De neked arany szíved van.
Meg aztán a Foga - gondolom róla van szó - biztos tartozott még valamivel...

Jó meglátás, ha tényleg így érzed. Azért én akkor sem ettem volna nyugodtan a fedélzeten tudva, hogy a merülőtársam a víz alatt van. Utóbbi túrán is volt, hogy szétszakadtunk, sőt egyszer előfordult, hogy egy társunk egyedül lemaradt - eltűnt, mi meg kijöttünk zodival, de

1. tudtam, hogy utánunk jön egy nagy csapat, és sejtettük, hogy oda csapódott
2. bár nem voltam csak kinevezett csapatfürer, sőt még csak merülőtárs sem, azért ott áltam a hajó végében és csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam kikiászálódni a vízből.

Lazaság ide meg oda, azért nem tudtam volna a vacsorára rárepülni tudva, hogy a csapat egyik tagja a víz alatt kolbászol.

Hello Kékbálna!

Szerintem nem a DM hibája a hülyeségem. Ott van a probléma, hogy nem beszéltem meg vele, hogy kolbászolni fogok erre-arra, hanem mindent alárendelve a videozásnak alaposan lemaradtam.

Csak úgy érzem, azt olvastad ki, hogy a DM a hibás, pedig nem ő volt, hanem én, mert nem beszéltem meg vele, mit szeretnék - egyébként meg jól vezette a csapatot, semmi probléma nem volt vele.

Jó tanúlság nekem, hogy SZÓLNI KELL, mit szeretnék csinálni és nem hőbörögni utólag, hogy mi történt.
Csak magamat okolhatom, senki mást.

Graf!
Ha esetleg nem lenne megfelelő buddy-d, szívesen ajánlkozom neked, kísérgetlek 5 méterről, nem zavarlak és addig érted élek! :-)
Persze az aktuális szafari az ára. Bárhova mész, szinte bármikor.
Ha neked ez jó, megyek!
:-))

Echte. Gyorsan regisztráljuk be aztán kompromittálókat írunk be nevében. :) Pl. Rózsaszín uszonyt használ. :)

Egen. Párban merülünk. A párom nem hagyom el, ő sem hagy el.  Bármit is mutogat/ok. Voltam már egyedül és párban a nagy kékben. Nagyon, nagyon más érzés. Az első sokkal majrésabb és túl sok időd van gondolkodni. A társ léte megnyugtató, mégha pánikol is max. melót ad.

DM-t már hagytam el amikor számomra nem tetszőt művelt. Pl a Thistlegorn-on 15-ről és 50 bar-ral nem felfelé indult a hajónk közeli orr kötele felé. Hanem lefelé a távoli robbantott részhez lekötött 22-őn lévő farkötélhez. Lógott is a végén körbe mindenki a másik octopus-án. Mondjuk hátra sem bajszintot, így szólni sem volt esélyem. (Nem volt még csergőm. :) ) Aztán a kötélen 5 méteren már hiányoztunk neki a párommal. Legalább volt ideje gondolkozni.

Szia Sheme!

Szép az önkritika, úgy érzem tapasztalat lett belőle.

Nekem viszont továbbra sem tetszik a felszínen békésen falatozó csapat, akit nem is érdekel a visszaérkezésed. Szerintem illet volna a DM-nek megvárni és átbeszélni veled a storyt. De ha más miatt nem azért, hogy tudja minden embert hazavigyen akit elhozott. Ez a leírtak alapján elég lazán kezelte.

Szia

Kékbálna

Rossz a konklúziód. Inkább fogadd meg az ényémet: találj olyan párt, aki folyamatosan figyel rád.
Mi, videósok, még sokkal rosszabbak vagyunk, mint a fotósok (mármint figyelem szempontjából; amúgy sokkal okosabbak, szebbek vagyunk és csodálatosabbakat alkotunk).
Az én (általában) buddy-mat kb 3x látom egy merülés során. De TUDOM, hogy 5 m-en belül van. Persze ilyet nehéz találni...

Garfield33!

Jó lecke volt számomra, hogy mindig FIGYELNI a másikra is, nemcsak magammal foglalkozni.

