Az Adriai-tenger
Tudomány4/4. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
Noha kétségkívül a halak a búvárok kedvencei, az Adria élővilágát bemutató fejezetünkből nem hiányozhatnak a hihetetlenül változatos alsóbbrendűek sem. A parti sziklák árapály szintje alatt kiterjedt mezőket alkot a zöldalgák családjába (Chlorophyceae) tartozó tengeri saláta (Ulva lactuca). A sekély, szilárd aljzatú vizekben a sziklákat a barnamoszat-félék családjához (Phaeophyceae) sorolt pántrópusi, de Thethys reliktumfajnak tekinthető tölcsérmoszat (Padina pavonica) kolóniái borítják el. Roppant érdekes algaféle egy másik, szintén sekélyvízi paleotrópusi zöldmoszat faj, az egyetlen óriási sejtből álló ernyős alga (Acetabularia acetabulum) is. A biogén zátonyépítés fontos szereplője, a mészkiválasztó gumós vörösalga (Lithotamnium fruticulosum). A tengeri flórában kitüntetett szerepet játszanak az önálló élőhelyet alkotó tengerifű-mezők. Az egykor a szárazföldről a tengerbe visszatelepedett magvas növények csoportjából ki kell hogy emeljük a békaszőlőfélék családjához (Potamogetonaceae) tartozó, sűrű és kiterjedt mezőket alkotó neptunfüvet (Posidonia oceanica), és a neptunfűnél kisebb moszatfüvet (Cymodocea nodosa), amelyek endemikus földközi-tengeri fajok.
A szivacsok (Porifera) rendkívül gazdag csoportjából említsük meg a mosdószivacsot (Spongia officinalis), vagy a víz alatti barlangok mennyezetét tömegesen beborító fehér rácsállatkákat (Clathrina sp.), és az igen gyakori aranyszivacsokat (Aplysina aerophoba). A csalánzók (Cnidaria) törzsének legszebb képviselői közé tartoznak a virágállatok (Anthozoa). Az adriai vizekben mindenütt közönségesnek számít a fájdalmas csípést okozó viaszrózsa (Anemonia sulcata), a homokos tengerfenékbe csövet építő ásó tengeri rózsa (Andresia partenopea), vagy a viszonylag ritkább csöves tengeri rózsa (Cerianthus membranicus). A szarukorallok (Gorgonaria) legszebb képviselői, a sziklafalakon helyenként kiterjedt telepeket alkotó endemikus színeváltó szarukorallok (Paramuricea clavata), illetve a sárga legyezőkorall (Eunicella cavolinii). A tüskésbőrűeket (Echinodermata) változatos tengericsillag és tengerisün populáció képviseli az Adriai-tengerben, amelyből a különösen gyakori bíborcsillag (Echinaster sepositus) szintén endemikus fajnak tekinthető. A puhatestűek (Mollusca) törzsét legjobban talán az igen intelligens, és fejlett idegrendszerrel rendelkező közönséges polip (Octopus vulgaris) illetve tintahal (Sepia officinalis) szimbolizálja a búvárok számára. Érdemes megemlíteni még az Adriai-tenger legnagyobb kagylóját, a közel egy méteresre is megnövő, és a tengerifű-mezőkön gyakori endemikus közönséges sonkakagylót (Pinna nobilis), vagy a legnagyobb adriai csigafajokat, a ritka csomós tritonkürt csigát (Charonia nodifera), és a hatalmas méretű hordócsigát (Tonna galea).
Dr. Elter Tamás, PADI Instructor
Marine Life Oceanográfiai Központ
www.marinelife.hu
(átlag: 3.4) átlagos nehézségű 
Szeged
