meg 1 gondolat:

ha eleg koran jelentkezik emelkeses kozben, es az oxigen ellenere is rosszabodik az alapota akkor azonnali visszeterest is csinalhat a kapitany (ez foleg a rovid utaknal lehetseges, amikor nincs sok uzemanyag a gepen es a suly nem haladja meg a leszallotomeget)
illetve  ha ez nem lehetseges, akkor alacsonyabb repulesi magassaggal es magasabb kabinnyomassal lehet javitani a beteg allapotan
(ezek a muvelete eleg komolyak, asszem veszhelyzetet kell a jelentenie a kapitanynak...)

Dupla!

en meg leszek a szimpla! OK ???

elolvasva a tortenetedet egy dolog nekem szemet szurt!

ezek szerint nem tudtatok rola, es lehet hogy mas buvar sem tud rola! ezert leirom!
a repulokon mindig van oxigen palack! (altalaban 1-2liter terfogatu es tobb darab is!)

amikor a styuvit hivtad, akkor azt kellett volna elsore kerni! es legalabb 1 de inkabb 2 palackot elszivni fekve (asszem bal oldalfekves a hivatalosan ajanlott)

te tanulsagkent az esetbol csak a vizfogyasztast vontad le, pedig azert volt mas is:

- nem az utolso nap kell megdonteni a heti merulesi maximumodat (sot kimondottan ajanlott az utolso nap sekelyet merulni!)
- a 24 ora nem feltetlenul eleg meg akkor sem ha a konyvben ez van leirva

a DCI vel nem szabad viccelni! a kezdeti tunetek alapjan konnyen elbagatelizalja az ember!
ugyanakkor a kezdeti tunetekkel a repulore felszalni bizony komoly hiba, akar maradando benulast is ossze lehetett volna szedni!
viccesen is halottam mar ugyanezt (csak az elejet irom le mert a vege mar nem annyira vicces): ha valaki mar a foldon pezseg az ne uljon repulore mert....

Elcehevel értek egyet, a vízhiány nem kiváltója, hanem katalizátora volt a dekóbetegségnek. A probléma az volt, hogy elszámoltátok magatokat. Sorozatos deep-dive-nél a 24 óra magassági (és nem repülési) korlátozás a minimális biztonsági limit. Miután a sharmi busz-transzferrel átkeltetek egy 1200-1400 méter magas hegyen és ez bőven 24 órán belül történt, ráadásul hypertermiás, vízhiányos körülmények között, szinte borítékolható volt, hogy dekogondokkal kell kalkulálni.

Még két megjegyzést engedj meg: 1.) Földön tapasztalt, nyilvánvaló DCI-tünetekkel repülőre szállni, hogy is mondjam.... oroszrulett. Kevés ok van amiért érdemes szándékosan lemaradni egy repőlőről, ez ilyen. (kivéve, ha főnökön, anyóson jelentkeznek a tünetek) Jobb később hazaérni egy egészséges párral, mint időben egy "bugyborékolóval".
2.) Ha mégis muszáj, legközelebb a sztyiutól ne csak vizet, hanem 100-as oxigént is kérjél, (alaptartozéka a gépnek), ha már neki nem jut magától eszébe.

igy van, teljesen egyetertunk, commandante!

A csarnokban legfeljebb 20 fok lehetett, farmerdzsekiben is fáztam. A páromon meg egy rövidujjú póló volt csak. A száraz levegőtől végül pont úgy kiszáradt a torkom végül, mint időnként merülés közben a palackostól.

Azért mondtam, hogy megkérdezek valakit, akinek megbízok a véleményében, mert butaságot nem akarok mondani. Szerintem itt kulcsmomentum a sorozatmerülés, a mélymerülés, az utolsó fárasztó(!) merülés, az általános fáradtság, a merülések utáni repülés, no meg persze a folyadékbevitel is. Ezek így együtt okozhatnak bajt. Végülis nem egy olyan sztorit olvasni, ahol a búvár elvileg hiba nélkül merül, mégis kamrában köt ki, és maguk a komputergyártók is gondosan elhárítanak minden felelősséget, ha valaki limiten belül merül, mégis problémája lesz. Tehát általános, hibátlan recept nincs, de megfontolásra érdemes dolgok akadnak. Szerintem akkor jár legjobban a búvár, ha minél többet pihen repülés előtt, minél kevésbé merül a limiten, és odafigyel a folyadékbevitelre. Végülis Shine is ezeket a tapasztalatokat szűrte le magának.

Biztos, hogy az a merülés az egyik jelentős kiváltó tényező volt, ezt mi is így gondoljuk. Viszont ha eleget iszik a hazaút napján is, akkor valószínűleg eseménytelen repülőutunk lett volna.
Még egyszer utánaszámoltam a naplóm alapján, hogy pontosak legyenek az adatok. A mélymerülés 12:12-kor ért véget, az utolsó merülésünkből ez után 15:34-kor jöttünk ki. A tünetek másnap este nyolc után, még a felszállás előtt jelentkeztek. Az előbb elszámoltam, nem volt 36 óra - az utolsó merülés és a tünetek között kb. 28,5 óra telt el.

Búvárbaleset a parton!

Pár éve törént, s csak azért írom le, mert mással is megtörténhet, s hogy Guszti nem csak a mélymerülésével nőtt a szememben.

KRK szgeten merültünk,a  strandnál, az öböl felől. A kocsik a hegyoldal tetején. 2 lány a szikla szélén napozott. Egyszerre elindult egy kocsi, aminek elfelejtették a kézifékét behúzni. Nejem elkezd kiabálni, s ekkor Guszti mintegy 5 méterről rohan, kinyitja a kocsi szerencsére nem zért ajtaját, beugrik, s fékez. A kocsi a napozó lányoktól pár centire, a szakadéktól mintegy 2 méterre állt meg. A személyi sérlésen túl a kocsit is lehetett volna sajnálni, egy nem olcsó, új autó volt.
A gazdája is előkerűlt, egy magyar pár, akik búvárkisérők voltak.
Ez is tanulságos lehet, aki búvárkodni jár.
Ha jól emlékszem, egy üveg cóla volt Guszti jutalma. S sok dicséret, mellyet joggal megérdemelt.

szerintem meg pont hogy a meruleseknek nem volt semmi koze ehhez, gondolj bele: kint van 40 fok, akkor a legkondizott csarnokban van mondjuk 30 (mar azt is husnek erzed akkor) es ebben a melegben nem iszol semmit 4,5-5 oran keresztul??? extrudalt buvar a javabol...instant. elnezest, nem akarok poenkodni a dolgon, lehet, h 11LE soknak tunhet, de melegben igyunk vizet, mert igen hamar fellephet a dehidratalt allapot...

