Dave Shaw története - A merülés
A búvárkodásról4/8. oldal
Újra magányosan, Shirley folytatta a pihenőjét. Ahogy közeledett a mennyezethez, 50 méteres mélységben kezdte rosszul érezni magát. Az ösztöne azt súgta, hogy kapcsolja le a rebreather készülékét és váltson át a nyílt rendszerű segédfelszerelésére mielőtt még teljesen elveszíti az eszméletét. Ahogy szájába vette a reduktort a barlang forogni kezdett vele. Shirley akkor még nem tudott róla, de a bal belső fülében keletkezett kis héliumbuborék okozta az extrém szédülését. Egy mosógépben érezte magát, a vezetőkötéltől is eltávolodott. A sötétben feketeséget látott mindenütt, csak a barlang tetején tört meg a lámpájának fénye. Néha egy fehér pont is bevillant a képbe, ez volt a kötél. A kezét gondolkodás nélkül kinyújtotta felé, hogy megkapaszkodjon benne és ez mentette meg az életét. Ha mellényúl, valószínűleg a végtelen sötétségbe sodródott volna. Hogy felfelé vagy lefelé, valójában nem számított. A mélység vagy a dekompressziós betegség végzett volna vele, és van Schaik a búváraival együtt csak egy üres kötelett húzhatott volna a felszínre.
A mosógép hatás végül lelassult annyira, hogy Shirleynek sikerült leolvasnia a VR3-as computerének kijelzőjét. Eszerint 35 méteren tartózkodott. Ez figyelmeztetés volt számára, mivel még 46 méteren kellett volna pihennie. A kezeit óvatosan egymás alá helyezve Shirley merülni kezdett. Ahogy elérte a kijelölt mélységet, émelygés tört rá és hányni kezdett. A reduktort kivette szájából, kiengedte magából a hányadékot, majd visszadugta a másodiklépcsőt. A szédülés és hányinger ellenére sikerült megragadnia néhány tartalék palackot, melyek a vezetőkötél mellett voltak leeresztve. A gondolat, hogy életét vesztheti, sosem fordult meg a fejében. Túl fogom élni, túl fogom élni, mondogatta magában.
20 perccel később megérkezett Truwin Laas (31 éves) van Schaik második tartalék búvára. Shirley elkérte tőle a tábláját és azt írta rá: "ROSSZUL VAGYOK. SZÉDÜLÖK ÉS HÁNYOK." Laas miután megbizonyosodott arról, hogy Shirley a mélységnek megfelelő gázkeveréket lélegzi be, és hogy az állapota stabil, gyorsan elindult felfelé, hogy tájékoztassa van Schaikot. Shirley ismét magára maradt, és túlélési szubrutinként folyamatosan tette fel magának a következő kérdéseket: Hol is lennék most? Mennyi ideig kellene még itt maradnom? És merre kell mennem? Minden lélegzetvétel tudatos cselekvés volt, ami egyre nehezebben ment, ahogy próbálkozott. Szívás, tartás, kilégzés. Szívás, tartás, kilégzés. Túl fogom élni. Túl fogom élni.
A maraton elkezdődött. Van Schaik elkezdte cserélgetni a búvárokat, hogy valaki mindig legyen lent Shirley mellett. Du Preez, Laas, Sander és Vingerling újra meg újra lemerült aznap, fejenként 3-4 kínzó merülés jutott, kockáztatva, hogy a dekompressziós betegség tünetei rajtuk is megjelenhetnek. (Herbst, aki órák óta nem volt használható állapotban, gyaníthatóan kis mértékű keszonbetegség miatt, még egy merülést vállalt; Andrews és Stojakovic pedig túl mélyen jártak már ahhoz, hogy aznap újra merüljenek.) A búvárok a vezetőkötélhez rögzítették Shirleyt és csak akkor bontották a kötést, amikor az egyik dekompressziós megállótól a másikra vitték. Minden mozgás egy újabb hányásrohamot indított el nála. "Szívszorító volt hallgatni," nyilatkozta Vingerling újra átélve Shirley száraz öklendezésének görcsös durvaságát.
Shirley a merülés előtt elmondta a csapatnak, hogy ha bármi rossz történne vele a merülés során, akkor a feleségét, Andret őszintén és gyorsan tájékoztassák. Andre, aki Komati Springsben tartózkodott és a búvárbázis ügyeit intézte, folyamatosan kapta az információt, hogy mi történik a férjével. Az egyik hívás után egy táblát vittek le Shirleyhez: "ÜZENET ANDRETőL: SZERETLEK" olvasta, majd: "TARTS KI."
Több mint tíz órányi vízbenlét után Shirley végre elérte a 6 méteres mélységet. Kimerült volt és a hypotermia jelei is kezdtek rajta mutatkozni, ennek ellenére közel két órát töltött itt. A pokol következő állomása 3 méteren várt rá, ahol a táblázatok szerint még 2 óra 20 percet kellett szenvednie. Alighogy elhelyezkedett, egy éles fájdalom hasított a bal lábába, ami a keszonbetegségre utalhatott. Aztán eljött az idő, hogy megkockáztassa a felszínre emelkedést. "FÁJ LENT A BAL LÁBAM. TALÁN MERT RÉG NEM ÁLLTAM MÁR RAJTA?", írta egy táblára. Nem sokkal utána Sander ereszkedett le hozzá. "AZÉRT JÖTTEM, HOGY HAZAVIGYELEK", írta.
Shirleyt kiemelték. Közel 12 és fél órát töltött a barlangban. "Nehogy levágd a szárazruhám", préselte ki magából, mikor meglátta, hogy Du Preez egy ollóval közelít felé. Shirleyt felhúzták a bejárat feletti sziklákra és 22 percen belül már a dekompressziós kamrában feküdt.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 4.7) átlagos nehézségű 
Budapest