A saját hülyeségeimet leszámítva maximálisan kiváló volt a túra; mind a DM-ek, mind a csoport, az idő, a merülési helyek remek volt.

No, vágom az introt, meg a többit. Majd holnap jövök és mesélek...

Fects!

Nem, dehogy! Épp a videoimat szemezgetem...

Ezt írtad:
A csoportom már réges rég kint eszik, szárazak, ruha nincs rajtuk - búvárruha. Kérdezik, ugyan hol voltam? Majd felrobbanok a dühtől: hol a társam? Miért nem figyelt rám? Miért ment a többi után? A többiek meg miért nem figyelnek a másikra?
Na most akkor ebből mit szűrhet le szegény olvasó? Hogy te is hibáztál, meg a párod is. Mert miért is akartál felrobbanni, ha te küldted el? Amúgy értelek - bizos ők is olvassák a DC-t...

Mellesleg akaratodon kívül keresztapa lettél: El Commandte Che Guevara-t elírtad Echtének, ami nagyon is illik rá. Sőt, echte tüchtig. Ha hazajött, jól megszekáljuk vele - miután kiolvadt.

Igen, a történetből hiányzott, hogy te küldted el a társad. Ennek ellenére azért annyira nem jó érzés egyedül otthagyni valakit. Én azt mondom, legalább a párok legyenek együtt vagy legalább tudják hol a másik.

Én fotózni egyedül szeretek, esetleg olyan NAGYON gyakorlott társsal, aki tud saját magára vigyázni...

szerintem is fotosnak ugy kellene merulnie, hogy van sajat guideja/pointere. most majd jool kiprobalom, meg sosem merultem ugy...csak masik fotossal. szerencsere a micimacko modszer eddig mindig mukodott es megtalaltuk a hajot/partot. de a legutobbi 2 voros-tengeri tura (ahol fotosok voltunk es egymassal voltunk parban - az elejen) meggyozott e modszer mukodeskeptelensegerol...

Kékbálna!

Ne haragudj, de nincs igazad, nem b..f.sz banda. Az egy dolog, hogy számomra jobbára ismeretlen volt a csapat, ettől függetlenül a társammal és a többiekkel jól megértettük egymást a vízben.

Lejjebb írtam, hogy mutattam, menjen a társam, majd beérem, de nem jött össze - magamat okolhatom ezért. (A beszámolóban nem írtam, mea culpa.)

Mindenki okulására írtam - meg a magaméra -, hogy nem a fotós/videos lenn a mindenható, bizony annak is KELL figyelnie a többiekre.

Hibáztam, ez tény, nem is szeretném mentegetni magamag - sajnálom, hogy úgy ment át nektek, hogy a szervezés volt rossz, NEM.

Nem. Én hibáztam.

Úgy van, a csoportot. A DM egyébként kitűnően vezetett!

Echte!

Itt valami nagy félreértés lesz! Gyerekek! Nem videozott veszettül össze-vissza, ez nem igaz. Csinált rólunk felvételeket és normálisan vezetett minket.

Nehogy már így állítsátok be! Ugyan!

Na ja, Balin meg Sulewesin más a világ. Nekünk is kettőnkre volt 1 guide (pointer), és kellett is, mert a felét sem találtuk volna meg nélküle. És még felárat sem kértek az amúgy is rohadt olcsóból (Balin).
És tényleg nem szaroznak az 50 barral. Volt olyan, hogy én már  felszínen voltam 0 barral, az asszony még valamit fényképezett lenn (5m). Jön a guide, hogy menjek már le videózni. Mutatom, nincs levegőm. Erre odajött, octopusra vett és levitt filmezni.

