Az Atlanti-óceán

1/3. oldal

A tenger enciklopédiájának következő fejezete már jól ismert vizekre kalauzol.

Sorozatunk következő részében az egyes óceáni medencéket, valamint azok perem és melléktengereit, továbbá földrajzi és hidrológiai viszonyait, sajátosságait fogjuk bemutatni. A kedvtelési búvárkodás szempontjából kiemelt jelentősége miatt, külön-külön foglalkozunk a Földközi, az Adriai, és a Vörös-tengerrel.

Az Atlanti-óceán kialakulása, és földrajzi-oceanográfiai jellemzői

Albumhoz klikk a képre.

A három nagy óceáni medencéből, sajátos jellemzői miatt, az Atlanti-óceánt tekinthetjük az egyik legérdekesebb tengernek. Tegyük hozzá azt is, hogy a Föld tengerei közül, az Atlanti-óceán számít az egyik legalaposabban tanulmányozott víztömegnek. Az Atlanti-óceán mindazokat a vonásokat magában foglalja, amelyek egy klasszikus óceáni medencét jellemeznek. Geológiai időskálán mérve viszonylag fiatal tengernek minősül, mivel az óceánok keletkezési és fejlődési folyamatát kifejező Wilson-ciklus szerint, még a szétterülési, növekvő fázisában lévő óceán. Mintegy kétszáz millió éve, az alsó jura-időszakban, a jelenlegi kontinensek egyetlen hatalmas szárazulatban egyesültek. A lemeztektonikai folyamatok miatt, a Pángea őskontinens egykori egyenlítői vidékén, hosszú szárazföldi hasadékvölgy alakult ki. A riftesedés folytán, mintegy 160 millió évvel ezelőtt, az Atlanti-óceán először Délnyugat-Európa, illetve Észak-Amerika déli területei között nyílt ki. Ezen a nyomvonalon, amelyet jelenleg az atlanti középóceáni hátság vonulata jelöl ki, további keskeny tengervályúk kialakulásával vette kezdetét az új óceán szétterülése. Ezt követte a korai kréta időszakban, nagyjából 130 millió évvel ezelőtt Észak-nyugat Európa, és Észak-Amerika atlanti partvidékének a szétválása. Az Atlanti-óceán kinyílási folyamata legkésőbb a mai medence déli vidékét, Dél-Amerika és Délnyugat-Afrika akkor még egységes szárazulatot alkotó területeit érte el, nagyjából ötven millió évvel ezelőtt, az eocén-időszakban. A kontinenslemezek mozgása, amely fokozatosan bezárta az egykori, egyenlítői trópusi Thethys-óceánt (amelynek üledékeiből jött létre az alpi orogenezis folytán az eurázsiai hegységrendszer) alakította ki az Atlanti-óceán mai medencéjét. Az Atlanti-óceán a Föld második legnagyobb óceáni medencéje. A melléktengerek nélkül számított területe 82 millió négyzetkilométer, teljes területe pedig kereken 106 millió négyzetkilométert fed le a Föld felszínéből. Az óceán egy észak-déli irányú hosszanti tengely mentén terül szét Európa és Afrika, illetve Észak és Dél-Amerika között. A kettő másik óceáni medencétől eltérő sajátossága, hogy egyedül az Atlanti-óceán rendelkezik közvetlen, széles kapcsolattal az arktikus, és az antarktiszi hideg víztömegekkel. E privilegizált földrajzi helyzete miatt, az Atlanti-óceán a legfontosabb tényező az egész világtengert érintő globális mélytengeri áramlásrendszer és vízcsere fenntartásában. (Ezzel a rendkívül érdekes témával a későbbiekben, a termohalin vízkörzési rendszer, és a mélytenger-felszín közötti vízcirkuláció kérdésénél fogunk részletesebben foglalkozni.) A három óceán közül az atlanti medence a legsekélyebb. Az Atlanti-óceán átlagmélysége "mindössze" 3.300 méter. Viszonylag kis átlagmélységét a legfejlettebbnek számító középóceáni hátságrendszerének, és -fiatal korából adódóan-, a kiterjedt mélytengeri árokrendszer hiányának köszönheti. Legmélyebb pontja, 9.144 méteres mélységgel, a Déli Sandwich árokban található. Az Atlanti-óceán víztömegének térfogata kereken 322 millió köbkilométer. Az óceán északi területén a legkiterjedtebb abisszális síkságok a Kanári és a Zöldfoki medence, valamint az Észak-Amerikai és a Guyanai-fenéksíkság.