Én úgy gondolom, a történetedet elolvasva, hogy kevésbé a folyadék volt a "bűnös", mint a sorozatmerülés, és az utolsó napi mélymerülés. (55 méter azért igen sok, minden szempontból.) Viszont azt hiszem, az ilyen esetek elemzésében segítségül fogok hívni egy szakembert, aki nálam többet tud ezekről a dolgokról. Remélhetően mindannyiunk számára tanulságos lesz a véleménye.

Búvárbaleset, talán egy kicsit másképp...

Június utolsó hetét Dahabban törlöttük a párommal. Gyönyörű merülések, jó társaság, minden OK. Általában napi hármat merültünk, de ezt sem minden nap - bár általában mélyeket és hosszúakat, 40m/50-60 perc. Figyeltünk, nem kockáztattunk, terv szerint merültünk végig. Egy fordított duguláson kívül a jobb fülemben nem is történt semmi idevágó. Kicsit meg voltam valsz. fázva. Nagyon meleg volt persze, külön figyeltünk, hogy sokat, rendszeresen igyunk ásványvizet. Lement a hét, hazafelé készülődtünk, aztán a hazautazás napja másképp alakult, mint ahogy szerettük volna.
A gép 17:00-ra volt kiírva, mi még előző nap merültünk, de bőven a 24 órás szünet előtt. Igaz, a párom szeretett volna egy igazán mélyet merülni, így a kora reggeli csobbanásunk 55-ön állt meg. Másfél órával később egy sekély "Szeméttelepet" úsztunk levezetőnek. Itt a párom egy kicsit elfáradt, mert gyengébb az uszonya, jobban kellett tempóznia, mint nekem. Aztán pihentünk, sétáltunk, pakoltunk, ahogy az lenni szokott. A hazaút napján a bázison még ettünk, ittunk, aztán a transzfer fél kettőkor indult Sharmba. 40 fok, a sofőr szerint elromlott a légkondi, száguld keresztül a sivatagon, kb 1 óra őrült, fullasztó zötykölődés. A reptéren a gép már 19:00-val került fel az információs táblára, mi becheckoltunk. Megettük a maradék pizzát és megittuk a maradék vizünket, mert a belső ellenőrző ponton sem ételt, sem italt nem engednek át. Ekkor kb. 15:00 volt. Aztán vártunk, vártunk, vártunk... A várótér szép, új és nagyon hűvös, száraz a levegője. Fáztunk és vártunk. Szomjasak voltunk, de pofátlanságnak tartottunk 11 LE-t fél liter vízért. Gondoltuk, majd a gépen iszunk eleget. A gép felé végül nyolc után indult el a busz. Ekkor szólalt meg a párom, hogy fáj a karja, válla. A dekót először elvetettük, hiszen az utolsó merülésünk óta ekkor már a 36 órához közeledett a felszínen eltöltött időnk és eddig semmilyen tünet nem jött elő. Sok választásunk nem volt, felszálltunk a gépre azzal, hogy ha az emelkedéstől rosszabbodik, akkor ez bizony dekó. Rosszabodott, mégpedig gyorsan. Egyre jobban fájt és egyre nyúzottabb volt az arca, kezdett úgy általában is szarul lenni. Sok mindent nem tehettünk az éppen felszálló gépen, nyomkodtam a sztyuvit hívó gombot. Jött is, ahogy lehetett. Mondtam, egy kis vizet szeretnék, egy palackkal. Elég értetlenül nézett rám, mondtam, hogy búvárok vagyunk és a párom rosszul van, víz kell neki. Azonnal hozta. Megitta, mentem a következőért. Azt is megitta, aztán kezdett jobban lenni, csak nagyon fáradt volt. A fájdalom végül úgy 1,5 órával és 3 liter vízzel a felszállás után elmúlt és a maradék út a párom részéről alvással és a vécére járással telt.     Mi azt tanultuk ebből, hogy a dehidratáció komoly veszély, még a merülések után is legalább 48 óráig inni kell - sokat, akkor is, ha reptéri áron mérik. Meg hogy a mélységi kísérleteket nem az utolsó napon kell eljátszani, még akkor sem, ha ez és a felszállás között több, mint 36 óra is eltelt.

Ugyanaz a tanfolyam, emelesi gyakorlat. Feladat: kikotobol "kolcsonvenni" egy jokora betonkockat a hozza valo karvastagsagu lanccal, eltolni a bazis ele, jol fog az meg jonni a kishajot kikotni. Becsult ossztomeg 6-700 kg, sebaj, ott az 1 m3 -as emeloballon. Oktato magyarazza, hogyan kell epp csak megemelni hogy ne szalljon el es a fenek folott lehessen tologatni, meselte hogy a delszlav haboru utan amikor hidroncsokat takaritottak el, a "felrepulo" ballonnal kishajot is lehetett boritani, ha meg a boja alol kipoffen a levego, a viszazuhano teher ki tudja hol all meg... elmelet szep, iszapba letapado betontomb kevesbe. Persze sikerult tultolteni, elszallt mint a gyozelmi zaszlo, orultem hogy nem vert allba, asszonyostol kotortunk elfele nehogy rank essen visszajovet. Felettunk sem volt senki (nem kizarolag szerencse volt, elotte alaposan (de nem feltunoen) korulneztunk). Hasonlo szitut tobbszor is eljatszottunk Dorogon egy furdokaddal, de az megsem volt ilyen sulyos.
P.S.: a neha talan balesetveszelyes benazasok ellenere ritka elvezetes tanfolyam volt :)    

Tanfolyam a masodik csillagert, kb. 50. merules, Horvatorszag, tajolasi es bojahasznalati gyakorlat. Hogy legyen valami "haszna" is a merulesnek, az oktatonk altal korabban latott roncsot probaltuk megkeresni. Feladat: x m uszas sziklafal mellett 30m -en, utana 90 fokban fordulas bele a "kekbe", n percig vagy amig a fenek fel nem jon 35 -re vagy 100 bar -ig vagy amig a roncsot meg nem latjuk uszunk szintet tartva, mazli eseten roncsra madzagot kot, jelolobojat fel, kotel menten deko. kisebb mazli eseten csak ugy bojat fel a semmibol, aztan deko. Roncs persze nem lett meg (egyszer latta csak honapokkal azelott), kicsit meg lejjebb is mentunk keresgetes kozben (40m), 100 barnal bojat nekilattam felkuldeni, kb. 15m leengedese utan  a bazi nagy orso tengelyere ratekeredett a madzag. Shit. Ezert gyakoroltuk annyit 10 meterrol hogy most negyvennel begubancoljam? Bogoztam mint orult, csak nem jott le. Asszony nekiallt segiteni, aztan az oktato is. No result. Oktato ranez a nyomasmeromre (nekem eszembe sem jutott, hiszen egy par pillanattal azelott meg 100 bar volt), kirantja a kezembol a gubancot, felkuldi bojastol, mutogat hogy emelkedjunk. Ranezek en is a finire, 50 bar sincs es meg ott egy csomo deko... vegulis baj nem tortent, asszony palackjaban es fokent az oktato duplajaban boven volt meg levego, de en nem tudtam volna vegigdekozni egyedul. Csak hogy megfejeljem a dolgokat, utana meg egy aramlasra szogben tajolast is jol elbajszintottam, uszhattunk a zodiachoz egy csomot.
Rekonstrukcio: ugyan nagyon keves idot toltottunk 40 -en, de nekem (akkor meg nagyon, most mar csak kevesbe) mindig oda kell figyelnem a lassu levegovetelre. Eleg nagy a vitalkapacitasom, ha elkezdek fujtatni, nincs az a palack amit ki ne uritenek rovidesen. Mialatt aszony (akivel normal esetben kozel egyezik a fogyasztasunk) 20 bart fujt ki, nekem sikerult 50 -et. Feltehetoleg a 40m es az orsora "beszukules" is rasegitett.      

Nagyon kezdöként történt velem, az Adrián merültünk. Az utunkba került 1 vastagabb zsinor, valami boja vagy mi lehetett vele kikötve. Az társam (gyakorlott buvár) mutatja a zsinort, hogy vigyázzak, Leokézom , hogy látom, és ezek után természetesen simán beleusztam, fennakadt rajta az elsö lépcsö. Nekem is rögtön eszembe jutott az     open water tankönyv: állj meg, lélegezz nyugodtan és gondolkozz. Nem kapáloztam, "logtam" a kötélem, a társam rövid idő alatt észrevette, hogy eltüntem mellöle-mögüle. Visszauszott, kobogozott, és simán merültünk tovább....

Na en is irtok par esetet, ami engem, vagy merulo tarsamat erte.

Kb a 15. merulesem alkalmaval (szoval nagyon kezdokent) tortent meg az eset, amikor is meg a hajon (Hurghada) valami tortent a berelt reductorral. A guide-ok azonnal adtak egy masikat helyette. Felszereltem a cuccot, nyitom a palackot, latom 240bar... huhuuu kiralyos, most ugyis fotozkodni akarok es egyebkent is halado vizsgat csinaljuk, a guide kitalalta, hogy a halado buvarok tudnak magukra vigyazni es ha szeretnenk, a hajo kozeleben ketten, merulotarsammal pancsolhatunk, de ne menjunk el messzire.
Ok rendben, erettek vagyunk a feladatra gondoltuk. Hozzateszem, merulotarsam a felesegem volt es pontosan ugyanannyi merulese volt, mint nekem, szoval ketten egyutt tettuk ki a 30-at.

Merules elkezdodott, fotoztunk, uszkaltunk, navigaltunk, mindent csinaltunk ami jol esett. Gyakran ellenoriztuk a levegot is es szokatlan modon nekem valahogy tobb levegom volt, mint paromnak. Altalaban amikor nekem meg 100bar van, neki 130-140, most ez valamiert forditva volt. Folytatjuk, ellenorzunk, nekem 80, neki 70.
A merules kb 75-76. perceben (ez is szokatlan volt) azt ereztem, hogy kicsit mintha nehezen jonne a levego. Gondoltam lefele nezek, ugy konnyebben jon maskor, hat most nem. Nezem a muszert, ~80bar alatt. A kovetkezo szivas mar nem jott egyaltalan. Na ekkor megindultam asszony fele, kozben mutogattam a kotelezo jeleket, "levagom a fejem", "olelj meg". Latom a bizonytalan tekintetet, azt hiszi csak poenkodok. Kitepem az octopusat a helyereol es elkezdtem lerabolni a levegojet. Megnezi a nyomasmeromet, ~70bar. Nem ert semmit, de hisz nekem. Elindulunk felfele, biztonsagi megallunk, majd 83. percnel befejezzuk a merulest. Nezem a hajon a muszert, meg mindig van 60bar... hasznalt cucc.



Masik eset, ilyet is irtatok mar:
Magyar banyatoban merultunk. Merulotarsam most nem a felesegem, hanem egy baratom volt. Atusztunk a to tulso oldalara a felszinen, hogy ne pazaroljunk levegot (nem mintha 10 meteren olyan sokra lenne szukseg).
A felszinen megbeszeltuk a strategiat, mutogatas, merules. Majd latom, baratom kb 1 meteres melysegben valamit mondani akar... es milyen jol latszik a szaja... a reduktort elfelejtette bevenni es csak tatog. Nyelt egy korty vizet, majd reflexbol felment a felszinre. Persze mondta, hogy eloszor arra lett figyelmes, most milyen rosszul lat, ezt akarta a viz alatt mondani. Ekkor derult ki, hogy nemhogy a maszk nincs rajta, a reductort sem vette a szajaba.
Nekem sem tunt fel egybol a hiba... majd legkozelebb jobban figyelek.

Mindig is értékeltem a benned bujkáló mérnököt.:-)

Az én első dekóbája+orsó fellövésemnek Jules tanuja volt. Hát mókás  volt, amikor 5 méterről felrántott az ujjamra szorult orsó a felszínre majdnem. Aztán Sharm-ban a sok fakezű béna búvár helyett mindig én lövöldöztem fel a bójánat, és volt szerncsém begyakorolni rendesen a használatát. Azóta meg vettem egy halcyon kisbóját, amivel nincs gond, bár zook gyanúsan kerüli a találkozót velem, hogy visszaadja jogos tulajdonomat :D
Lehet megint a régi akármiSTAR bójámmal kell mennem merülni?

Ez az! :)

Én vagyok a fehér shorty-ban, fellőttem a bóját, de a madzaggal bajom támadt, elkezdtem bogozni, a guide megpróbált segíteni, de neki sem ment...:D (A képen már a guide bójáját tartom) Hozzáteszem, gyárilag előcsomagolt volt minden... (Sepadiver)

Most már nyugodtabban fogok dekóbójázni, ha kell, mert kisebb az esélye ennek rövidebb madzaggal. De a z orsón is gondolkozom, csak az nem fér be a mellényem zsebébe. Vagy van kisebb méretben is?