Szerintem fotósra, videósra nem nagyon lehet szabályt találni. Dahabban most is, meg azelőtt is úgy merültem (és ez tűnik egyedűli megoldásnak), hogy egy ill. két hétre béreltem guide-ot. Csak velem foglalkozott, ha kellett kereste és mutatta a témát, ha kellett modellkedett. És persze tudtam akkor merülni,amikor a többi búvár még csak a kávéját iszogatta. (A canyonban egyéb időben lehetetlenség fotózni)
Vagy mint Indonéziában Lembeh-ben, egy guidre -igazából pointerre- jutott 2-3 fotós. Mutatott egy témát, ha megfelelt leálltam fotózni, addig elment a többinek mutatni fotózni valót. Majd visszajött és vetésforgóban vagy plusz új témákkal cseréltetett bennünket. Szegénynek sokat kellett úsznia, és persze maradtunk így is egyedül sokat, de már félmegoldásnak nem volt rossz.
Balin a legkevésbé szerencsés változatot használtuk. Együtt be a vízbe fotóskollegával, majd mindenki ment a saját témájára. Ha szerencsések voltunk, kifelé találkoztunk.:-)
Libasoros csordamerülésben nem megoldható, mert nem lehet úgy komolyan fotózni, hogy tudom közben feltartok 10 embert. És a többiek is meglincselnek előbb-utóbb. Az ilyen túrákat messze elkerülöm. Sokkal többe kerül ár/jókép viszonylatban,mint egy bérelt guide-os túra. (de a legjobb az indonéz lazaság. Egyszer mutattam az ürgének,hogy nincs levegőm, ő meg erre intett, hogy mutat még valamit. És elindult 5 méterről 8-9-re.Én persze fel.)

"1 perces szabályról a társad nem hallott? "
.. és ha a társa hallott volna, mi lett volna? Sheme is békésen úszkált lenn a videójával, nem törekedvén a felszín felé.

Tájolási problémák Elbán

Na ilyen kurflim nekem is volt. Bár az kicsit zűrösebb volt.

Elbán dontunk egy 40-est egy El Mineria nevű merülő helyen. Vörös gorgóniát akartunk fotózni az meg ott lent volt. A merülőhely nagyon érdekes volt. A parton egy már nem működő kőbánya volt és a - néha jó nagy - meddő szikla törmelékeket, akkor amikor még a bánya működött a vízbe szórták egy futó szalaggal. Az "áldásos" bányaművelésnek köszönhetően egy 45-50 fokos törmelék lejtő alakult ki átlag focilabdányi kövekből. Élet rajta 0. 35-37-ig tartott a monoton süllyedő lejtő. Lent lapályos lett a fenék és egyből kezdődtek a vörös gorgóniák. Betájoltuk a lejtőt és szépen elindultuk olyan 41-42-ig lefelé. Második merülés volt, a kompik már 2-3 perc dekoban jártak, amikor fordultunk. Tudtuk emelkedés közben ez még elkopik és jó eséllyel nodeco lesz a vége. Fordultunk is szépen egy 180 fokost a tájoló szerint. A látás 5-7 méteres volt, az algavirágzás miatt. Mentünk szépen a tejfölben a vissza irányba, amikor egyszer csak eltűnt alólunk a fenék, ekkor 38 körül voltunk. Hát itt először jött a frász, a francba eltévedtünk. Hál isten volt egy kolléga még a
csapatban, akinek szintén volt tájolója. Jól elbáboztuk, hogy jó irányba megyünk bár idefelé folyamatosnak tűnt a fenék. Végül egymástól lenyugodva mentünk tovább a vissza irányba és egyszer csak előtűnt a törmelék lejtő. Itt már tudtuk helyben vagyunk. Szépen lassan elkezdtünk emelkedni a lejtőt követve. 10 méter körül a deko is elkopott. Végül egy 5/3-el zártuk a merülést biztos, ami biztos.

Mi volt a bibi?

A gorgóniák feltünésekor a lejtő aljában rögzítettük az irányt. Eddig ez rendben is volt.  De aztán elkezdtük követni a feneket. Mögöttünk eltűnt a törmelék lejtő és észre sem vettük, hogy nem nyíl egyenesen a fallal a hátunk mögött haladunk, hanem követjük az aljzat kanyarodását. Alig süllyedtünk erre, ám a tekergő szintvonal elfordított az irányból észervétlenül. A fordulónál persze - helyesen - ráálltunk a vissza irányra. Az így kijelölt irány már nem a kanyaros utat adta, hanem a nyílegyenes vissza utat. Az viszont vízszintesen nyílegyenes volt, de vertikálisan süllyedt. Itt vesztettük el a feneket - izgi volt. Végül a fenék újra emelkedett a törmelék lejtőig.

Hát mit mondjak ritka nagy egy f.sz bandával merültél!

Már bocsi nem neked szól. De minősíthetetlen ez a csürhe. Lent el lehet veszíteni bárkít. Megtalálni nem mindig találsz meg mindenkit. 1 perces szabályról a társad nem hallott? A csapat miért piknikezik békésen, ha nem jöttél vissza velük? Ha közben elköt a hajó téged ott hagynak a cápának?

Szervezőként egyébként attól gőzölök be, hogy egy hajónyi embert kell merülés előtt és után számba venni. Már pedig anélkül nem megy. Eljöttek szórakozni, kikapcsolódni, ebbe nem fér bele egy elveszés.

De van amiben téged érezlek hibásnak:
Miért videozol ismeretlennel párral, ismeretlen csapattal? A videozáshoz, fotózáshoz ismert NEM fotózó pár kell, aki téged és a csapatot figyeli és van olyan rutinos, hogy hazavisz. Hozzá teszem ilyen vízalatti pesztrát elég nehéz találni, mivel nem öröm egy keresőn keresztül merülővel merülni. Általában a párod figyel helyetted. Hol a csapat? Hol a DM? Honnan jöttünk? Mi az irány? stb... Ja és egy fotós akár 30 percre is legyökerezik egy téma előtt. Na az klassz. Jelzem nekem van ilyen buddym, mondjuk kicsit feszült lett amikor 3x merültük meg a makréla rajt és 1,5 órát fotóztam őket.

Egyébként a két fotós együtt az klassz még. Vak vezet világtalant.

Egyszer Fuerteventurán a hajó alatt maradtunk még páran, míg a levegőelfogyósokat felvitte a DM. Hárman egymás környékén merültünk, egyik srác eltűnik. A másik fickóval nézünk egymásra, most mi legyen (egyiket sem ismertem korábbról, spanyolok voltak), várunk, forgolódunk, úszkálunk- hát ez így nem jó, irány a felszín. Eltűnt srác ott ücsörög: megunta, jelezni meg gondolta minek.
Én egyébként általában élek az egy perces szabállyal, de ilyenre akkor kerül sor általában, ha a víz pár méter mélysége csábít arra, hogy lemaradjak a társamtól, és esetleg a látótávolság is olyan, hogy könnyű szétválni a párnak. De nem csinálok gondot abból sem, ha a másik nem jön fel: a felszínen sokkal könnyebben meglelem a buborékok alapján.

"A csoportom már réges rég kint eszik, szárazak, ruha nincs rajtuk - búvárruha. Kérdezik, ugyan hol voltam? Majd felrobbanok a dühtől: hol a társam? Miért nem figyelt rám? Miért ment a többi után? A többiek meg miért nem figyelnek a másikra?"

Erről az jut eszembe, amikor a rádióban egy eltévelyedett autós azt hallja, hogy egy ámokfutó az autópályán a forgalommal szemben halad. Mire ő: "Egy ámokfutó? 100 autó jön szembe!!"

Lehet, a csoportot videózta?

Magam sem tartom isten adományának a veszettül fotózó-videózó DM-et...

"a DM-nél valami b.szott drága kamera, olyat videozott, hogy csak na..." <- ?!

pontosabban: aludni délig kell :-)

délben aludni kell :)

A vertikális irányt sokkal könnyebb meghatározni: Fújok a dzsekibe, az a fel, eresztek belőle, az a le. Ez működik felhős időben is...  :-)

Úgy is, csak akkor fel /le... :-)   Délben ebédelni kell, nem merülni...

Főleg nyáron délben  :-)

Iránytű nélkül is remekül lehet navigálni jó látótávolságnál. Csak meg kell nézni, "hány óránál" áll a nap induláskor, hol kell lennie visszafelé és kész. Egy sima oda-vissza útnál bonyolultabb pályát is simán meg lehet csinálni,  csak memorizálni kell (esetleg felírni) a "időt".

