»» ««

Búvár Bár: Hullámzás

Utazási élmények

Be tud csapni a rendes szállás: bezárt ablakon keresztül szemlélve a világot könnyű azt hinni, hogy szélcsend van.

Egy szafarihajó fedélzetén gyorsabban megérzi az ember, merre hány méter. Legutóbbi fuerteventurai utunk egyik reggelén viszont megtévesztett a jól záró ablak, ahonnan ráadásul a fák sem látszottak. Egyébként Fuerteventura azt jelenti, hogy "erős szél", azaz nem vág senkit hanyatt egy kis fuvallat.

Az ajtón kívül engem viszont majdnem feldöntött egy erősebb széllökés. De a tengerből még semmi nem látszott, strandpapucsommal ütemesen csattogtam Caleta de Fuste kihalt utcáin. Ezen a szigeten eleve nem élnek sokan, turista sincs annyi, március is inkább holtszezon, szóval nem volt akadálya annak, hogy a gondolataimba merüljek. Azon töprengtem, hogy ha megint beugrat a vakuba tett elem, ugyan milyen vízhatlan miniatomerőművet tegyek bele, ami tovább bírja négy-öt villanásnál? Az első elemkészlettel ugyanis ennyire futotta. A másodikkal pedig egyetlenre.

Szóval nem volt diadalmenet az ismerkedésem az analóg víz alatti fotótechnikával. Mindegy, a gép nem ázott be, próbálkozni tehát lehet. Közben kicsattogtam a partra vezető út végéig, és megláttam a tengert. Nem annyira kék volt, mint inkább fehér, a tajtéktól. Hatalmas hullámokat korbácsolt a szél, én pedig arra gondoltam, talán mégsem fogom tudni kipróbálni az új elemeket.

A búvárbázison pár bizonytalan arc fogadott. A Deep Blue jó kis hely mellesleg, a főnöke is igazi profi, ráadásul jópofa fickó: Miguel, aki meglepően váratlanul képes a különböző nációjú vendégekkel való beszélgetés közben spanyolról németre, angolra váltani. őt nem láttam sehol, és a búvárhajók egyike sem volt a kikötőben, mert elindultak terepszemlét tartani. Pár perc múlva jöttek vissza, az egyik merülésvezető úgy értelmezte, hogy a merülés fizikailag lehetséges, elkezdett hát öltözésre biztatni minket.

Én pedig visszagondoltam az előző napi merülésre. Motorcsónakunk néha akkorákat repült a hullámokon, hogy az alig pár perces út végére már nagyon a vízben szerettem volna lenni. Miguel a hajó orrában vigyorgott, és közölte, a hullámlovaglás is benne van az árban. Odalenn már jobb volt, bár az első pár méteren inkább a kötélen húztuk magunkat, mert az áramlás a felszín közelében volt erősebb. Halrajok, barrakudák, polip és trombitahalak, na meg egy kis kanyon: ez a pontja még nem volt ismert számomra az Atlanti-óceánnak, de nem bántam meg a találkozást. És a part felé már hátulról jöttek a hullámok, sokkal gyorsabban is haladtunk a csónakkal.

Ám az előző nap szokványosnak mondott hullámai meg sem közelítették azokat, amiket azon a reggelen láttam, és tudtam, a hajóút is hosszabb. Szóval a merülésvezető felé fordultam egy félmosollyal, és közöltem, nekem ma itt, így nem lesz merülés. Közben megismertem egy új kézjelet is: a fejet érintő karral mutatott nagy "O", mint OK, amit a másik karral "átszúrunk". Ezzel írta le egy másik helyi erő, milyen lehet aznap a merülés: kissé rázós, azaz... nem magyarázom túl inkább. Miguel üdvözölt, széttárta a kezét: van ez így. Aztán megegyeztünk, hogy első a biztonság. Én pedig csattogó papucsomban visszabaktattam a szállásra, a barátnőmhöz. Ha nem dugja ki az orrát, talán azt hihette volna, hogy szélcsend van.

Végülis az is volt. Benn a szobában. Halat is lehet látni, tányéron vagy a nagyáruházakban. Tengeri emlőst pedig nagy szerencsével élve, netán Caleta kikötőjében a fókashow-ban, illetve Las Salinas múzeumánál kiállítva, egy hatalmas bálnacsontváz formájában. Ami döbbenetes látvány, mert olyan nagy, és meghökkentő, mert az uszony csontozata annyira emlékeztet egy emberi kézre. Talán életében ő is egyike volt azoknak, akik vadászat áldozatául estek. Milyen különös, hogy ma, amikor olyan sokan fizetnek azért, hogy lássák őket, néhányan még mindig szigonnyal lőnek rájuk. Talán ők nem veszik észre a hasonlóságot? A rokonságot?

A parton ülve, a hullámokat nézve ez is eszébe jut a búvárembernek. Néha jól jön egy szusszanásnyi szünet a merülések közt, amikor a tengert éppen olyannak látjuk, mint bárki más. Csak éppen mi ismerjük a másik arcát is, lentről, és tudjuk, milyen egy hullám alulnézetből.

GR
Kapcsolódó írásaink:
Minden információt Spanyolország, Kanári-szigetek-ról.

Merülőhelyek

Amfora telep

Croatia (Hrvatska)

1/2 db alapján:kimagaslóan érdekes(átlag: 4.5) könnyű körülmények
max: 20m, látótáv: 10-25m

parti merülésscenic, nézelődős merüléshomokos élőhely sziklás, hasadékos élőhelycsikóhal

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés