Kuba víz alatt és víz felett
Utazási élmények1/6. oldal
Úgy elment ez a két hét Kubában... és már itthon is vagyunk. Azt kell,mondanom, hogy ha ennél jobban sikerült volna, akkor már el sem hiszem, hogy velem történt.
Tulajdonképpen a feleségemnek kellene írnia róla, mert itthonról ő volt az, aki a kezében tartotta a szálakat és megszervezte a szálláshelyeket. A lényeg, hogy nem volt könnyű dolga, mindamellett nem bántuk meg, hogy nem szervezett "társas-útra" mentünk, hanem mi terveztük meg, hogy hova megyünk, mennyit maradunk ott. Így tényleg volt benne rizikó is, de ez adta meg talán a legnagyobb élményt. Bárki is mesél arról, hogy milyen kedvesek, mennyire segítőkészek az emberek, az ember csak akkor tudja meg, ha már ott van. A szállásokat a www.casaparticular.org -on valamint a www.cuba.tc -n keresztül foglaltuk le az interneten. A casas megoldás az itthoni "zimmer frei" megfelelője. Csak Kubában nem próbálnak meg lehúzni, mint itthon. A sűrű mailváltásban talán a kérdéseinkre adott válaszok gyorsaságán még lehetne javítaniuk a kubai srácoknak, de amikor már pár napot ott töltve láttuk, hogy mindenki mennyire laza és mindenben a lassan járj tovább érsz mottót követik, már nem lepődtünk meg azon, hogy néha majdnem egy hetet kellett várni a válaszokra. Szerencse, hogy időben elkezdtük szervezni az utat. Ebben nagy segítségünkre volt a Lonley Planet sorozat Kuba című könyve.
Mi egy búvárkodással és túrázással, lovaglással, dohányültetvény és nemzetipark-látogatással meg persze városnézéssel tarkított két hetet terveztünk be. Azzal, hogy nem szervezett úton vettünk részt sikerült olyan közel kerülnünk a helyiekhez, amennyire csak lehetett. Persze rá is voltunk néha utalva. Két olyan gyöngyszemét sikerült Kubának kiválasztanunk, ami nagyon nehezen elérhető közlekedési eszközzel, de cserében lélegzetelállító látványt nyújt víz alatt és víz felett egyaránt. Az egyik Maria la Gorda (Pinar del Riótól délre), a másik pedig az El Colony az Isla de la Juventudon.
Ezt a két helyet nem lehet emailen, vagy telefonon elérni, csak a Cuban Connection-ön keresztül (www.cuba.tc). Ezzel a megoldással tulajdonképpen a Havannatur utazási irodától kapsz először emailen vauchert. A szervezés egyik sarkallatos pontja az volt, hogy először azt az információt kaptuk, hogy az El Colony-n nincs az általunk megjelölt időpontban szállás. Ezért majdnem át kellett szervezni az egész két hetet. Ekkor felkínáltak egy olyan lehetőséget, hogy potom 700 $-ért kapunk egy autót és Kubán belül a céghez tartozó búvárközponttal rendelkező hotelekben megszállhatunk. Az ajánlat csak egy hétre szólt, és nem lett volna kellő időnk az általunk tervezett többi rész bejárására.
Pár nap múlva viszont miután illedelmesen megköszönve az amúgy drága lehetőséget és visszautasítottuk azt, jött egy mail, hogy mégis van szállás. Természetesen felkínálták a lehetőséget, hogy egy belföldi repülőjárattal gyorsabban el tudjuk érni a szigetet, de erről is lemondtunk. Részben anyagi okok miatt, részben hogy ne kelljen kihagyni napot a merülés után. Szóval összejött mégis a terv.
A repjegyet itthon az interneten rendeltük meg és az Air Europa légitársaság gépével mentünk Madridba. Na a madridi taxis hiénákról is van egy sztorink.
Mivel a Madrid-Havanna gép csak másnap délután ment ezért az utazási iroda biztosított szállást Madridban egy repülőtérhez közeli szállodában. Amikor az első taxishoz odamentünk, hogy vigyen el a szállodához, azt mondta, hogy nem tudja, hogy hol van. A következő már "élelmesebb" volt. ő azt mondta, hogy 35 €-ért elvisz minket. Szegény feleségemet majdnem megütötte a guta. Amikor ezt látták a taxisok csökkent az ár 25 €-ra. A lényeg, hogy találtunk az információs pultnál egy lapot, amin rajta volt, hogy a városközpontbe egy út 15 €-ba kerül. Tehát a srácoknak kicsit vastagon fogott volna a tolluk. Felhívtuk a szállodát, hogy a taxisok nem akarnak elvinni, küldjenek értünk valamit. Azt felelték, hogy jöjjünk nyugodtan taxival majd a szálloda kifizeti a taxit. Így is volt. Amikor a taxis kinyitotta a csomagtartót, gyorsan bedobáltunk mindent, majd miután beszálltunk, csak akkor közöltük vele az úti célt. Először azt hittük, hogy ki fog dobni minket. De nem. Nagy nehezen lenyelte a gombócot a torkán. Amikor azonban a feleségem közölte vele, hogy a hotel fizeti a fuvart, kicsit felment benne a pumpa. Ennek ellenére elvitt minket, és a recepciós tényleg kifizette a viteldíjat.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Szeged