EZ a jobbik megoldás, csak nagyon ritka, hogy a c sapat többi tagja méltányolja, amikor leragadok 20percre fotózni egy témát. Sok esetben a merülőtárs se nagyon teszi ezt :D

Nem mondtam, hogy Shame vezetője etalon volt, sőt! De valószínúleg Shame buddyja sem iparkodott azonnal a tudomására hozni, hogy nincs meg a buddyja, és a vizuális kontakt fenntartása elsődlegesen a buddy feladata.

Ezt a "videósok pöcsölősek" polémiát én úgy szoktam feloldani, hogy elmondom, aki velem és a videóssal merül, az kalkulálja, hogy nem fogunk pályacsúcsot felállítani. A vezető utáni első párba osztom a forgatócsoportot, ezzel biztosítva, egyrészt, hogy nem rúgják szét a látótávolságot, és nem hajtják el a témát a többiek, másrészt lehetővé tesszük, hogy előlről és hátulról is szem előtt vannak, akár akarják akár nem. Ha úgy tetszik ők diktálják a tempót.

Az a szirti cápa nekem addig csak papíron volt meg - videora vettem, megvan, majd valamikor összevágok egy ~20 perces szösszenetet.

Az Elphinstone kemény volt, a maga 2,5-3m-res hullámaival reggeli előtt. Az áramlás erős volt, közel a zátonyhoz nem annyira, de dobtam egy hátast, amikor a komputerem meghülyült, meg a fülem is, úgy hullámzott.

Innen tűnt el a másik hajóról az a 3 kolléga... :(

A Deudalus is remek volt - Brothers szintén, a kicsi is... Tóth Imre volt a DM, a hajó tulaja. Vörös arcú, vékony, szőkés krapek, a másik DM valamilyen Réka, cseh csaj. Ja, a hajó a Lighthouse Miracle-1 volt.

Egyébként jó iskola erre az, ha időnként valaki csoportot vezet a víz alatt, és átéli azt a más felelőtlen viselkedése által okozott teljesen felesleges stresszt, amit egy elveszett búvár felfedezése jelent mondjuk a safety stop idején. Csak azt nem tudod, hogy hol veszett, el és mennyi idővel ezelőtt.

Ok, ezesetben hol volt az egy perces szabál???, Ha a vezető ezt vallja, hogy lehet, hogy csak a merülés végén vette észre a hiányzó búvárt? Lehet azért hiányzik a safety stop-ról, mert már fél órája lebeg valahol várva, hogy a vezető észrevegye, hogy hiányzik, mert ő felment egy perc után, ahelyett hogy észrevéve az egyedül maradást a terv szerinti irányba folytatja a merülés, kicsit megnyomva az uszonyozást, és simán beérve a csapatot megy minden ahogy kell.

Igen, így kissé nehézkes, hogy sasolni kell a társat és a többieket is.

Ezt a két fős video-s mókát majd Tüzivel megjátszom...

Az egyperces minden briefing nyomatékosított része. Szerintem. Ez ugyanis az egyik legfontosabb vészhelyzeti szabály. Azért egy perces, hogy a társad ott bukkanjon a felszínre, ahol elvesztett, és ha te nem jössz, azonnal meg lehessen szervezni a keresésed, méghozzá viszonylag kis, szeparálható területen. Így van esély, hogy gyorsan és viszonylag kis terület átvizsgálásával megtaláljanak. Egy minimális biztonsági-felelősségi  normákkal merülő társaság (értsd nem csak elviselik, a társaságod a víz alatt, hanem felelősnek is érzik magukat az életedért) már bőszen és tervszerűen kereste volna Shame-t, és nem szerettem volna helyében lenni, amikor sértetlenül felbukkanva közli a felszíni tali helyett inkább a "kötéltáncot" tartotta jobb ötletnek.

Ugyanis, akár mennyire is hihetetlennek tűnik, de a vidósoknak sincs papírjuk róla, hogy nem akadnak el, vagy nem kerülhetnek olyan vészhelyzetbe, melynek elhárítására egyedül nem képesek.

