rajta marad az objektiven a sapka...

bar ez csak a profiknal vagy a nagyon gazdagoknal fordul elo... :)

Olvasgatom a hozzászólásokat... A balesetes kérdőíven elég sokat töprengtem, de azt még nem döntöttem el, kiválasztós kérdőív legyen-e, vagy csak szöveges? Most arra felé hajlok, hogy legyen pár alapkérdés a lustábbaknak, vagy akik nem akarnak annyit pötyögni, és aztán legyen lehetőség a sztori megírására is. Az adatokból lehetne valamiféle összesítést csinálni, hogy lássunk pár tendenciát, a sztorikból pedig a legérdekesebbeket, legtanulságosabbakat időről időre szerkesztve közzé lehetne tenni. Ki mit gondol erről?

Esetemben az Éppenvóter csinája a haladósat , és az első Zodiak-os merülés után mit ad ki elsőnek? Az uszonyát, mint azon a hajón, ,amin nics búvárlétra. Na akkor megtanultam, hogy az marad utoljára, hisz nélküle, teljes felszerelésben csak "kapálódzol-kapálódzol" !

Most ősszel nem fogom... mármint kinyitni

Jah, vannak a tipikus, minden búvárral min. egyszer előforduló esetek.

Sznorival kezdesz merülni (ez szinte beavatásszerűen kötelező :D )
Ólom fentmaradt a hajón
Computer fentmaradt a hajón
stb.

kevésbé poénos a

nem nyitod meg a palackot
rosszul rakod össze a fotóscuccot
uszony nélkül ugrasz be
és még lehetne sorozni.

Általában akkor üt be a balhé, amikor valamiért kapkodás van, vagy mással kell foglalkoznod. Ezért szeretek öregesen, komótosan merülni. Megyünk? Hát jó, menjünk, slatty-slatty :)
És ezért kapok idegbajt, amikor asszony pajti merülés előtt amikor mindenki öltözik én a fényképezőt ellenőrizném, meg a saját cuccomat venném fel, nézném át merülés előtt, és megtalál, hogy segítsek ezt- segítsek azt. Ilyenkor ha picit szorosabb a dolog, ki szoktam borulni, ő meg azon hogy ez miért nagy kérés?
Na az ilyenek vége az, hogy dekoncentrált leszek, és a hajón felejtődik valami, vagy én vagyok az utolsó mert közben a fél csapatnak még ezt-azt segítettem, és a végén még nekem kell kapkodni és kész a baj.
Na ilyenkor morci szoktam kicsit lenni, elismerem, és a segítőkhöz irányítani az utastársakat, "azért van az arab, hogy segítsen, kérd meg őt" vagy simán elmagyarázom neki a SCUBA szó jelentését. Ilyenkor nem vagyok népszerű azt hiszem (tudom, máskor sem).

Nos a fotós nem én voltam, de mivel engedélyt a sztori leírására nem kértem a tényleg barátomtól, így azt hiszem a név nélkül megírt történet a korrekt. Velem is esett meg egyébként felelőtlenségemből majdnem baleset, de azt egyszer meg is írtam a Digitális Fotómagazinban, minek után néhány búvároktató nekem esett, féltve a leendő kuncsaftjaikat akik olvashatják és így rájöhetnek, hogy van rizikója is ennek a sportnak. Többek között gondolom ezért is nehéz ilyen balesetes topicot létrehozni, mert ha jól emlékszem már a PADI open wateren azt tanítják, jó amerikai módra, hogy mindig úgy viselkedjünk, hogy a búvárkodás pozítiv oldalát emeljük ki. Hiszen ez azért komoly üzlet. Ne feledjük. Annak meg nem jó a negatív reklám.

"Mindenki indult már el lefelé bezárt csappal..."
Ja emléxem, te zártad el (de aztán kinyitotta, most meg már bánkódik).

Pedig tényleg csak egy fontos van: legyen és elég legyen a levegőd.
A többi inkább csak vicces:
Mindenki indult már el lefelé bezárt csappal, hát fogod magad és visszajössz (mondjuk negatív jackettel 3 m-es hullámokban egy zodiból kiugorva kicsit macerás).
Volt már olyan, hogy körbeokéztunk, merülés. Megyek lefelé, nincs levegő. Ja, a reduktor nincs a számban.
Ugyanez másképp. Megyek lefelé, és alig látok. Koszsos a maszk? Nem, a nyakamban van.
Ugyenez. Megyek lefelé és nem megyek lefelé. Ja, az integrált ólom a hajón (aznap már én voltam a 3.)

Szóval ilyesmi előfordul közel félezer merülés alatt. De néhány próbaslukk kötelező indulás előtt, és a nyomásmérőre is mindig ránézek (az elején, aztán van úgy, hogy többet már nem)

Így van, ezért is mondtam hogy negatív példa. Én mondjuk ezt úgy küszöbölöm ki, hogy
1. ritkán merülök vadidegennel
2. ha mégis, úgyis megnézem -márcsak szakmai érdeklődésből is- a cuccát, és ha valami újdonság van rajta meg jól körbekérdezgetem :)
Ez persze nem mentség, és én bárkinek megnézem a cuccát nagyon szívesen, ha kéri és igényli, én azt nem szeretem ha az enyémet piszkálja más. Szerencsére minden tök szokványos, nem érhet meglepetésként senkit egy-egy extra cucc.

Hmm, Vörös-tengeren (összesen kb 50. merülésem környékén) éjszakai merülésnél mi is elkezdtünk ellenőrizni a társammal, elkezdett minket sürgetni a merülésvezető, de csak nem hagytuk magunkat :)
Társellenőrzés már csak azért is fontos, mert mivan, ha tökidegennel merülsz, akinek vmi spéci cucca van (pl. vmi divatos mellény), lenn bajba kerül, te meg nem tudod mit kezdj vele. Nem árt, ha tisztában vagyunk a társunk felszerelésével.

Ezt én írhatnán a te esetedről... bár nem is tudtam, hogy fuldokoltál. Persze, nem is érdekelt.

Azt azért nem mondhatod rám, ismerve az eseteket, hogy a saját hibáimat másra kentem volna. Márcsak azért is, mert nekem olyanjaim nincsenek  :-)

Meg tudom erősíteni. Én mondjuk rühellem, ha más nyúl a cuccomhoz, ne tekergesse a palackcsapomat stb. de persze én egy háklis nyúl vagyok. Hozzáteszem, hogy én már 50merülés alatt is renitens voltam, megtanították hogy ellenőrizzem le saját cuccomat és én mindig is úgy voltam vele, majd én megnézem. De ez negatív és nem követendő példa!

Én is azt tapasztalom, hogy a felszíni buddy-check valahogy 30-50 merülés táján valahogy kiesik a pixisből. Addig még beég a tanfolyami dörgedelem, hogy ti. amit a felszínen elmulasztasz a társadon "megcsinálni", azt a víz alatt lesz muszáj, és az sokkal rumlisabb! Ekkor még tartanak a komplikációktól, az önbizalmuk is helyén, tehát az egyszerűbbet választják.
Aztán szép lassan megtapasztalják, hogy a "nagy öregek a víz alatt öltöznek" stresszelik őket a levegőfogyasztási világrekordokkal, és leszűrik a tanulságot a kezdő arról ismerszik meg, hogy a hajódekken egymás nyomásmérőjét nézegetik és feleslegesen szipákolják a drága levegőt, sőt, a víz alatt is lélegeznek, ezért aztán mindig utolsók feljövetelkor a fogyasztási versenyben. Félszáz merülés táján meg már nem szereti az ember mutogatni a tojáshéjat a fenekén, ezért leveszik az új módit.

Amikor külföldi, helyi guid-al merülünk és kéri a levegő adatokat, miután megkapta, én is kérek egy finicheck-ket tőle. Fogalma sincs mit akarsz, nem reagál, értetlenkedik, aztán ha odaúszva megnézed, teljes nála a káosz. Ezek a berögződött stereotipiák: a búvárvezetőnek gyárilag van levegője, őt baj nem érheti, segíteni nem kell neki, ezért aztán rá nem is figyel senki. Pedig a baleseti statisztikák éppen azt mutatják, hogy a tenger nincs tekintettel a búvárkártyán lévő kvalifikációra.

Óh, de balga vagyok,... nekem is úgy kellett volna leírnom a sztorit, hogy "Egy barátommal esett meg, hogy szafarin cudar időben...."  :)

Vicces story:
Egyik legjobb barátom pár éve a szafari vége előtt két nappal jön oda, hogy nézd, csupa folt a derekam. Oka nem volt rá, mert egy csoportban egészen sekélyeket és lazákat merültünk aznap, de tényleg jó márványos volt, hát gyorsan itattuk, fektettük, meg oxigént is kapott rendesen. Amúgy semmi baja nem volt (egy darabig, mert amikor már kellően beparázott, rájött, hogy szédül, de csak azért mert kapkodta a levegőt, meg a keze is zsibbad, de csak azért, mert ráfeküdt, sőt, a dereka is fájt, mert az alatt volt a keze). Lényeg a lényeg, a maradék két napon már nem merült, mert biztos ami zicher.
Következő szafari, megint jön a csákó: csupa folt a derekam. Na mondom, kispajtás, akkor a következő merülésre próbáld meg az ólmot a jacketed zsebébe tenni. Foltok sehol. Kiderült, hogy azt a baba bőrét megnyomkodta az övön lévő ólom. Mint ahogy előző évben is...
Azóta már nem is említi a márványos bőrét, de mi lesz akkor, ha egyszer tényleg bekapja a dekót - már senki sem hisz neki.

Akkor jó már kezdtem aggódni. Talán az sem kizárt, hogy étteremben, vagy koncerten futunk össze. De az idei Tengeri Sót nem hagyom ki. Viszek egy kilenc órás Padödö egyveleget (szünet nem lesz), meg mentő rohamkocsit, de azért  leszerződök egy temetkezési vállalattal is! :)

Na, úgy látom megjött a kedv a story-záshoz, a végén még tényleg kell az a balesetes fórum?

Egy fotós barátommal esett meg, hogy jött fel a merülésből, külön merült egyedül (milyen furcsa) a hajó alatt, és morog, hogy nem igaz, hogy a vakuja sem müködik rendesen összvissza sipol vissza (jelzi, hogy elég volt-e az expohoz a teljesítménye) még a komputere is bedöglött, mert sipol ezerrel. Hajolok le nézem a karján a kis gépet, mondom neki, hogy azt jelzi dekoznia kellett volna. Kérdezem, hogy dekozótt-e. Nem-mondja, minek. 20 percre ment le fotózni ide a hajó alá 12 méteres mélységbe. Rögtön gyanús volt, ugyanis véletlenül tudtam, hogy 20 méteres mélység van alattunk. Késöbb kiderült, hogy milyen rossz is az ember időérzéke, ha fotózik. Ugyanis több mint 40 perc volt a merülési idő. Sajnos a komputer letiltott, így nem volt senki aki tudott volna belőle kihalászni valami érdemleges adatot, így itattuk, fektettük és nem engedtük aznap már merülni. Szerencsére nem volt semmi gond, még foltok sem jelentek meg, de hülye egy szitu volt.

