Hamar felismerte és felhasználta a televízió előnyeit is, első ízben a Grand-Conglouéi tenger alatti ásatásoknál, amit zártláncú televízión át egy ugyancsak neves francia régész, Benoit professzor a hajó fedélzetéről tudott figyelemmel kísérni. A Calypso zártláncú televíziós rendszerét nem egyszer az élő Euróvíziós adásba is bekapcsolva tájékoztatta a közvéleményt különböző kutató munkáikról.

Az amerikai megrendelésre készített első televíziós filmsorozatot, a Jacques Cousteau víz alatti világát -amelyet nálunk A tenger titkai sorozatcímmel mutattak be- számos további követte, Oázis az űrben, Cousteau kapitány Odüsszeája, A világ nagy folyói, A Föld újrafelfedezése címek alatt, összesen több mint 120 folytatásban. E filmekhez Cousteau búvár-operatőrként maga is sok felvételt készített és részt vett a filmkészítés egész folyamatában, a vágástól a szövegíráson át a kísérőzene kiválasztásáig, sőt nemegyszer komponálásáig(!) egyaránt.

Médiaérzékeny emberként Cousteau tudatosan alakította ki imázsát, felhasználva a színes filmeken és fényképeken (a kék víz komplementer színeként) mindig jól mutató piros gyapjúsapkáktól kezdve a "Cousteau Társaság" zöld jelvényein át búvárainak dekoratív -kezdetben sárga-fekete, később színezüst- felszereléséig sok mindent. Az alkalmazott sokrétű technikai felszerelés -víz alatti robogók, Zodiac csónakok, Galeazzi-torony, merülő csészealjak, hőlégballon, helikopter, girokopter, hidroplán, turbóvitorlák, kétéltű járművek stb.- nemcsak a kutatást szolgálták, hanem a lélegzetelállító felvételeket, a közönség látványigényét is. Ezt lehet szeretni, de lehet csepülni is, az azonban kétségtelen: Cousteau példát mutatott abban, hogyan lehet a képernyőt szép, hasznos és fontos dolgok bemutatására felhasználni.

Cousteau jelentős szerepet szánt a könyveknek és folyóiratoknak is. Több tucatnyi könyvéből -amelyeket szinte kivétel nélkül társszerzőkkel írt- eddig sajnos csak négy jelent meg magyarul: A csend világa (Gondolat 1958, 1960, 1963), Vízi barátaink (Gondolat 1980), Kincskeresés a tenger mélyén (Gondolat 1983), Cousteau kapitány a Calypso fedélzetén (Gulliver 1993). Könyvei között rendhagyó az az 1973-74-ben kiadott 21 kötetes enciklopédia, amely Jacques Cousteau óceán világa sorozatcímet viselte és amelyet szerkesztőbizottság készített, de a kapitány elképzelései szerint és kötetenkénti előszavával. Könyveinek többsége színes fényképekkel gazdagon illusztrált. A kapitány ugyan víz alatti fényképezéssel nem igen foglalkozott, de mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy nagynevű fotográfusok álljanak -a német Ludwig Sillner-től az amerikai Bates Littlehales-ig- az expedíciók rendelkezésére. A "Cousteau Társaság" tagjaival két folyóirat tartotta folyamatosan a kapcsolatot, a Calypso Log a felnőttekkel, a Dolphin Log pedig az ifjúsággal. Mindezen túlmenően, amikor csak tehette, személyesen az írott és az elektronikus sajtó rendelkezésére állt.

Volt persze olyan eset is, amikor a kapitány saját reklámozásában jócskán túllőtt a célon. A tenger alatti kutatások londoni kongresszusán, 1962-ben, olyan megnyitó beszédet mondott, amelyet világszerte vastag betűs újságcímek idéztek. Cousteau szerint 2010 táján beköszönt a "Homo aquaticus" -a vízi ember- korszaka, azé az emberé, aki sebészi beavatkozással tengeri élőlénnyé alakul és így akár 1500-2000 méter mélységig is könnyedén lemerülhet. Alighanem Cousteau sem gondolta véresen komolyan amit mondott, de az azóta eltelt idő is e hipotézisét alapjaiban cáfoló szakembereket igazolja.

Az írás a következő lapon folytatódik!