Egyébként jó iskola erre az, ha időnként valaki csoportot vezet a víz alatt, és átéli azt a más felelőtlen viselkedése által okozott teljesen felesleges stresszt, amit egy elveszett búvár felfedezése jelent mondjuk a safety stop idején. Csak azt nem tudod, hogy hol veszett, el és mennyi idővel ezelőtt. Egy lehetőséged marad, a reménykedés, hogy hátha nincs baja. De ugye a remény nem búvárkategória.

Valóban elismerésem, én sem tartom be az 1 percet. Talán azért, mert a merülőtársamról sem feltételezem. Lehet, hogy merülés előtt nyomatékosítani kellene a dolgot.

Nem aggódott, mert videós... Azoknak meg úgyis mindegy. Sajnos nincs jó recept az ilyen merülésekre. A múltkor leálltam a sünhal-szemet videózni, mire felnézek, sehol senki. Ez van, gondoltam, és mentem tovább. A vicc az, hogy utóbb kiderült, nem lehettünk 15-20 méternél messzebbre egymástól, de a relative rossz látás miatt nem láttuk egymást. Aztán mindenki kijött a vízből.

Ennél volt egy rosszabb esetem. S ez Garfi figyelmeztetését nyomatékosítja az iránytűt illetően. Egyszer volt, hol nem volt egy parti merülés. Semmi izgalom, laza minden. Minthogy fotós baráttal merültem, mindenki a társára figyelt - mármint a kameratársára. Elég lassan lejtett az aljzat, én meg gondoltam egyet, és elindultam lefelé, hogy megnézzem, hol éri el a 30-at, 40-t a lejtő, és hogy mi van ott. Minthogy a homokot egy tengeri fű aljzat követte, ott meg érdekes korallfejek voltak, nem tartottam gondnak a visszanavigálást. Szó mi szó, elértem vagy 35-re, videózgattam kis rákokat, ezt-azt, körbe-körbe. Minthogy levegőm még volt bőven, de ítélőképességem már kevésbé, elindultam tovább lefelé. Hanem, egyszercsak emelkedni kezdett az aljzat, de nem az ismerős füves, hanem egy újfajta. Na mondom, még lesz itten egy érdekes víz alatti domb a tenger közepén. (Észnél már nem voltam:-)) Megyek-megyek, észreveszek pár oszlopot a távolban, a dombtetőn. Na, még érdekesebb. Úszok tovább. Továbbra is meggyőződve arról, hogy megyek befelé a tengerbe, és a közepén van valami.

Nem lesz meglepetés, csak nekem volt akkor, hgy tettem egy nagy U-alakú kitérőt, és pár száz méterrel odébb, de a tenger partján találtam magam, egy mólónál...

Ennyit a narkós, iránytű nélküli, egyedüli merülésről...

respect.

érdekes, hogy a társad le tud ülni nyugodtan enni míg te nem kerülsz elő... hasonló esetben én mint az őrül kerestem a párom...

Az egy perc azt jelenti, hogyha kb 1 perc alatt nem találod a bandát, akkor irány a felszín. amennyi idő alatt felérsz. Ez nagyjából a buddy-dnak is ugyanennyi idő, tehát nagyjából együtt érkeztek. Én már kétszer megcsináltam, nem magam miatt, hanem hogy a többieket (főleg az asszonyt) ne törje a frász. Ilyenkor nincs az, hogy jaj, még csak a merülés elején vagyunk. Mellesleg mind a két esetben visszamentünk és folytattuk.

Ha majd egyszer 20 percig síkidegen keresel valakit huszadmagaddal, aki elveszése után szépen visszaúszott a hajóra 20 m-en (és vígan sörözött, mikor visszaértünk - na annyit egy nap még senki nem repült a vízbe), akkor tekintettel leszel a többiekre.