A kutyusnak találtam gazdát szerencsére. Az eredeti tulajt természetesen kis nyomozás után elértük, de ő azt mondta a lányának vette a kutyát, aki tovább ajándékozta valakinek, és valszeg az adta tovább oly kedvesen nekünk. Aranyos mi?
Dupla: tegnap 4 órám ment el, hogy kapjak jó kacsamellett, mindjárt megyek pácolni, asszonynak és a kutyánknak (saját) 20.-án szülinapja lesz. Azt meg nem tudhattam, hogy Gézánál mivel várnak! Csendben megjegyzem, hogy a Tengeri Són anno zsíros kenyér volt teával, mégis ott voltam szinte minden előadáson. Főleg a felejthetetlen Söpi beszámolókon!
Tegnap este pedig boros-pöris búvártalálkozón voltam Mr. Submarinnél a tisztelt társasággal, a nagysikerű ősbemutatón (Submarine III. film).
Azért próbálom helyrehozni a dolgot, tanultam a hibámból! :-)
Ja és Pa-dö-dö koncertre sem járok már. :-)

Na jó, akkor jövök én is egy tanulságossal. Azzal, hogy gyakorlott búvár a többszöri véleltennek köszönhetően majdnem kinyírta magát. Számozom a véletleneket.

Történt egyszer, hogy a Shaab Maksour-on terveztük a hajnali merülést (ami olyasmi, mint az Elphinstone, csak még cikisebb, ha rossz idő van. De itt jó volt). Este szóltam a kompresszorosnak, hogy fejelje meg a palackomat, mert nem árt, ha van egy kis tartalék. Ezt meghallota a haver, aki épp éjszakaiból jött ki, és kérte, az övét is nyomják megrendesen. Míg a másnapi merülésről beszélgettünk, közben (1.) jött a vacsira hívó gong....
Másnap reggel beöltöztünk, én örömmel láttam, hogy 220 van a palackomban. Mondom is a másik srácnak, hogy van anyag rendesen, azt mondja, mindjárt nézi. Kezébe is vette az integrált számkijelzős computerét (ez csak azért érdekes, mert messziről nem látni), mikor valaki megkérte, húzza már föl a ruháját (2.), ezután felöltözött, majd a búvárdecken épp utolsó ellenőrzés meg buddy check lett volna, de mivel ő állt a zuhany mellett, mindenki tőle kért vizet a maszjába (drift dive volt, hajóról), és állandóan nyaggatták emiatt (3.)
Aztán jöt a jump-jump, és ő a csoportjával szépen zúgott le a megbeszélt 40 m-re. Ott aztán azt hallotta (még szerencse), hogy okos computere ordít a 15 bar miatt. Na indulás felfelé. Mivel a saját társai messzebb voltak, mint a következő csoport (4.), azoknak mutatta be a "kevés a levelgőm" jelet, és valaki octopusra vette, aztán odaértek a sajátjai is és átvették, felhozták, minden gond nélkül. De éppen ott is maradhatott volna...

Az ok? Szrinte elment a levegő a palackból éjjel, de azt hallottuk volna. Ami sokkal valószínűbb, hogy este, amíg dumáltunk, elfelejtette levenni az első lépcsőt a palackról és a kompresszoros nem töltötte újra.

A tanulság. Nncs az a helyet, amikor elmulaszthatod a cuccod ellenőrzését. Főleg ami a levegőt illeti. Mert ólom nélkül, maszk nélkül (zodiacos merülésnél minden túrán van 1-2 ilyen eset) legföljebb nem tudsz merülni, de biztosan nem fulladsz meg.


Sajna, az ilyen még a legokosabbakkal is megtörténik. Egyszer elmentem éjszakaira, és a végén, úgy a 45. perc körül azt vettem észre, hogy nehezen jön a levegő. Megnéztem: 0 bar. Mivel úgyis vége volt a merülésnek, hát kijöttem az utosló pár slukkal. Kiderült, hogy nem töltötték (!!!!! én levettem az automatát, de nem ellenőriztem utána a nyomást) meg a palackomat. Az ember hajlamosabb egy 10 m-es éjszakait lazábban venni, de akkor is... Mea clumpa. Mea maxima clumpa.

