A hetvenes években Cousteau egyre többet tesz természeti környezetünk megóvásáért. Filmjeiben nem egyszer szinte költői eszközökkel is igyekszik bemutatni a víz alatti világ szépségét, hogy az embereket rádöbbentse a veszteségre. 1973-ban kiadott enciklopédiájának egyik kötetét "Veszélyben a tenger" címmel teljes egészében környezetvédelmi problémáknak szenteli. 1977-1978-ban a Földközi tenger környezeti állapotáról készít mérleget és részt vesz az ENSZ "Kék tervének" kidolgozásában a mediterrán tenger megmentésére. Kiemelkedő munkájáért elnyeri az ENSZ Nemzetközi Környezetvédelmi Díját. Akadtak persze olyanok is, akik a szemére vetették következetlenségeit is, például, hogy -állítólag jó pénzért- korábban tanácsokat adott hulladékok mélytengeri elhelyezésére, vagy hogy nem ellenezte a franciák atomkísérleteit a Csendes-óceáni Mururoa korallzátonyokon. Cousteau a "leleplező" írásokra soha nem válaszolt, úgy tartotta, számos fontosabb dolga is akad annál.

Amikor hidroplánjukkal Philippe fia 1979-ben halálos balesetet szenvedett, Cousteau egy időre lelki válságba került. Talán magánéletének -akkor még mindenki előtt titkolt- változásai is hozzásegítették azonban legendás munka- és életkedvének viszonylag gyors visszaszerzéséhez. Tény mindenesetre, hogy 1980-ban tízéves programot indít be a Földközi-tenger szennyezettségi állapotának folyamatos figyelemmel kísérésére, 1981-ben pedig megjelentet egy jelentős környezetvédelmi kiadványt a Cousteau Környezetvédelmi Almanachot. Egyre gyakrabban emel szót a természeti egyensúlyt megbontó emberi tevékenységek: a vonóhálós halászat, az erdőirtások, az ózonlyukat és az üvegházhatást növelő káros anyag kibocsátások ellen. Népszerűségére jellemző, hogy a francia környezetvédők az 1981-es, majd az 1988-as elnökválasztás egyik jelöltjének javasolták.

Az Alaszka partjainál 1988-ban szerencsétlenül járt Exxon Valdez tartályhajó kiömlő olaja által okozott hatalmas természeti katasztrófát látva, a "Cousteau Társaság" javaslatai alapján újra szabályozzák a veszélyes anyagok tengeri szállítását. Cousteauban pedig egyre inkább megfogalmazódik egy gondolat, amelyet egy helyütt így fejezett ki: "Az ökológiai egyensúlyt az ember bontotta meg, s most rendbe kell hoznia, hogy ne váljon maga is tevékenysége áldozatául. A gyermekeink jogáról, az értelmes jövő garantálásáról van szó!" Életműve alapján 1989-ben rendkívüli megtiszteltetés éri: a Francia Akadémia tagjává fogadja, azaz a "halhatatlanok" közé kerül.

Nyilvánvalóan a jövendő nemzetékek örökségének gondolata vezérli akkor is, amikor a nyolcvanas évek végén világméretű felhívással két és fél millió aláírást gyűjt össze a még viszonylag érintetlen földrész, az Antarktisz védelme érdekében. A közvélemény támogatásának és Cousteau kitartó diplomáciai munkájának köszönhetően 1990-ben a vezető ipari hatalmak 50 éves moratóriumot írtak alá az Antarktisz ásványi kincseinek kiaknázására. A már említett 1991-es filmjében Cousteau büszkén mutatta meg egy csapat különböző nemzetiségű gyereknek a fehér kontinenst és gazdag élővilágát.

A kilencvenes években Cousteau rendkívül tudatosan és elszántan dolgozott környezetvédelmi céljainak eléréséért. 1990-ben megalapítja az első ökotechnikai tanszéket a brüsszeli egyetemen és létrehozza a NOE-t (Nouvelles Orientations pour l´Écotechnic), amely szervezet egyetemi ökotechnikai tanszékek világméretű láncolatát hívatott kiépíteni.

1991-ben Cousteau és fia Jean-Michel az alábbi felhívást tette közzé az utód nemzedékek jogaiért: "A túlnépesedés és az emberiség túlzott ipari tevékenysége szörnyű veszélyeket hárít utódainkra. Az Emberi Jogok Kiáltványa, amely kimondta minden ember szabadságát és egyenlőségét, most volt kétszáz éves. Ez a nagyszerű szöveg többé nem elégséges. Követeljük, hogy ünnepélyesen kikiáltassanak a jövendő nemzedékek jogai, hogy ezentúl minden ember szennyezetlen, tiszta Földnek lehessen örököse, amelyen az élet minden formájában virulhat." Ezeket a jogokat a "Cousteau Társaság" nevében egy ötcikkelyes nyilatkozatban terjesztették az ENSZ közgyűlése elé. A petíciót azóta legalább hatmillió aláírás támogatta a világ minden részéről, s e nagyszabású humanista vállalkozáshoz az UNESCO is csatlakozott.

1992-ben aktívan vesz részt az ENSZ szervezte Riói Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferencián. Még ebben az évben az ENSZ Legfelsőbb Tanácsadó Testülete tagjává választják, amelyben 21 tanácsadó és a főtitkár hivatott a gazdasági és a szociális fejlődés érdekeit a környezetvédelem szempontjaival egyeztetve érvényesíteni. Ugyanakkor odahaza is elismerik érdemeit, a francia köztársasági elnök mellett ugyancsak tanácsadó lett bolygónk és a jövendő generációk problémái kérdéskörében. Cousteau ekkoriban már az emberiséget fenyegető legnagyobb veszélyeknek a "késleltetett tömeggyilkosságnak" nevezett túlnépesedést, az ezzel is összefüggő környezetszennyezést és az atombombát tartotta. Azután bebizonyította, hogy elveit immár a francia nemzeti érdek és dicsőség fölé tudja helyezni: amikor Chirac elnök 1995-ben mégis felújította a kísérleti atomrobbantásokat, azonnal lemondott elnöki tanácsadói tisztéről.

Az írás a következő lapon folytatódik!