Ajánlom a többieknek is a főpróba megtartását.

adamax

Itt van Adamax a hivatkozott dekóbólya fellövésed: a gordiuszi csomód, még a giude-nak s feladta a leckét. (utólagos engedelmeddel, de pont ide illett)
http://mantaszeged.fw.hu/Sharm0708SEL/images/CIMG4220.JPG
(én ahhoz a nagyítócskáshoz hülye vagyok -bocsi)

Hát ja, imádom, amikor a dekóbóját akkor használják először, amikor valóban baj van, és nem gyakorlják előtte, tehát még nagyobb lesz a baj. Én is most próbáltam ki egy teljesen eseménymentes merülés végén a bója fellövését, és akkor is gond volt a madzaggal (nem sok, de kellett ügyködni vele). Most már rendben van, 10 m már csak a madzag..:)

adamax

Az első -és eddig szerencsére egyetlen komoly vészhelyzet tavaly történt velem, egy Szt Johns szafarin. Volt egy kis, kb 100-150 m átmérőjú kör alakú zátony, erős áramlásban és erős hullámzásban, mindkettő északi. A hajó a déli védett oldalon kötött ki. Az áramlás a zátonyt az északi pontjától két oldalra kerülte. Az első merülésen elúsztunk egy darabig, majd az áramlás szépen visszavitt a hajóig. Második merülésre kitaláltuk páran, hogy nincs is olyan messze az az északi pont, eltempózunk odáig 15m-en, ott a hullámzás sem zavar, és szépen visszahoz a víz bennünket nyugatról a hajóig. No a merülés hetedik percében már éreztük. hogy az addig se gyenge áramlás drámaian megnőtt, nem baj, már nem lehet messze az északi csücsök, tempóztunk, a végén terminátorosan kúsztunk. Hajszálnyira lehettünk onnan ahol az áramlás kétfelé válik, mikor két búvárnak tökre elfogyott a levegője. (Erőnlét!!!) Egyikőjük a felszínre evickélt, mutat a merülésvezetőnk, hogy menjek oda segíteni. Ok. Nagy nehezen felfogtam, h a srác tényleg bajban van, feszáguldottam hozzá. ő már a dekóbólyályával küszködött - pontosan nem tudom mit akart vele, hisz az áramlás így-is úgy is a hajóhoz vitt volna. Na ekkor értünk pont az északi ponthoz (a felszínen). Miközben póbáltam megnyugtatni, egy szemvillantás alatt gúzsba kötötte magát és engem azzal a rohadt dekóbólya gyári 25 m-es madzagjával. És közben 4-5 m-es !!! hullámok, a víz meg vitt neki bennünket egyenesen a korallzátonynak. Na mondom még egy 10 másodpercig itt kínlódunk azzal a zsinórral, és szépen felkenődünk oda a szirtre mint Tom Hanks. Kiszabadítottam a jobb kezemet, megmutattam neki, hogy 100 méterre van a hajó, nekem van 75 bar-om, az mindkettőnknek elég, és ha nem húzunk le a víz alá, itt fogunk megpusztulni. Szájába nyomtam az oktopuszt, és szó szerint lerántottam 10 m-re. Ott végre sikerült megnyugtatni, szépen kibogoztam magunkat és adigra már a hajó létrájánál voltunk. Merülés után eső dolgom volt azt a nyomorult 25 méteres madzagot leszedni mindkettőnk dekóbólyájáról, rárakni egy rendes zsinórt ( max 7,5 m) meg egy kis súlyt a zsínór végére -mint az öreg tapasztalt búbároknál láttam.

Ez az eset szintén velem történt, és azóta vagyok biztos benne, hogy a balesetek elemzése egyszerűen kötelező.

Vegyünk egy zárttéri merülést (barlang vagy roncs, ki mit képzel ide), egy tapasztalt vezetőt és két búvárt. Ebből az egyik én vagyok, már nem kezdőként. A merülési terv sem teljesen egyértelmű, aztán egy ponton egy hibás felszerelés (reduktorból ömlő levegő) miatt a látótávolság minimálisra csökken. Pár nem egyértelmű jelzés, egy újabb felszerelésgond, és azt veszem észre, egyedül vagyok. Zárt tér, helyismeret nulla, látótávolság csekély.
Uh-oh.

Ilyenkor jó felidézni az open water tankönyvet: állj meg, lélegezz nyugodtan és gondolkozz. Nem moccanok, aztán gyorsan megnézem a levegőmet: bőven van. Hogy maradjon, elkezdem tudatosan lassan venni a levegőt. És most: "gondolkozz, McGyver, gondolkozz." Ha rosszul döntök, monogram leszek a Sötét sorokban. Netán végre teljesül régi vágyam, és Blikk-címlapra kerülök. Úgy határozok, ez utóbbit inkább a világbéke megteremtésével fogom elérni. Mit tegyek hát? Fejemben próbálom felidézni, mit mondanak arról, ha valaki helyismeret és vezetőkötél nélkül akar zárt térbe menni? Hogy ne tegye meg. Na, ez sem segített sokat. És a már említett ópenvóter tanfolyamon mit mondanak a zárt téri merülésről? Semmit...

De hát annyi búvárcikket olvasok! Hogy is volt az esztramosi baleset? És akkor jut eszembe az elemzés: Szilágyi Zsolt első, óriási hibája, ami után túlélési esélyei minimálisra csökkentek: otthagyta az utolsó ismert pozícióját, ahol villámgyorsan megtalálhatták volna! Kövessem az ő példáját, hiszen ő is túlélte- valahogy? Nem, nem leszek APEH-ellenőr, és nem is moccanok, mert ki tudja, talán engem nem talál meg időben Czakó Laci.
Szóval kitámasztom magam: innen egy centit se tovább! Mintegy pár másodperc alatt lezajlik a fejemben ez a helyzetelemzés, most már tudom, mit kell tennem (semmit), újból ellenőrzöm a levegőt: sok van belőle, a mélység pedig csekély. Ezzel elleszek egy darabig...
Telik az idő (ez pár percben mérhető), de pánikba esni nincs esélyem, mert nemsokára egy kéz ragad meg. Igen, a vezető ott talált meg, ahol lemaradtam. Mikor a felszínre érünk, látom, hogy még majdnem a levegőm fele megmaradt. Nem is táncoltunk borotvaélen, pedig lehetett volna csúnya vége a dolognak.

Most aztán kinek mondjak köszönetet? A szüleimnek és a szponzoraimnak? Zsoltnak, amiért olyan rondán elrontotta, volt alkalmam hát olvasni az ilyen esetekről? Nem: annak, aki vette a fáradtságot, és leírta, kielemezte ezt az egészet, amiből aki akart, tanulhatott.
És aki azt a cikket nem ismeri, az most tanulhatott az én példámból...

Ezeket a sztorikat már meséltem máshol, de hát itt is helyük van.

