Száll egy matrac a szélben
Vörös-tengerAzt nem tudom reálisan megítélni, hogy mekkora mázli, ha 50-60 percen keresztül 4-5 cápa köröz a közvetlen közelünkben. Aztán nem tudom, szerencse kérdése-e, hogy a Selmeczi Dani vezette kis fotós csapat egyetlen videósaként megörökíthettem, ahogy a vakukkal koppintottak a tolakodóbb jószágok orrára a fotósok. Ám arra emlékszem, hogy nem a szerencsém járt az eszemben, amikor a mókázó Dani mögém lopakodott és jó erősen megragadta a vádlimat. És még arra is volt kapacitása, hogy jó képeket csináljon... No persze ez az, ami nem szerencse kérdése. Számomra pedig eljött a pillanat, amikor azt mondtam, köszi, de ennyi elég volt a cápázásból. Mázli, hogy közel volt a hajó létrája... Úgy úszkáltunk a kíváncsi ragadózokkal, mint egy csapat delfinnel, ami tucatnyi vörös-tengeri utam egyik legmaradandóbb élménye lesz minden bizonnyal.
Egyébként itt jegyzem meg, hogy a felszínen delfincsapat is kísért egy darabig. Ha végiggondolom, akkor bizony gyakorlatilag szinte mindent láthattunk ezen a túrán, amivel találkozni nagy dolognak számít egy búvár számára. Az első nap teknőse után jöttek a delfinek, a szirtcápák, az óceáni fehérúszójúak, a manta, a hatalmas tonhalak, a barrakudák, és láttunk nagyon szép korallszirteket is. Mivel nagyon friss tapasztalataim voltak az északi, safagai térség élővilágáról, elég egyértelmű volt a kontraszt. A szép helyek tényleg sokkal változatosabbak voltak délen, az igazi markáns különbség pedig a nagyobb halak felbukkanási valószínűségében volt. A víz az északi 22-23 fokhoz képest délen 26 fokos volt, igazi lubickolós hangulatban merülhettünk a leginkább mélydéli vizekben. Persze meleg víz ide vagy oda, az Abu Fandera inkább csak érdekes epizód volt utunk során, az újdonság, a felfedezetlenség jelentette a legnagyobb vonzerejét, nem a nagy látnivalók. A túra attól lett igazán kerek, hogy a St. John´s körül is merülhettünk a nagyvadak reményében, és becsúszott olyan kellemes, kedvelt merülőhely is, mint a Claudia.
A szél volt utunk egyik "főszervezője", de végül az is kiderült, hogy a kényszer szülte visszatérés nagy élménnyel ajándékozott meg. Azt is tényként kezelhetjük, hogy a hullámokat jól viselő hajóval a nagy szél korántsem elviselhetetlen. Sőt, ez még éppenséggel az utazás kaland részéhez sorolható. A hosszú buszozások a reptértől a kikötőig már inkább csak az elviselendő kellemetlenségek közé tartoznak, de a reptér... Hurghadában be sem engedtek fél óráig a belső részbe, mert "a gép nincs kiírva". Bár bejutni sem akkora élmény, hiszen csak sok-sok bazár (zdrasztvujtye-shop) vár, illetve méregdrága kávézók. A repülős ennivaló színvonala sem felfele mozdult el az utóbbi években, mellesleg útba kellett ejteni a sharmi repteret is, ami szép ugyan, de azért nem szakad meg a szívünk érte ha kihagyjuk.
Ferihegy Sharm után már egyre szerényebb benyomást kelt: úgy fest, a jobb egyiptomi repterek színvonalát sem éri el Magyarország legnagyobb légikikötője. Vajon a roppant szerény tabai terminál a mérce? Nem tudom, de az tény, hogy hosszas várakozás után jutottunk csak a csomagjainkhoz. Nyilván sok volt a meló, hiszen rengeteg ember várt a futószalag mellett. Egy teljes repülőgépnyi: a mienk. És senki más. Amióta a parkolást utasbarát módon úgy találták ki, hogy csak a 2A indulási oldalán lehet megállni, mi, a 2B-re érkezők nem voltunk túl kedvező helyzetben. Az időnkénti késésekből adódó várakozást semmi nem könnyíti meg például a kisgyerekesek számára. Jó hazaérkezni Egyiptomból, mert nincsenek a poggyász három méternyi cipelése után eurót követelő emberek, és több a zöld is, de akad más szempont, ami már nem az európai viszonyok felsőbbrendűségét hirdeti.
Azért persze a szépre szeretünk emlékezni. A hetünk minden váratlan fordulatával együtt jól sült el, összejött a szép hajó-szép merülések kombináció is. A többi? Hát, úgy látszik mindennek ára van. Miközben a cápákról mondjuk, hogy emberre is veszélyes ragadozók, sokkal jobban elriadok a repteres problémáktól, mint a körülöttem úszkáló longimanusoktól. A modern emberre leselkedő kihívások néha zavarba ejtően feje tetejére állítják értékrendünket...
GR
Kapcsolódó galéria:
(nagyon) mélydél
Lent mélyen, meseszép délen
Androméda 2009 Május