Most akkor még sem csak a kacsa steakes-vörösboros búvárbulikra jársz? Az ínyencek könnyen pórul járhatnak az ilyen "kolbászos-sörös" prolipartikon... :))

-:) a másik érdekelt fél letiltotta a történet közlését:-)))

TÉNYLEG nagy haszna lenne egy incidens topic-nak. Ha már csak egyetlen embernek válna hasznára az ott leírt eset és annak topicbeli optimalizált megoldása(i), már akkor megérte.
Sokan hiszik, hogy balesetek mindig csak másokkal történnek...  
Én szívesen folytatom a sort: szafarin történt, cudar időben, csak 4-en merültünk, a többiek a hajón hánytak vagy épp azt tervezték. Nekem nem volt még bajom a tengeribetegséggel, így szívesen vállalkoztam a merülésre - no meg 10 méteren kellemesebb a nyugalom, mint a felszíni tarajos hullámok.
Zodiac vitt ki minket, a spicc előtt valamivel (hüjjje zodiacos!) egyszerre ugrottunk ki, negatív lebegőképességgel, egymást szemmel követve. Három társam a leokézás után elindult a spicc felé pörölyökben gyönyörködni. Én is elindultam volna, ám kb 20 m-en egy mély levegővételnél a (szervizelt) reduktoromból egy szmötyi (hajszál? gumidarab?) került a tüdőmbe (!). Olyan köhögés jött rám, hogy szinte semmit nem tudtam kontrollálni, vészjelet nem tudtam leadni, krallozni végképp nem tudtam, csak embriópózban"az életemért köhögtem" - miközben az áramlás vitt a társaktól elfele (hálisten nem a nyílt víz felé, hanem a hajó felé). Buddym időközben megérezte hiányomat és próbált utánamjönni -  ekkor már nekem valószínű szürke volt a fejem és letisztult. Nagyon furcsa érzés volt: teljesen tisztán arra gondoltam, hogy atyaisten, merültem már párat, és egy hülye szmötyi miatt fogok meghalni. Aztán - mint az amerikai filmekben a hepiend -  a szmötyi out, én még kicsit köhöngettem, és egy kis lenyugvó sekély merülés után zodiaccal visszamentünk a hajóhoz.
Sokat gondoltam erre az esetre, mit kellett volna helyesen tennem. Azóta a reduktoromból mindig 8-10 slukk levegőt szívok a felszínen - jöjjön ki, aminek jönnie kell...
Szóval pártolnám az INCIDENS topikot, és a többeiek esetleírásait.
Most pedig el kell mennem behűtött fehérbort inni és egy remek vacsit enni.

Mit vársz olyan helyen, ahol parizerrel kínálnak????

Mesélj inkább a csalánzós balesetedről, meg annak gyógymódjáról. Hátha van még olyan, aki nem szörnyűlködött rajta.

Igaz, és drukkolok elchenek, hogy összehozza az INCIDENS-topicot, mert tényleg nagyon hasznos lenne. Ahogy böngészem itt a fórumon a személyi lapokat instructorok, DM-ek, mentőbúvárok iszapszemű haladó úvárok regisztráltak, nem ritkán ötszázon felüli merülésszámmal. Én nem látok mindenkit, csak aki éppen ír, de bunny talán össze is tudná számolni, hogy itt több tízezer merülés tapasztalata van jelen, nem középiskolás fokon. Kizártnak tartom, hogy egy 250-500 merülés feletti búvárvezetőnek, vagy RSD-nek eddigi pályafutása alatt ne kellett volna legalább 20-30 konkrét vészhelyzetet kezelnie, megoldania.
Az persze nagy kérdés, hogy meg is osztja-e másokkal, mert a baleseti jelentés olyan mint az újságban a gyászjelentés. Valahogy jobb mások sztorijait böngészgetni...