Minden szavaddal egyetértek - részét magam is leírtam. De ezt az egy perces dolgot azért te sem gondoltad komolyan. őszintén, hányszor tartottad már be? Amikor az ember lent kolbászol, aztán arra ébred hogy egyedül van, körbenéz, megpróbál a terv szerint haladni - hátha utoléri a csapatot, de felmenni?
Hajóforgalom, dekózás, biztonsági megálló, lassú emelkedés. Egy ilyen felmenetel legalább 5 perc, plusz az egy perces keresés, 5-6 perc + kitudja mikor tűnt el a csapat. Nem valószínű, hogy eddig bárki ott lebegne a felszínen arra várva, majdcsak megjelensz.
Sajna ez van, fotós videós vagy készüljön egyedül merülésre, vagy legyen jó társa.

Akkor pár dolog:
1. Aki videózik és szanaszét kolbászol, az számítson arra, hogy elhagyja a többieket (velem is megtörtént már soxor). Viszont ilyenkor ne a társadat okold, mert te tűntél el, gondolom ő sem azért merül , hogy téged figyeljen folyton.
2. Aki videózik, az gyakran csinál köröket, fordulókat anélkül, hogy levenné a szemét a keresőről. Ha reef mellett vagy, nem számít, de ha a nagy kékben, akkor símán elkeveredhetsz. Iránytű a videósnál kötelező.
3. Ha betojsz egy szirti cápától, akkor mi lesz veled, ha pl az Elfinél vagy a Brothersnél 6-8 óceáni meg szürke köröz körülötted. Inkább örülj ilyenkor, hogy felveheted.
4. Arról már nem is beszélve, hogy ha elveszel, akkor 1 perc után illik szépen felemelkedni, már csak a többiek megnyugtatása végett is.
5. Na ha ehhez még hozzáadjuk a magától csavarodó palack csapodat, meg a következő történetet, akkor elég tanulságos túrád lehetett.

Meghajlok a többség tapasztalata előtt, akkor a félig nyitott palack így működik :D

Másik történetedhez. Fontos a jó merülőtárs, akivel megbeszéli az ember, hogy miként merül. Legutóbbi túrán az én csapatom volt a fekete bárány, főleg fotós és volt fotós (bocs nlq :D) volt benne. Tisztáztuk, mindenki megy amerre lát, nagyjából figyeljünk egymásra, és esetleg a merülőpárok azért legyenek egymás körül. Ha elfogy a levegőd felmész, és jön a "plan B - zodiac pick you up", szóval mindenki merül ahogy akar. Nade ez előre tisztázva volt! Bár én voltam a "vezető" azért ez kb. úgy ment, hogy lent a helyzetnek megfelelően körbekérdeztem, merre? Ok, akkor arra megyünk - és arra mentünk. Néha én elől, néha hátul, ha kérdés volt az irány max mutattam, hogy merre - mert azért az elég fontos, hogy az ember tudja hogy hol van. Ezért aztán kötelező az iránytű is, amit a merülés ELőTT bekalibrálsz, hogy tudd mi merre hogy.
Én megmondom őszintén, szerintem egy fotós/videó számára a csordamerülés nem hogy kényelmetlen, de nagyjából lehetetlen is. Pont elég arra figyelni a társad merre kóborol, nem hogy egy csapathoz igazodni, ezért én aztán minden túrán -ha eleve nem olyan, hogy társrendszeres merülés van- szép lassan elszakadok, és a vége az hogy lesz egy "bunny csapat" - ami időnként 2 főből áll, én és a társam, megpróbálunk elsőnek bemenni általában úgyis utolsóként jövünk ki. Persze ezt csak akkor szabad, ha tapasztalt a búvárpáros mindkét tagja.

Magam is jártam már úgy, hogy hopp egyszer csak sehol senki. Ezért fontos, hogy az ember ha ilyen elkódorgós mint én és ezexerint mint Te, a merülés előtt legyen ott a breafing-en, nézze meg a hajóról a helyet, legyen tisztában azokkal a dolgokkal, amik segíthetik - pl. a hajókötelek, hanyadik hajó, hogy néz ki a hajó lentről, milyen spéci jelzés van (én pl. kb. 1 éve viszek magammal magyar zászlót, amit ráköttetek a dekó kötélre) milyen messze van a zátonytól, stb. És mindig legyen az embernél bója!
Nem ritka, amikor saját tervet merülök (mert pl. tudom, hogy nem fogok a breafing-hez képest a merülés feléig se eljutni), ilyenkor illik szólni a vezetőnek.