Miért vettem búvárkomputert?
Tenerifén jártunk, még nagyon kezdő búvárként mentem merülni. Felszerelés nagy része bérelt, természetesen. Első merülést végigküzdöttem, aztán még egy kicsit visszamehettem, de ugyanazzal a palackkal, cirka 100 bar lehetett benne. Párom egy merülésvezető volt, úgy egyeztünk, hogy 50 barnál nem jövünk ki, hiszen sekélyen leszünk. Na hát egyszer érzem, levegő már nem nagyon van, a műszer viszont 25-30 bart mutatott. Mellettem a társ, oktopusz, emelkedés. Lehettünk 4-5 méteren? Nem tudom. Nem volt túl veszélyes, de azt mondtam magamnak: na még egyszer nem akarok úgy vízbe menni, hogy nincs komputerem, nem tudom a mélységem, a merülési időm, semmim... Aztán persze merültem már azóta komputer nélkül, nagyon sekély vízbe, ahol csak mélység-időmérőt vittem. Meg felejtettem is parton, akkor meg a merülésvezető adta ide a második komputerét. De bárhova utazok, ha minimális esély van merülésre, én viszem a komputert, ha mást nem is. Hadd tartsam én a kezemben a dolgokat. És persze észben tartottam, hogy még a palack kinyitása előtt ellenőrizni kell a kölcsönműszert, hogy 0 barnal tényleg nullát mutat-e, vagy 25-30-at...

Miért vettem reduktort?
Még mindig 20 merülés alatt. Haladó búvártanfolyam az Adrián, késő tavasszal, a vízhőmérséklet sejthető. Elindultunk egy hajós merülésre, indulásnál minden ok. Kb. 10-15 méteren (kölcsöncucc) jobb helyre akartam tenni a lógó oktopuszt, valamibe beleütközhetett, elindult belőle a levegő, el is fagyott a reduktor rendje módja szerint. Mellettem a társ, jön a vezető, ahogy pozitívabb lettem, a falnál valamibe beleakadtam, a merülésvezető kibogoz, kérdi, minden oké? Mutatom, igen, csak éppen a közben ömlő levegő elfogy lassan. Oktopuszon kontrolláltan, biztonsági megállót betartva emelkedés. Délután már merültem, de akkor eldöntöttem: nincs több bérelgetés, ha lehet, mostantól saját, megbízható és fagymentes cuccot használok. És be is ruháztam egyre. Aminek a műszere is megbízhatóbb...

Lesz, de a videot sem úszod meg.

Naláttyátok, mindig az asszonyokkal van a probléma.

A mutató ide-oda mozgása elsőre azt jelenti: nem nyitottad ki rendesen a palackot. Aztán ha az rendben, akkor gondolhatsz szmötyire a redóban.

Dupla neked nem videót kellene csinálnod Pa-dö-dövel, hanem írnod! Nagyon jó volt, már-már megközelítette a híres Szepit a "Pipa-tappancs-hallátó" cikksorozat szerzőjét!
Bocs, de örülök, hogy ez megtörtént veletek, mert minden sorát nagyon élveztem, és jól szórakoztam! Más sztori nincs véletlenül hasonló stílusban?

Jajjj, de jót nevettem! Nagyon vizuális ember vagyok, és... remek kis történet a Kubába emigráló asszonyról és a fogatlan videósról... :-))

Köszönöm, hogy létrejöhetett ez a fórum, nekem tanulságos. Eddig 70-et merültem, és igazából egyszer sem történt velem "esemény", csak az OWD tanfolyamom alatt, az első nyíltvízi merülés gyakorlatonál a buddy-m, akivel együtt mentem volna gyakorolni a maszkürítést, az ellenőrzésből kifelejtette a legfontosabbat, a palack csapjának megnyitását. A szalki tóban elmerültem mint egy kő, de gyorsan kapcsoltam, és visszaúsztam (éljen a vízipólós múlt!), no meg a DM és az oktató is pillanatok alatt kapcsolt.

Azóta csak az általam ismert és megbízható buddyt, a DM-t vagy egy oktatót vagyok hajlandó megkérni, hogy ellenőrizze a felszerelésemet (legalább a palack csapját)...

adamax

Én kronológiában haladok, régről kezdem.
Előjáték, avagy hogyan éljünk túl egy PADIntro-t:

Mexikó, Cancun, Karib tenger. Nagyon szép a színe és nagyon hív. Feleséggel elfogadjuk, és mivel se kártya, se vizsga, befizetünk egy nagyon drága, ámde annál rövidebb intro-felkészítőre a szálloda dc-jében. Szerkó összerakására nincs idő, átbeszéljük a műszereket, kis jelbeszéd, inflátorról annyi tudható meg, hogy semmiképpen se nyúljunk hozzá, aztán a vízben a szokásos alap-protokol maszk- és regulátor ürítés, egyenlítési gyakorlat a szladi 5 méteres(!) medencéjében. Rendben vagyunk, mehetünk. Nagy stáb vár a hajón -fotóstől a videosig mindenre megdumáltak- többen voltunk mint az esküvön. Az első nagylépésemre ma hármast adnék. Julio (guide) az intro pózban elhelyezkedik a hátunkon és alápaszíroz minket. Az első tíz perc rendben. Kicsit aggódom, mert a fazon állandóan azt nyomkodja rajtam, amiht még megérinteni is tilos, de egy macskacápa érkezik és übereli a problémámat. Asszony megpróbál átsprintelni Kubába, de a mexikóiak elfogják. A második tíz percet lazábbra vesszük -nagyon jók vagyunk- már csak octopus-pórázon lógunk. A félidőben kis taps Juliotól és kiszabadulunk a markából: szabad a vásár. Negyven percnél időt kér (nekem 70, anyának persze 100, mert termeli, nem szívja) újabb taps, majd mutatja, hogy kicsit még bóklászunk egy kupac korall körül. Elfordul, elúszik. Abban a pillanatban kedvesem brékelni kezd a víz alatt, úgy 10-14 méteren. Két másodpercig tartott, (szerinte persze 2 percig) míg felfogtam, hogy fuldoklik. Kiesett a regulátora és űrítés nélkül rászívott. Guide a korall mógött, a forgatócsoport mőgöttünk úgy 20 méterre egymást videózza. Odavágtatok, befordítom, (soha nem fogom elflejeteni azt a rémületet a szemében) cserébe kitépi a számból a regulátort, majd felismer és visszaadja. Nem kérem, mert már már ketten szomjazunk a levegőre, és mivel nincs jobb ötletem: átnyalábolom a derekát és teperek vele felfele. Az irány neki is tetszik menekül ő is, közben rúgja le rólam a maszkot. Mielőtt leesik, még látom, hogy videosok ezerrel jönnek, közben úgy szórják el az Ikelit-okat, mint két szónyegbombázó. Majdnem felértünk amikor utolérnek és megragadják az uszonyomat, húznak visszafelé. Anyán még lökök egyet, inkább érzem, mint látom, hogy felért. Egyre lilább fejjel szabadulnék "gyilkosomtól",  két fogát kirúgoam, végre elenged, felérek. Akkora levegőt veszek, hogy lefullad a hajómotor.