Az atlanti-medence déli vidékén pedig a Brazil, az Argentin, az Angolai és a Fokföldi medencék alkotják a legnagyobb területtel és mélységgel rendelkező fenéksíkságokat. Már utaltunk rá, hogy az Atlanti-óceán rendelkezik a legfejlettebb középóceáni hátságrendszerrel. A Középatlanti-hátság északon az Izland és Grönland közelében húzódó Jan Mayen törésövtől kezdődik, és egészen az antarktiszi Weddel-fenéksíkságot határoló Atlanti-indiai Hátság vonaláig fut, egybefüggő, 22.000 kilométer hosszú hegységláncot alkotva.

Az Atlanti-óceán Földünk legnagyobb vízgyűjtő területe. Az óceán vizébe ömlik néhány a legnagyobb vízhozamú folyamok közül, mint például az Amazonas, a La Plata, vagy a Niger és a Kongó. (Hasonló okból, az atlanti melléktengerek között is találunk jelentős vízgyűjtő területeket, például a Mexikói-öblöt, amelybe a Missisipi ömlik.) Az óceán területét az összes éghajlati öv zónája érinti. Az Atlanti-óceán sótartalma 33 és 37 súlyezrelék között ingadozik, átlagos sótartalma 34,3-35 ezrelék. A poláris víztömegek rendelkeznek a legmagasabb sótartalommal, a hideg tengervíz nagyobb sűrűsége miatt.

Az írás a következő lapon folytatódik!

5. shark		2010 már 04. 13:31

Számos tengeri élőlény vándorol az áramlatok segítségével. Hogy a kedvenc állatcsoportomnál maradjak,például a Golf-áramlatot használják transzatlanti migrációjukhoz a kékcápák. A Golf-áramlattal utazik a röviduszonyú makó is, egészen azokig az északi területekig, ahol a víz hőmérséklete 16 C fokra csökken. De a Golf-áramlatnak köszönhető, hogy a kalsszikus trópusi cápafajnak tekinthető tigriscápa nyári időszakban egészen New York magasságáig felhatol. Valódi áramlatutazó a csigák világán belül szokatlan, nyílt-tengeri, pelágikus életmódot folytató vitorlás csiga, vagy például a "papír-nautilusznak" is nevezett hajóspolip.
Előzménye: 'pygmy' (4)
4. pygmy		2010 már 04. 13:06

köszi. ööö, a másik kérdés, hogy van-e olyan faj, ami abszolut kihasználja az áramlások adta lehetőséget pl. utazásra, táplálékszerzésre, szaporodási helyre úszkálás... még konkrétabban: van-e pl. Golf-áramlatnak rendszeres potyautasa?
Előzménye: 'shark' (3)
3. shark		2010 már 04. 12:41

A Saragasso-tenger egyáltalán nem döglött víz, lényegében egy olyan nyílt-tengeri, óceáni terület, amely a Golf-áramlat "szélárnyékában" fekszik. A terület a nevét a barnaalgákhoz sorolható Saragassum moszatról kapta, amely itt kiterjedt felszíni mezőket alkot. Az úszó, lebegő hínármező különleges élővilággal rendelkezik. Vannak köztük olyan fajok, pl. egy, az Antennaridae családhoz tartozó békahal féle, amely csak itt fordul elő. Az úszó moszat-erdő kitűnő búlóhelyet biztosít a rajhalak, illetve halivadékok számára. A Saragassum-mezőket, a bőséges zsákmány miatt, gyakran felkeresik pl. a nyílt-tengeri kékcápák is. A nyílt-óceáni merülés egyébként semmihez sem hasonlítható élmény, nagy kár, hogy csak alig egy-két helyen nyílik rá lehetőség. Egyszer az Atlantin volt szerencsém ilyent ípusú merülésen részt venni, kékcápák, röviduszonyú makó, pilóta illetve hosszúszárnyú bálnák alkották a "terítéket". Sajnos, a Saraggasot eddig még nem sikerült becserkésznem.
Előzménye: 'pygmy' (1)
2. Thomasbuvar		2010 már 04. 09:33

Egyediségét talán jellemzi, hogy a magyarországi vizekben is őshonos (sokan ezt nem is tudják) angolna, néhány év édesvizi élet után, nem túl rövid vándorútra indul és visszatér a Sargasso-tengerbe, mivel az angolnák ott, és csak ott ívnak. A kikelt ivadékok pedig újra megindulnak a szárazföldek felé, felúsznak a folyókon, patakokon, ha kell, közlekednek a harmatos réteken is és benépesítik Európa tavait. Persze ez a vándorlás is eltart pár évig... :)
Előzménye: 'pygmy' (1)
1. pygmy		2010 már 04. 09:01

arra lennék kíváncsi, az olyan mozdulatlan vízterületeken, mint pl. a Saragasso-tenger, milyen élővilág telepszik meg? mennyire egyedi? mennyire változatos? az, hogy mozdulatlan, ugye nem jelenti azt, hogy ez "döglött" víz?

Az Atlanti-óceán

Merülőhelyek

Sha´ab Claudia

Búvárszakáruház