Csipetnyi Adria
Adria2/2. oldal
Vasárnap a bázis kilenc órás nyitása előtt már Piranban voltunk, és akkor még a sorompóval elzárt tengerparti sétányra is be tudtunk menni, kidobtuk a cuccot, és irány vissza parkolóhelyet keresni - ám addigra a sorompó lezárult. Kis lelemény, és sikerült még átcsúszni a "határon", majd a bázistól cirka egy kilométerre parkolóhelyet is találtunk. Jó bulinak tűnt a délutáni cipekedés, 25 kiló ólommal "fűszerezve". A bázis viszont enyhe jelzőt használva is kifogástalan. Van egy jól felszerelt boltja, remek bérelhető felszerelése, nagyteljesítményű kompresszora, és ami a legjobb, nagy helyiség a felszerelés mosására, valamint zuhanyzásra. A bázis szolgáltatásainak igénybevétele egy napra, egy főre pár euró - nagyon méltányos ár. A bázissal szemben, nagyjából 20 méterre található a part, két, a vízbe vezető, kapaszkodós lépcsővel. Mivel a cuccunk már ott volt, palackot is kaptunk, semmi nem tarthatott vissza a merüléstől. A hullámverés nem ígért káprázatos látótávolságot, de voltam én már Budakalászon többször is, felvállaltam hát, hogy majd vezetem a merülést. A víz lassan mélyül, az első néhány méteren kövek és apró halak tűntek fel, a látás 6-8 méteres lehetett, nem túl jó, de azért még elfogadható. A szél némi nyugati irányú áramlást támasztott, de sajnos nekünk azt tanácsolták, hogy mindenképpen abba az irányba kezdjük a merülést, mert ott látunk szépet, ezért minden okos elvvel ellentétben nem az áramlással szemben kezdtünk úszni. A leszakadás nagyjából 5 méteren kezdődik, ahol nagyobb mélységet ér el, akár a 14 méter sem elképzelhetetlen, de nekünk elég volt a 12 méter is a 17 fokos vízben. A több, mint 50 perces merülés számomra a korábbi adriai tapasztalataimhoz képest nem számított rossznak. Ekkora tarisznyarákokat nem láttam még sehol, de voltak gébek, nyálkáshalak, szivacsok, csőférgek, sürgérek, kisebb-nagyobb halrajok - a látótávolság miatt viszont csak makrófotózással próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel. A zátony oldalán számos üreget találtunk, némelyikről könnyen el tudtam volna képzelni, hogy polip lakja, de sajnos nem sikerült találni egyet sem. Tintahallal viszont találkoztam, a tányéromon, este...
A vízből való kijutás a kényelmesebb hajós merüléshez szokott társamnak okozott némi fejtörést, de azért annyira nem volt nehéz. Ha már ott voltunk a bázison, a palackokat gyorsan megtöltettük, második merülést is bevállaltunk. Az elsőhöz nagyjából hasonló látnivalók vártak ránk. Végül kettőnk két merülése a palackbérléssel és bázishasználattal együtt összesen 25 eurót kóstált. Már azt hittük, hogy ez egy jó ár, ám miután egy kézikocsi segítségével, negyedóra vontatás után elértünk az első parkolóig, ahova az autóval el lehetett jönni, újabb negyedóra gyaloglás után, majd Piran területét elhagyni szándékoztunk, parkolóőr állta utunkat. A sok órányi, a bázistól kilométernyi távolságra levő parkolás laza húsz eurónk elvesztését eredményezte. Konklúzió: merülhettünk volna hármat vagy négyet is, ha már a semmiért ennyit fizettünk. A merülés magyar szemmel (pláne az adriai parti merülési lehetőségekre gondolva!) nem volt rossz, a bázis szuper, viszont az odajutás nem egy könnyű feladat. A környéken nincsenek nagy távolságok, a szállásunk ugyan messze volt, de ez ott nagyjából nyolc perc autózást jelentett. Tetszett, hogy önállóan is lehetett merülni, és egyébként is jó benyomásokat szereztünk az országban. Hazafelé útba ejtettük a magyar búvárok által jól ismert Sepadiver boltját is, a hátralevő nagyjából 700 kilométeres út túlnyomó többségét pedig autópályán tehettük meg. Az éttermi- és szállásárak elfogadhatóak, pénzváltással viszont nem érdemes bajlódni, mindenütt elfogadták az eurót, sőt, még abban is adtak vissza.
Egy önálló búvártúrát nem tudom, mennyire ér meg Szlovénia. Hajóval nem merültünk, ami nyilván árban is megdobná a dolgot, de az Isztria felől nem nagy dolog erre kerülni, és persze azoknak is érdemes pár kilométeres kitérőt tenni, akik a Sepadiverben vett új cuccaikat szeretnék kipróbálni. Ami a pünkösdhétfő dacára nyitva volt, és egy kis engedményt is kaptunk, mivel kiderült, hogy magyarunk vagyunk és már nincs áfa-visszaigénylési lehetőségünk. Az élet apró örömei...
Gonda Rudolf
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Budapest