Julion kívül mindenki fenn van. Kedvesem köhög-hörög, de már látom, hogy túléli, a forgatócsoport csendesen vérezget, nekem meg úgy pörög a szívem, hogy infarktustól tartok. Aztán megjön a guid is, nagyon fehéren, csóri ma már tudom mit érezhetett, amikor a csoportja helyett csak eldobált videokat talált. (Szerintem ő is kihagyta a safety stopot)

Nagy mázlink volt: mindketten kilégzés után, belégzés előtt szakadtunk le a tömlőről, ezért nem repedtünk szét a katapultálás közben. Kiderült az is a videosok semmit nem vettek le az előzményből, csak azt látták, nem éppen SCUBA-szabvány az emelkedésünk. Normális volt a reakciójuk, hogy próbálták fékezni, bár erről akkor még nem valószínű, hogy meg tudtak volna győzni. A drágám megúszta egy kisebb tüdőgyulladással, és visszafelé a hajón már mindannyian nevettünk is, mert én kérten elnézést a fogak miatt. Persze a videot nem kaptuk meg, mert "nem sikerült". Én elhatároztam, hogy többé senkire sem akarok számítani a víz alatt, így instructor lettem.
Julioval, öt évvel később már oktatóként, csoporttal merülve találkoztam. Azóta biztos volt vagy ezer búvára, de nem kellett bemutatkoznom, emlékezett rám. Pedig most videost sem kértünk, vittünk sajátot.

Teccik- Teccik!

Egy szösszenetet én is megosztok a kedves publikummal, hátha van aki még ebből is tud tanulni:

Letettük a vizsgát. Első merülés Sharm hajóról. Briefingen elmondják mit hogyan (nagylépés, stb). Kb 3-dik nap lehetett, első merülésből ki, felszerelés szétszed, gong a kaja miatt. Ok mondom majd utána felrakom a teli palackot. Megkajáltunk, kéne készülődni a második körhöz, huwazz kicsit elvagyok maradva. Gyorsan összerakom a cuccot, ugrok ruhába. Ekkora mindenki vízben, veszem fel a mellényt, uszonyt, mennék vízbe, arab barátom megfog a hajótaton. Nyomásmérő becsipődbe a mellény/palack alá. Kiszedi ok. Furcsán lóg a palack, jahogy a heveder nincs rajta, csak a nyakra akasztott kis fül meg a redocsövek tartják:S DM látja vízből gond van, mondja nyugi-nyugi megvárnak. Cucc levesz, arab összerakta rendesen, segített visszaöltözni, és innéttől ment minden normálisan.

Hát igen, sokmindennel nem voltam tisztában, és trehány voltam. Elég tanulságos volt. Azóta inkább várok 10 percet teljes felszerelésben a hajón sülve a többiekre, és 3szor átnézem a cuccom, mielőtt a társam ránéz.
(Hozzá kell tenni, nekem elég érdekes körülmények között lett meg az OWD-m szerintem)

Az "egyik legjobb barátommal" történt, tehát velem. Pár évvel ezelőtt márciusi északi szafari, Giannis D. Békés merülésnek indul döntően kívülről körbe úszós feladattal. A merülés 15. perce környékén azt látom, hogy a levegőintegrált komputeren a nyomás jelzés 60 és 110 bar között oda-vissza ingázik. Tekintettel a mélységre -átlag 20 méter- és az eltelt időre a 60 bar elég ijesztően, de inkább valszínütlenül hatott. Hárman voltunk egy kis csoport. A társaim jelezték, hogy egy kicsit benéznének belülre. Jeleztem, hogy ezt én most kihagyom, kívül várok rájuk, addig elnézelődök. A komputer csak továbbra is jön-megy. Kb 1 perc telik el mikor is az igényelt levegőből csak kb. 20 százalékot ad a regulátor. Természetesen társak bent, a legközelebbi merülőtárs 6-al lejebb, 10-el arébb. Kb 18 méter volt a mélység, felnéztem és boldogan láttam a roncs jellegzetes H alaku daruit melynek egyikéhez volt kikötve a kötél és ahoz a zodiak. Reméltem, hogy a 20%-ot legalább adja -természetesen a sárga ugyanezt a bőséget szolgáltatta-, a ha nagyon kell a dzsekiben is volt vagy három slukk (sicc!) elkezdtem felmászni aránylag kontrolált sebességgel és kijutottam.
Tapasztalt búvár emberek szerint a nyomásmérő vagy a levegős komputer ilyen jellegű "hezitálása" az első lépcső elszennyeződésére utal. Pont ez történt a szétszedés után egy csinos halom rozsdás szutyvadék került ki a finom szűrőből. Az első jelre be kellett volna fejezni a merülést, majd átvizsgálni a cuccot. Arab testvéreink palackjainak állapotára figyelemmel bárkivel előfordulhat.
Annak ellenére, hogy a komputer a vízben a végére 0 bar nyomást mutatott a hajón visszamértük és 70 bar került kihozásra.

Átemeltem egy csomó hozzászólást a cikk fórumába, remélem mindent jól kavartam, innentől ez a fórum szóljon arról amit a fejlécben leírtam. Köszönjük!

Egyenlőre munkacímmel elindítottam a fórumot, kiváncsian várom lesz-e még ezután is sztorizás. Úgy gondolom legyen az a szabály, hogy aki történetet ír az emeljen ki egy fejezetet benne vastagra (OSX-esek egyenlőre firefox alatt, asszem a safari épp átmenetileg nem tud formázni), lehetőleg az elején :)
Esetleg képekkel stb tovább lehetne erősíteni a kiemelést a fórumból.

Hogy megkezdjem a sort vagyis inkább folytassam, saját történet. Kettő.