Mond el, léccci, ki volt ez a nemes, jószívű, önzetlen barátod!
Hogy nekem még véletlenül se legyen, még a merülőtársam se!
:-))

Tanúlságos történet következik...  szintén ezen a túrán történt az esemény. Egy másik reef-nél vagyunk, zodival bevittek, több hajó is ki van kötve, nézem, merre felé vannak a kötelek, melyik hajó hová van kikötve..., kiérünk a reefhez, kamera indul, 3,2,1, csobb... gyönyörű korallok, hasonló szépségű halacskák, ismerkedünk egy hatalmas Napoleon hallal. Megyünk tovább...

Gyönyörködünk, nekem kissé feljebb kell jönni videozni, mert ugye lent nincs elég fény, a kamerán meg nem tudok játszani a fehéregyensúllyal, 3-4m-re kell jönnöm videozni - a DM-nél valami b.szott drága kamera, olyat videozott, hogy csak na...

Lejjebb merülök, kamera kikapcs, gyönyörködés. Sasolok, társam tőlem karnyújtásnyira, a csapat megy tovább. DM bevár - ezt még látom -, valamit észreveszek. Kamera indul, veszem jobbról-balról, majd körbenézek: DM mögöttem vagy 30-40m-re, előttem senki. A reef nekem bal kézre esik, előre nézek, jobbra, fel, le, sehol senki. Mögöttem? DM sehol. Nocsak...

Levegő? 90bar, mélységem ~14-17m között valahol. Valahol előttem, jobra fent látok pár uszonyt, talán a többiek? Utánuk. Hallom, zodiak érkezik, de baromira messze vannak, annyit látok a nagy kékben derengeni, hogy hopp, eltűnik az utolsó uszony is - a kolléga kimászott a zodiba.

Mögöttem? Kék. Előttem? Detto. Belövöm a kb-i irányt, lassan uszonyozok előre. Semmi, kék minden felé. 15m-en lehetek, levegőm lassan eléri a 80bar-t. Óriási mázli, egy kötelet pillantok meg balkéz felé - még jó, hogy ide felé jövet figyeltem a kikötött hajókat. Nagyon nagy valószínűséggel jó irányban vagyok. Iránytűm nincs, uszonyozás tovább. Még egy kötél, akkor gyerünk a hajójához. 80bar.

Számoltam: a mi hajónk a reef-től a negyedik, eddig 1 hajót értem el. Tovább, még egy hajó, majd semmi - ezek össze voltak kötve. Kék jobbra, kék balra. Csak tovább-tovább, még egy kötél, még egy hajó, na, akkor pont irányban vagyok. Megpillantok magam előtt, lent a kékben pár sziluettet, akik mintha fognának valamit, mind egy akkor még számomra láthatatlan függőleges valami körül lebegnének.

Hopp, elkerekedik a szemem: jobbról, fentről egy szirti cápa közelít. A szentit: ha feljövök a felszínre és segítségért kapálózom, sanszos, hogy... de meddig tudok lent maradni? 80 bar, semmi gond, egy darabig el tudom húzni. Ez a dög csak jön, csak jön, észrevett? Jó, nincs rajtam búvárruha, elég meleg a víz, meg így csak 8kg ólom kell, nem 19. És jön... valahonnan egy zodi elkezd kőrözni felettem - jó, nem pont felettem -, mire szirt barátunk gondol egyet és a mélybe fordul, balra el. Huhhhh....

Tovább és észre veszem, ez a mi hajónk lesz, most már tisztán látszik, hogy a másik csoport az. A belógatott kötélhez megyek, 3 perc deko, de még egy kicsit maradok, van még 70bar levegőm, majd lassan fel és kijövök.

A csoportom már réges rég kint eszik, szárazak, ruha nincs rajtuk - búvárruha. Kérdezik, ugyan hol voltam? Majd felrobbanok a dühtől: hol a társam? Miért nem figyelt rám? Miért ment a többi után? A többiek meg miért nem figyelnek a másikra?

Annak örülök, hogy visszataláltam, a cápás kalandot megúsztam.

Folyt. köv.