bocs, de konkretice már a hajón történt ez a dolog, már kint voltam a vízből. :-)
   Ezt a történetet pedig csak azér írtam le, mert ez is olyan történés, ami szót érdemel a búvárkodással kapcsolataban, és mert szerencsére  a halálos kimenetelű baleset ritka. De ha az ember figyelmesen olvassa az ilyen balesetekről szóló tudósításokat, ( azt hiszem a Diver magazinban szoktak lenni ilyen tudósítások) akkor nagyon sok komoly kimenetelű baleset indul úgy, hogy pl. kikapcsolódott az uszony pántja a búvárnak, csak aztán még jöttek egyéb más szerencsétlen események,  sőt ezek láncolatai, ami aztán a súlyos kimenetelhez vezettek.
    Az is egy banális dolog, ha valaki pl. úgy úgrik a vízbe, hogy nincs kinyitva a palackja csapja. Vagy  a part menti szikláknál úgy esik el a vízben, hogy a lába fennakad a sziklánál, és csak épp a feje kerül víz alá, a reduktort meg még nem vette a szájába.

Hipra: azóta lecseréltem, illetve állandó és megbízható társamtól kaptam egy szuper acél rugós pántot.

analog-dialog: nahááát....hogy veled is mik történnek!:-) ( Off:mi van a kutyussal? a törzskönyvből nem derült ki, higy ki volt az a jótét lélek, aki megajándékozott vele?)

Hátborzongató történet. Te vagy az első "ismerősöm" aki otthagyta a fogát a tengerben és mégis képes saját maga elmesélni! :)

Az embernek érdemes megválogatni a barátait, merülőtársait, búvárfelszereléseit, ételeit, szavait...

Milyen típusú csat van az uszonyodon? Vagy ha beírod a típusát az uszonynak, rákeresek :)

Az én búvárbalesetem is a fogammal történt. Szarka Gézánál volt egy búvár összeröffenés, egy "rövid" 45 perces filmet néztünk és közben szendvicseket majszoltunk. Az egyik harapásnál éreztem, hogy gond van. A fogam kettétört! Mindez karácsony elött talán 2 nappal! Kemény idők voltak! Szóval a tanulság az, hogy ismeretlen helyen, vigyázz a parizeres szendviccsel. Ismerős helyen meg mégjobban, mert ott már ismernek!

Történeteink mindannyiónknak vannak... Ha ezt mesélősen akarjátok hallani, akkor nosza, én szivesen kezdem.
Ide azt hiszem minden beletartozhat, kezdve onnan, hogy egy merülés után  egy gyökérkezelt fogam minden szívfájdalom nélkül derékba tört- aminek aztán az lett a következménye, hogy súlyos tízezrekért  kellett kivésni  kevéssé kellemetesnek átélt, ámde kényelmes fogorvosi székben, mintegy három órán át tartó, fúrás faragással töltött idő alatt. Mint később kiderült, ez is búvárbaleset, mert a fogban lejátszódó nyomásváltozás hatására döntött úgy a fogam, hogy ketté válik.
Aztán, szafarizás ideje alatt utolsóként tartózkodva a fedélzeten, egy váratlan hullám hatására elcsúsztam a decken, aqmi ugyna nem járt lábtöréssel, de az uszonyom pántja kikapcslolódott, és kis szerelésre volt szükségem búvártársamtól, hogy el ne hagyjam az uszonyomat, szinte észrevétlenül.  ez is búvárbaleset, ennek is lehetett volna olyan következménye, mely nagyobb bajhoz vezet.   és még folytatahatnám, de most nincs több időm....

Végülis az is hírértékkel bírna, ha csak elenyésző számban érkeznének jelentések... Ez is rendben van, de ilyenkor el kell gondolkodnunk, hogy valóban képesek vagyunk belátni a hibáinkat, átgondolni, legközelebb mit csináljunk másként? Vagy vállat vonunk: "ugyan, elfogyott a levegőm, de nem volt nagy gond, simán kijöttem oktopuszon..."?

A hozzászólás át lett helyezve ebben a fórumba, 16 sorszámmal.