Mindkettő új-zéland, életem első merülései, és mindkettő szerencsés kimenetelű.
Első esemény a legelső merülésem volt, vizsga után volt szerencsém odaát folytatni a pályafutásomat, és hát nem tudtam magamról, hogy tengeri betegségre hajlamos vagyok, meg úgy egyébként se semmit. Tehát fogtam a felszerelést, bepakoltam a hajóba és menjünk merülni. Mivel odakint úgy éltem, hogy reggeli aztán vacsora, a hajóra sem vittem semmit.
Első sokk, mi ez a hányinger amikor megáll a hajó, és pakolászni kezdtem? Broáf ... seasick, mondják odakint, brávó. Öööö, kérhetnék valakitől egy kis vizet? Mert az se volt nálam ... látták, hogy balfék a srác úgyhogy gyorsan összerakTÁK a felszerelésem, én addig két róka között felhúztam a ruhát és irány a víz. Ott jobb volt már sokkal, ahogy asszem arabdémon is mondta a víz alatt minden könnyebb, hát nekem is az lett, úgyhogy amint társam bent, intek mehetünk, ja és már lent is voltam. Merülés, első merülésem az életben, a francba ráják! Mennyi! És milyen csodálatosak, nézzük már meg közelről, a rája elől, én utána megyek mint a golyó, végül belátom esélyem nincs utolérni. Körbenézek, hogy a társam ? Hát felettem kepeszt jó magasan utánam, felemelkedem hát én is. Nem szól semmit, merülünk, a merülés után a hajón kérdés.
Merülési mélység? 32 méter (breafingen kérték, 20 alá senki se menjen). Lövésem sem volt hogy hol járok, ha a rája kicsit lassab lehet nem létezik a divecenter én meg Új-Zélandon látványosság leszek mint a Bluehole-ban a bizonyos búvár ott lent ...

Ugyanez a túra, nyugodt merülés. Logbookba ezt írtam: halak, rengeteg vízalatti helyvonulat szerű dolog, vízalatti erdők, kis hangulatos tisztásokkal ahol kis halacskák játszadoztak, olyan volt az egész, mintha repülnél, nagyon tetszett. Átúsztunk egy vízalatti szoroson, itt nagyon macerás volt, mivel a hulámzás hol előre vitt, hol meg visszafele próbált sodorni, tekerni kellett mint az állat hogy egyhelyben tudj maradni
Kés elvesztése, 0bar kb. 10 méteren

Ez az utolsó sor nagyjából így történt:
Merülés végén 60-70 bar levegővel tértem vissza, társam még nálam is többet szívott, pedig akkoriban nem voltam valami jó fogyasztó, mint a kezdők általában. Mászok fel a létrán, és a 30cm-es Diablo késem a lábszáram külső felén volt, beakadt a létrába, leoldott és huss, le.
Nagyon elszomorodtam, mert ölég drága kés volt, úgyhogy addig rágtam a DM fülét mutatva hogy van még 60-70 bar, hogy leengedett, csak a hajó alá megnézni, hátha. Megyek le, mendegélek, hajó alatt kb. 20 méter volt, és susnyás. Elég sokat nézelődtem, legalábbis úgy éreztem de nem találtam, ezért megindultam lassan felfelé. Kb. 10-15 méteren látom egy kötél zúg el mellettem, rajta egy ólom, a létra mellett ledobták, hogy segítsen tájékozódni. Visszamegyek 20-ra, látom a kötél egy tisztásra visz, és a közepén ott csillog a drága késem! HURRÁ! Kés felvesz, elindulok felfelé amikor kb. félúton azt érzem ... horpad a palack, nyomásmérő, NULLA. Felettem hirtelen nagyon vastag víztömeg, palack üres, én kezdő, mit lehet tenni ? Ami az uszonyból kifér, és nagyjából ez mentett meg. Ugyanis eszembe sem jutott, hogy emelkedés közben ki kell lélegezni, viszont az erős úszástól lihegnem kellett - legalábbis próbáltam, így önkéntelenül engedtem ki a levegőt. Szerencsére ahogy jöttem fel egy pici levegő még jött, de ahogy mondani szokás derékig jöttem ki a vízből.
Nagyon necces volt, és a mai napig nem értem miért nem lett semmi dekó bajom, mert aránylag mélyen voltam, tetetjében egy 40 perc/20m merülés után emelkedési sebességem pedig egy űrhajóval lehetett pariban.

mondtam neki "mivan mivan mivan" , aztán megfejeltem....

megorroltal a fenykepezogepre???

latom mindenki kedvet kapott a dologhoz ezert en a sajat elso  aramlasos es "mely" merulesemet irom le
eppen voter voltam, a tarsam is,  osszesen kettonknek volt kb 40 merulese...meruljunk roncsot "melyen" egy kis felszini aramlassal fuszerezve
eligazitas megvolt el lett mondva felszinen aramlas  ugrunk egybol merulunk 5 meteren eloreuszunk lemegyunk roncs megnez korbeusszuk,
roncs alja 21meter (akkor meg nem voltam 15 meternel melyebben es a merulotarsam sem tehat mondhatjuk melymerulesnek)
100nal jelzunk fordul a csapat kotel mellett feljovunk, biztonsagi megallo elcsorgunk a hajo vegeig es feljovunk..
ha tulmegyunk rajta akkor kint van az aramlasos boja  kotelel aztan azon vissza lehet jonni..ugrunk ereszkedek, latom tarsam a felszinen... nincs mese feljovok hozza kerdem mi a baj? asszongya nem eleg a megszokott sulymennyiseg (akkor mar 3. napja merult igy most megis keves...) lehuzom hatha csak a ruhajaba szorult 1 kis +levego de nem...
nincs mese vissza a hajohoz olomert  en 3 meteren  a tarsam a felszinen...
kozban a guide al lekommunikaltam a dolgot hogy mindjart megyunk  csak 1 kis olom, ha nem latjuk a csoportot akor nem jovnunk visszaszenvedtuk magunkat a hajohoz olom megvan, fujtatunk rendesen a visszauszastol
kis pihi hogy ne fujtassunk

