A Csendes-óceán
Tudomány1/4. oldal
A legnagyobb óceánhoz illően hosszú fejezettel folytatódik a tenger enciklopédiája.
A Csendes-óceán
|
A medenceterületet nyugaton az ázsiai kontinens, valamint az ehhez tartozó Nagy-Szunda szigetek, Ausztrália, délen az Antarktisz, keleten pedig Észak és Dél-Amerika határolja. A Csendes-óceán -az Atlanti-óceánhoz hasonlóan-, északon összeköttetésben áll az arktikus víztömegekkel is, bár ez az összeköttetés sokkal korlátozottabb, mint az Atlanti-óceáné. A Csendes-óceánt a poláris Jeges-tengerrel ugyanis csak a keskeny és sekély fenékküszöbbel rendelkező Bering-szoros köti össze. Ezzel szemben délen -a másik két óceáni medencéhez képest-, a Csendes-óceán fűződik a legszélesebb összeköttetéssel a hideg antarktikus vizekhez. A Csendes és az Atlanti-óceán földrajzi határát délen a heves viharairól hírhedt Horn-fok, és az antarktiszi Palmer-félszigetet összekötő képzeletbeli egyenes alkotja. A pacifikus medence nyugati pereme rendkívül tagolt, kiterjedt szigettengeri területet alkot. A Csendes-óceán rendelkezik a leggazdagabb szigetvilággal. A legnagyobb csendes-óceáni szigetek közé tartozik az északi medenceterületen Szahalin, Japán, a Fülöp-szigetek, a Nagy Szunda-szigetek és Új-Guinea. A déli-félteke legnagyobb pacifikus szigete Új-Zéland. Szinte megszámlálhatatlanul sok kisebb sziget alkotja az egyenlítői pacifikus területen fekvő három nagyobb földrajzi egységet, Mikronéziát, Melanéziát és Polinéziát.
Annak ellenére, hogy a Csendes-óceán a Föld legnagyobb óceáni medencéje, a Wilson-ciklus szerint már a harmadik, bezáródási fázisában lévő, idős, megszűnő óceánnak kell tekintenünk. Az óceáni medence öt nagyobb lemezből, a Pacifikus, az Ausztrál-indiai, az Antarktiszi, a Nazca és a Kókusz-lemezekből áll. Ezen kívül számos további kisebb lemez is kimutatható a kontinensek peremvidékén, mint például északkeleten a Juan de Fuca, vagy nyugaton a Filippínó lemez. Észak és Dél-Amerika -az Atlanti-óceán folyamatos tágulás miatt-, fokozatosan nyugati irányba halad, míg az Antarktisz és Ausztrália észak felé nyomul. E bonyolult mozgások a kontinentális lemezszegélyek mentén konvergens lemezmozgást, és az óceáni illetve a kontinentális kéreg ütközését (kollízióját) okozzák. A bezáródási folyamat eredménye, hogy a Csendes-óceán területén találjuk a Föld legnagyobb mélytengeri árokrendszerét. A legkiterjedtebb szubdukciós zónák a medenceterület északi és nyugati peremén húzódnak.
A Csendes-óceán árkai rejtik Földünk legnagyobb vízmélységeit. Az északnyugati árokrendszeren belül, a 7.679 méteres legnagyobb mélységgel rendelkező Aleut-árok képezi a pacifikus árokrendszer északi határvonalát. A Kamcsatka-félsziget és Japán keleti partvidéke előtt húzódik a 10.542 méteres maximális mélységű Kurill-árok, amelynek közvetlen folytatása az ennél sekélyebb, "mindössze" 8.490 méter mély Japán árok. A maga 10.680 méteres legnagyobb mélységével, az Izu-Bonin árok a harmadik legmélyebb pacifikus mélytengeri hasadék. A 2.250 kilométer hosszú, de csak 90 kilométer széles Marianna-árokban találhatjuk a Föld legmélyebb ismert pontját, a 11.034 méter mély Challanger-szakadékot. A nyugati árokrendszerhez tartozó Filippínó-árok mélysége szintén meghaladja a tíz kilométert, egész pontosan 10.540 méter mély. A Mikronézia nyugati peremén futó árkok közül említésre méltó Földünk második legmélyebb óceáni árka, a 10.882 méter mély Tonga-árok. A nyugat-pacifikus árokrendszer Új-Zéland északi térségében végződik, a 10.047 méter mély, és a Tonga-árok folytatásának tekinthető Kermadec-árokkal. Az óceán keleti peremén két aktív alábukási zónát azonosíthatunk. A Csendes-óceán mélytengeri árkai között a leghosszabb szubdukciós hasadék a Peru-Atacama árok a maga 5.900 kilométeres hosszával. A viszonylag sekély, 6.662 méteres maximális mélységgel rendelkező Közép-amerikai árok az óceáni Nazca-lemez és az amerikai kontinentális lemez ütközési területe. A Csendes-óceán kérge ebben az ütközési zónában egészen a karibi medence alá tolódik. A pacifikus árokrendszer térségében, a szubdukció folytán, évente átlag 4,5 négyzetkilométer területű óceáni aljzat semmisül meg. Az árkokban alábukó óceáni kéreg ütközése iszonyatos energiákat szabadít fel. Nem véletlen, hogy például Kamcsatka és Japán térsége a Föld szeizmikusan legaktívabb területe, ahol gyakoriak a pusztító erejű, ún. mélyfészkű földrengések.
Az írás a következő lapon folytatódik!