A hozzászólás át lett helyezve ebben a fórumba, 15 sorszámmal.

A hozzászólás át lett helyezve ebben a fórumba, 14 sorszámmal.

A hozzászólás át lett helyezve ebben a fórumba, 13 sorszámmal.

A hozzászólás át lett helyezve ebben a fórumba, 9 sorszámmal.

Vagy tud gyorsan, sokat fogyni. Biztos Sóbi Norbi volt tantó bá".

Orosz télben edződött anyag...

Remélem azért a dobhártyája az megúszta

Ez jó, ez tecccccik! Ezután az újfiúknak bevezetjük, de nem amatőr módon 6 m-es vízben.

Megjött, mert gyárilag több agya volt, mint a mesterének, és miután derékig beleállt a homokba úgy hat méteren, beugrott, hogy nem szabványos ami történik és oldotta az övet.

ez igen! ha feljön akkor megtartják, igazi szelekció amolyan tajgetoszosan

Én újabban a két merülés közti pihenőkben videózom a szomszéd hajók brifeingjeit, készülődést, vízbeneteleit. A filmeket a rescue tanfolyamon vetítem, hogy felismerjék azokat a szituációkat mikor érdemes elkezdeni öltözni, mert akció lesz, (az oroszok a "kedvenceim") ugyanis az a tapasztalatom, hogy elmesélve egyszrűen nem hiszik el. Eddig a "csúcsélményem" az volt, amikor egy oktató súlyellenőrzés gyanánt a neoprénre felhúzatta az OWD-re az ólomövet (se ABC, se BCD) majd nagylépéssel beküldte a hajódekkről. Kicsit mélyebbre ment mint a szemmagasság....

Én mindentől függetlenül úgy gondolom, hogy ha változna az emberi tényező akkor sok baleset megelőzhető lenne. Amikről én hallottam azok 90%-a a "kivagyiság" miatt következett be meg persze az miatt mert nem tudták hogy mi lehet a következménye annak amit csinálnak. Ki ne hallott már történeteket olyanokról mint pl 60-90 méter levegővel egy 12 literes palackkal. Szerintem mindenki ismeretségi körében van ilyen. De amikor megkérdeztem azt hogy tudja-e mi az oxigén parciális nyomása ebben a mélységben és tudja-e hogy mérgezővé válik, sokszor csak hümmögést meg váll vonogást kaptam válaszul. Esetleg azt hogy mi a f...t szólok bele hiszen nem történt semmi baja! Most. Mert mázlija volt. A baj csak az hogy mások meg akarják csinálni mivel úgy érzik ez eg menő dolog és ők sem kevesebbek!

Szerintem nlq is ezt a problémát feszegeti. Mármint, hogy semmilyen hazai szakmai szervezethez nincs jelentési kötelezettség, csak önbevallás. Az meg, mint az adóknál nem igazán működik. Ezzel együtt logikai alapon úgy gondolom, hogy a fizetett merülésvezetés kapcsán bekövetkező balesetek, ha szakmai ok miatt következnek be minimum foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége (halálnál, vagy maradandó fogyatékosságot okozó sérülésnél: bűntette), vagyis valószínűleg bírósági ítélettel zárulnak. Mivel a tárgyalások nyilvánosak, (ítéletek visszamenőleg is) kis nyomozással azért ebből a forrásból lehetne tényekre is szert tennie a DC-nek, pontosabban a szakmai közösségének. A baleseti platformot én is nagyon támogatnám.

ahogy látom érik az a bejelentős oldal.... még egy tábla elfér ott ahol a többi, nem?

Láttam olyan törtetőket akik elhatározták, hogy minden áron oktatni akarnak. A könyvet betüre tudták de az öt alapvető dologból egyedül csak a reduktor cseréjét tudták bemutatni. Lebegés? Ugyan már majd bemutatja a DM! Röhej! Csak hát új didaktika és gyorsan kellett a pénz meg a felmutatható eredmény....