a palackomban 160 bar na mind1 eleg lesz... (tarsamnal 170bar)
lenezek a viz ala a csapat utolso tagjanak meg latom az uszonyat.. oke akkor menjunk..lemegyunk 5 meterre, lapatolunk rendesen a csapat utan...  a csapatot a roncs elejenel erjuk utol (kicsi roncs) csatlakozunk a csapathoz max melysegem 19 meter (nem is akarok lejebb menni)  visszaerunk a hajo farahoz ranezek a nyomasmeromre 90 bar (merules 13. perce... volt jo kis fogyasztasom...)
jelzem a tarsamnak o okeval nyugtazza jeleznem a merulesvezetonek de o elol...  jelezni nincs mivel, mire utolerem  tudok mutatni egy 70 bar-t mutatja hogy ott a kotel a tarsammal azonnal induljunk 5meter 3 percet tartani...mutatom neki hogy oke megyek a tarsamhoz mutatom neki hogy nekem 60 bar es menjunk 5m 3p  erre o oke es fenykepez tovabb...
erre en leveszem a fejerol a fenykepezogepet es  megrazom a karjat hogy 5m 3p  es mutatom a felfelet erre o oke es keresi a fenykepezogepet
erre en megfogom es mutatom a sajat nyomasmerojet ami 70 bart mutat  erre felfogja es indulunk felfele persze ekkozben a kotel mar sehol (aramlas rulz, sot mint kiderult ahol en gondoltam a kotelet ahhoz kepest a kotel valojaban 90 fokkal arrebb van)Na ekkor elkezdek aggodni!majd valaki megrangatja az uszonyomat.. lenezek, a guide az!
egybol azzal kezdi hogy nyujtja az oktopusszat, felvisz minket 5 meterre utana elvezet a kotelhez lecsekkolja a nyomasmeroinket aztan a buddym octopussara logat engem es mutatja hogy 2 perc mulva ott a hajo es ott a kotel, es megy vissza a csoportjahoz
(a csoportban volt meg egy helyi ismerettel rendelkezo DM, addig o vezette a csoportot)
rovidesen leakadtam a tarsam octopussarol vissza sajat levegore majd gond nelkul feljottunk... en 30 a tarsam 40 barralutana feljott a csoport nem semmi lebaszast kaptunk (jogossan) a guidetol
buddyval tisztaztam a helyzetet,  o latta hogy mit mutatok csak nem ertette, miert akarok feljonni azt hitte hogy 60 barnal mennyunk fel megtartani az 5m3p-et... es ezt mutogatom...igy utolag sok tanulsaga van az esetnek:
1., nem semmi volt a dolog hiszen ahol ez tortent eleg sok hajo jarkal eleg szuk helyen azaz ha kotel nelkul elsodrodva jovunk fel abbol komoly gond is lehetett volna
2., egy jo guide mindennel tobbet er :)
3., azert mert még nem lattunk roncsot, nem kellett volna bevallalni hogy a csapat utan megyunk, amikor visszaertunk a hajohoz be kellett volna fejezni a merulest!
4., ha a buddy mutat valamit akkor azt komolyan kell venni
5., ne vigyel fenykepezogepet ha meg gyakorlatlan vagy
6., ha szarul fogyasztasz akkor legalabb tudj rola (mondjuk en figyeltem folyamatosan) ez egyben azt is jelenti hogy neked fogy eloszor el a levegod a csapatbol...

Házi gyártmányú videotok.8 csavarral rögzíthető fedél. Kamera betesz, fedél rázár.
Egy gomb, felvétel indul Felvétel állj.
Sokk 1: Nem kapcsoltam be.
Fedél kinyit, kamera kivesz,bekapcsol,fedél rázár.
Sokk 2:nincs kifordítva az LCD, hogy lássam a tükörben.
Fedél kinyit, kamera kivesz,kifordít,fedél rázár.
Mindezt rövid fél órában.

Brac-on a második merülést egy kis halászhajó roncsánál terveztük. Első merülésen kamera üzembehelyez, felvétel készül, hiszen bírja az akksi 4 órát is. Második merülés, be vízbe, fevétel indul-na, ha nem lett volna egész idáig felvétel üze0mmódban és nem fogyott volna el a szalag.

És legyen mellé egy kis balesetes dolog is, ami végződhetett volna rosszabbul:
Hajóról, óriáslépéssel a vízbe. (Életem első hajós merülése, 11-néhány merüléssel)
Feldíszítve mint karácsonyfa (lámpa,fényképezőgép...)
Hajóról, óriáslépéssel a vízbe.  Utána volt mit kiértékelnem vérző orral.....

Egy zátonyon lehet az a legfontosabb.))

Erről az emil rulez! igen mókás Térerő című számra jutott eszembe...
"Csak egészség legyen, meg térerő!"

Ez jó. Két 100 wattos videóslámpáért estig anekdotáznék...

Egyébiránt rendszeresen olvasom a német búvárlapokat...

Nagyon tanulságos a megtörtént balasetek leirása...

Persze talán sokan azért teszik közzé, mert valamilyen búvárcuccal jutalmazzák a beirásokat...

Biza lehet kicsit Computer függő lettem...

De nekem még nem volt más incidensem...ami a saját hibám lett volna...

Zátonyra már futottunk, a hajó is kigyulladt egyszer, a szállodai szobánk is....de azok sajna benne a pakliban

A lényeg a levegő..az legyen..))

Meg aztán. A csoportunk nagyjából azonos profilt merül mindig - értelemszerűen. Kivétel talán a videjós (szerénységem), aki többet kószál, általában lejjebb. Mégis, én már rég kint vagyok az Aladdinommal, míg a suuntoo-sok még rég dekóznak vagy safety stopot csinálnak. Akkor ha suuntoo van a kezemen, nekem már kampec?

De gyerekek. Az első 150 merülésemnél még nem is volt computerem. Az "öregeknek" meg még sokkal régebben. Aztán? Nem hiszem, hogy ezt annyira fel kell fújni. Ha a többiekkel merülsz, és tartod a szintjüket, akkor nagy bibi nem lehet.
De mesélhetnék a bátor asszonyról. Napi kihajózás, akkor vettük észre, hogy a nyomásmérő törött (a repcsin a csomagban megrepedt !!!). Ledugóztuk, aztán anya 2 merülést lenyomott velem nyomásmérő nélkül. Ennyire jó merülőtársként (max 1 m távra mellettem) sem azelőtt, sem azóta nem viselkedett.

Na akkor ebbe én is beleestem...

Májusi Salem Expressz merülésnél a víz alatt egy méterrel látom nincs rajtam a computer...
Nem mentem vissza érte... gondoltam ugyis kötél mentén van a fel, s le közlekedés...
Búvárora ami mélységet, és gyors emelkedést jelez az rajam volt...
Persze azért tulképp vissza kellet volna menni...
De a furcsa, hogy kevesebb volt a levegő fogyasztásom, bár közelebb voltam a többiekhez, hogy velük egy szinten legyek...mert mégis egy 30-akárhány méteres merülés...s nekem nem volt  dekot jelző müszerem...
S nagyon jól éreztem magam...

Lehet megkövezni...

Bár ezekután inkább visszamegyek....mégis csak azért vettem a computert, hogy használjam...
Bár még sokan merülnek anélkül...

Egyébként erről az török merülésvezető jutott eszembe...
Aki merülés után mindig megkérdezte, hogy milyen mélyen, s hány percig voltunk...
Csak nyomásmérővel merült...gondolom azóta is...Pedig dobtunk 30-alattiakat is, hogy nagy sügéreket nézzünk..))

Tedd hozzá, hogy tokon belül.
Sajna, nem is egyszer. Tavaly Balin elmentünk a Serayara, jukunggal, ahol pl a versenyfotóm is készült (de az idén), vitten hát a tartalék elemet is. A kazettán hátralévő idő 1 perc 32 mp. Mindez 2 merülésre.