes lenne visszatérnünk még ide, de végül az az elképzelés kerekedett felül, hogy próbáljunk meg roncsokat merülni az Abu Nuhas zátonynál. Korai kelés után indultunk neki, és bár a tenger nem tűnt barátságtalannak, a kapitány nem vállalta, hogy kivisz minket. Félúton megálltunk hát egy Sha´ab Iris nevű helynél, ahol nem nagyon volt rajtunk kívül hajó - egyébként végig az egész túrára jellemző volt, hogy nem nagyon találkoztunk más búvárcsapatokkal a víz alatt -, és a nyugis merülés legnagyobb attrakciója egy polip volt, amit perceking követtünk. Nem nagyon láttam még polipot a Vörös-tengeren, nappal főleg nem. Délutánra pedig egy könnyű, kellemes áramlásos merülést terveztünk az Abu Nugalnál. Lélekben felkészültünk arra, hogy csak sodródunk a vízzel, nézelődünk, mint a moziban - aztán odalenn kiderült, hogy van ugyan áramlás, csak az ellenkező irányba! Vezetőnk úgy döntött, hogy ússzunk el a hajóig, ami messzebb vár ránk. Így aztán a nem igazán karakteres helyből még az előzetesen elképzeltnél is kevesebbet láttunk, több, mint egy órán keresztül tutajoztunk. Bár nem esett jól a dolog, de hát egy ilyen merülés minden sorozatba belekerülhet, nem bosszankodtunk rajta sokat. Viszont rövid megbeszélés után úgy döntöttünk, másnap újból megpróbáljuk az Abu Nuhast - hátha most a kapitánynak is tetszeni fog az időjárás...
A bázison pedig biztosra mentek, egy motorcsónakot is vontattunk, hogy ha máshogy nem, azzal merüljünk. Előzetesen azt beszéltük meg, hogy a már többek által merült Carnatic helyett a Chrisoula K néven ismert roncsot merüljük a Giannis D után. Mivel a Giannist már páran ismertük, a csapat aránylag szétszóródva nézelődött, majd a merülés végeztével a búvárok egyik fele a felszínen beszállt a
várakozó csónakba, mivel egyszerre úgysem fértünk volna bele. Pár perc múlva Chris jelezte, hogy nekünk is fel kellene mennünk. Talán abban bízott, hogy már úton van értünk a csónak, ám hiába vártunk, sehol senki nem volt. Kezdett az Open watert idézővé válni helyzet. Igaz, nem messze tőlünk egy másik búvárhajó horgonyzott, de azért túlzás lenne azt mondani, hogy nyugodtak lettünk volna. Aztán hamarosan feltűnt egy csónak, valahol a messzeségben, fedélzetén búvárokkal - ám egy centit sem haladt előre! Végül egy másik hajó csónakja segített ki minket a bajból és juttatott el a hajónkhoz. Mint ott kiderült, a mi csónakunk lerobbant, de azt ígérték, a második merülésen minden rendben lesz. Mivel a Chrisoula korántsem olyan népszerű, mint a Giannis, és nem biztos, hogy akadt volna gyors segítség, erősen bíztunk az arabok szavának igazában. A merülés teljesen nyugodtan zajlott le, a roncs mindannyiunknak tetszett, hiszen könnyen merülhető volt, mindenféle érdekességekkel, a végén pár percig még egy méretes napóleon is feltűnt - szerintünk érdemes merülési programba iktatni. Ezúttal a csónak is megérkezett, de az újból több, mint egy órányi merülés után nem volt könnyű kikászálódni rá. Elérkezett a túra utolsó napja, és a korábbi megegyezésnek megfelelően a Giftun környékét céloztuk meg. Szerettünk volna egy könnyed merülést, ezért kértük, hogy lehetőség szerint áramlásos merülést tervezzünk a Small Giftunnál. Természetesen ennek semmi akadálya sem volt, a megfelelő helyen beugrottunk a vízbe, és elkezdtünk a süllyedést a fal mellett. Néhányan csapatunkból kihasználták az alkalmat, hogy mélyebben is szétnézzenek, de aztán kiderült, hogy sikerült kétszer ugyanabba a folyóba lépnünk: olyan kemény ellenáramlás volt, hogy páran csak a kövekbe kapaszkodva lebegtek a vízben. Nézegettünk egymásra és Chrisre, hogy mi legyen, de be kellett várnunk egymást a víz alatt, mivel a csapat szokás szerint szétszórodott. Mivel ez a merülés már úgysem sikerülhetett jól,
a felszín közelében vagy a felszínen próbáltunk a hajó irányába úszni, végül aztán nem erőlködtünk tovább, felemelkedtünk és lebegve vártuk be azt. Nem voltunk boldogok attól, hogy az utolsó napunkat így kezdjük, többeket meg is viselt a merülés. Hosszú pihenő után azért csak elmentünk még egy merülésre a Sha´ab Sabinánál, de itt először Chris tesztelte az áramlást, és most rendben is volt a dolog. Látnivalókban viszont egyáltalán nem bővelkedett a hely, és a víz is hűvösebbnek tűnt. Így hát egy órányi borzongás után inkább feladtuk a dolgot, és befejeztük utolsó merülésünket.A hazaút ismét rendkívül fárasztóra sikeredett, az éjszakai transzfer után a kihalt reptéren bóbiskoltunk, majd a repülőn próbált mindenki több-kevesebb sikerrel aludni egy keveset. Volt alkalom a töprengésre, összegzésre is. Bár szerencsénk volt az időjárással, merültünk szép helyeken is, egy idő után már nem hozza lázba az embert egy bohóchal vagy egy tűzhal. És ezúttal bizony elkerültek minket a nagy találkozások: két napóleon, egy polip volt a gyorsmérleg, akadt muréna is, de nagyobb sügérrel már nem nagyon futottunk össze. A sokak által vágyott dolgok közül pedig például teknőst, sasráját, netán cápát sehol nem láttunk, a megszokott delfinek is alig 1-2 másodperc erejéig tűntek fel. Mindez azért is furcsa volt, mert pangás érződött egész Hurghadában, a bazárokban sem volt nagy tömeg, a merülőhelyeken sem horgonyzott hajók serege, ez alól talán csak az Umm Gamar jelentett kivételt, ahol elég sokan voltak. A túra fénypontja egyértelműen a Dolphin Reef - Gota Paradiso merülőhelyeken töltött nap volt, és persze a roncsok is "látványbiztosak" voltak, de ez a roncsmerülések jellegéből adódik. Közben kaptuk a híreket a vacak hazai időről, míg mi a fedélzeten napozhattunk, tehát a kesergés nem lenne helyénvaló. De azért sajnos be kell látni, aki már pár alkalommal merült Hurghadában, talán jobban jár, ha kicsivel nagyobb összegért inkább más célpontot keres, netán egy déli szafarira fizet be, ahol igazán új élményekre számíthat. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy valószínűleg legközelebb mi is így teszünk.
Gonda Rudolf
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Kecskemét
