Búvár Bár: Karácsony alulnézetből
MagyarországA magyar búvárokat számtalan dologba lehet belerángatni. Az egyik ilyen őrültség a víz alatti karácsonyfaállítás. Néha pedig még nehezítő körülmények is közrejátszanak.
Az első nehezítő körülmény az, hogy a merüléseket hazai tavakba szervezik az ország több pontján. December közepén pedig a 6-7 fokos vízben igazi kihívást jelent a búvárkodás. Én azok közé tartoztam, akik az idén Csepelen csatlakoztak egy kis búvárkarácsonyozáshoz, és azon belül is kisebbségként, szárazruhában merültem. Utólag mondhatom, én valamivel többet is bírtam volna, de ez nem az én érdemem. Sőt, a nedvesruhások nyilván keményebb legények.Érdemes megemlíteni azt is, hogy a csepeli tó környéke valami rettentően elhanyagolt. Bizony megállapodtunk abban szerkesztőkollegámmal, hogy ide nem érdemes szemétszedést szervezni, mert túl sok ember kellene és túl sok időre. Elkeserítő az állapota a partnak, talán csak a katonaság bevonásával lehet alapos munkát végezni. Igaz, ebben az első lépés már megtörtént, hiszen a merülés során csatlakoztak hozzánk más egyenruhások: a Tűzoltóság búvárai.
A televíziós stáb hatását az ilyen eseményekre mind ismerjük. Ritka eset, hogy ők érjenek először a helyszínre, és az még ritkább, hogy ne kelljen az ő elvárásaikhoz igazítani bizonyos dolgokat. Bár ez a mostani csapat kedves volt, engem is kérdezgettek sokat, igazán nem ezért lesz emlékezetes a jelenlétük. A csinos, ifjú riporterhölgy vajmi kevés búvártapasztalattal rendelkezett, ezt nem volt nehéz megállapítani. Persze mi merülni mentünk, nem zavart senkit, hogy a parton álló tévés mit tud a búvárkodásról. Aztán amikor már beöltözve, néhányan a vízben állva-lebegve csak vártunk és vártunk, nem értvén, miért nem eshetünk túl a nyugtató hatású jeges fürdőn, elkezdtem gyanakodni. És igen, megjelent az ifjú hölgy, talpig búvárfelszerelésben, és elindult a víz felé. Én kíváncsi voltam, mi fog történni, de magamban bíztam benne, hogy a kisasszony lesz annyira okos (vagy fázós), hogy nem ebben a vízben akarja gyarapítani merülési tapasztalatait.
Becsületére legyen mondva, a riport kedvéért combközépig begázolt. Aztán felénk fordult, integetett, és azt mondta: "fiúk, a felszínen találkozunk, de én ebbe a vízbe tovább nem megyek." Az ő helyzetében neki volt igaza, és a gyors döntésnek hála, végre tényleg elindulhattunk a merülőhelyhez. A nedvesruhások szerintem akkor már semmi nem éreztek, vagy talán nagyon is? Gyors eligazítás, merülés, elfogadható látás, faállítás, kis úszkálás, videózás, pezsgőbontás, felszín. Mindez egy nyolc perces merülést jelentett, ami miatt akár kesereghetnék is, hiszen így nem került a naplómba. Nagy dolog... Igaz, ha hozzáteszem, hogy ez lett volna a kettőszázötvenedik, akkor talán máshogy hangzik. Bár ahogy Bunny barátom mondja, legalább nem rontja a statisztikát. Persze mit nekem statisztika, ez a merülés mindenképpen élmény volt, jó visszagondolni erre a kis kalandra.
Az újabb "akadály" a partraúszás, vetkőzés, amit szintén a nedvesruhások szenvedhettek meg jobban. Utána a melegedősátor, zsíros kenyérrel és forralt borral. Ez utóbbi jelentette a következő szívfájdítást, hiszen vezettem, és nem kockáztattam be egy váratlan találkozást a rend őreivel. Persze volt tea is- ez az a pont, ahol az olvasót jólneveltségre kell intenem, nem illik túl hangosan nevetni. Igenis szeretem a teát! E sorok írása alatt is csak azért iszok forralt bort, mert... csak.
GR
(átlag: 3.6) átlagos nehézségű 
Horvátország
