Kuba víz alatt és víz felett
Utazási élmények3/6. oldal
Végül megérkeztünk El Colony-be. Ez tulajdonképp a sziget kikötővárosától 40 km-re fekvő resort, ami még az államosítás előtt a Hilton Hotels tagja volt. Igaz az államosítás óta nem sok minden történt a hotel főépületében, mellette új 4 apartmanos házak állnak kellemes kialakítással és tengerre nyíló kilátással. A naplemente annyira szép, hogy szinte már giccses. Amikor ott voltunk akkor kezdték a főépület és a hotel medencéje körüli épület nyílászáróinak a cseréjét. Ez valószínűleg egy átfogó felújítási program része, ami a munka tempóból ítélve 1-2 évig el fog tartani. A hotelben most csak búvárok voltak, de szerintem a kísérők amúgy halálra is unták volna magukat. A kb. 30 búvárra jutott ugyanennyi személyzet. Szóval tömegnyomorról szó sem volt. Amikor becsekkeltünk, a recepciós hölgy tájékoztatott róla, hogy rossz a vaucherünk. Ezzel ők nem tudják behajtani a Havanaturtól a pénzüket. Akkorra már este fél tizenkettő lehetett. Eléggé elcsigázva hallgattuk végig, mi történik, abban az esetben, ha az utazási iroda nem küldi el a másik vauchert. Írtak egy emailt a Havanaturnak, amire szerencsére másnap megjött a rendes papír és nem kellett újból kifizetnünk az egész 3 napot merülésestül. Ismét szerencsénk volt. Este még gyorsan kinyitották nekünk az éttermet és kaptunk sült csirkét meg gyümölcsöt. Ezután visszamentünk a szállásunkra lezuhanyozni. Amikor beléptem a kádba láttam, hogy pár helyen lejött már a zománc. Gondolom a zuhanyrózsa többször leesett már. Zuhanyozás közben egyszer csak egy olyan folton akadt meg a szemem, ami addig még nem volta kádon. Lehajoltam és a folt rámpislogott.
Egy szerencsétlen béka volt, akinek nem tetszett annyira a tusfürdőm. Miután leöblítettem megpróbáltam valahogy evakuálni az apartmanból, de nem volt könnyű, mert kicsit gyorsabb volt nálam és magasabbra is tudott ugrani mint én és jobban is tapadt a csempén mint én. De egyszer azért sikerült röptében a kukával elkapnom és kitettem a szabadba. Később egy német búvár-házaspárttól megtudtuk, hogy az ő első éjszakájukon is volt a kádjukban béka. Miután másnap este a szobánk megtelt szúnyogokkal rájöttünk, hogy a béka valószínű szobatartozék lehetett a szúnyogok ellen. Szintén tőlük tudtuk meg, hogy a repülőjárat is annyira megbízható, mint az Astró. ők is több mint hat órát vártak mire megtelt a gép és elindultak. Szóval áldom a eszem, hogy a hajót választottuk.
El Colony-n egy elég nagy tapasztalatú korábbi katonai búvárokból álló gárda végzi a merültetést. Mindenesetre a brifinget nem vitték túlzásba. Naponta 2-3 merülésre van lehetőség. Az elsőhöz reggel 9-kor van a találkozó a recepció előtt. A hotel kikötője a korábbi hurrikánok miatt használhatatlanná vált, így a másfél kilométerre lévő bázisra kellett mennünk busszal. A merülőhelyek másfél órás hajóútra vannak a bázistól. Ebbe az időbe még az is belefér, hogy útközben megálljunk és az igényeknek megfelelő számú langusztát fogjanak az ebédre.
A merülőhelyek elég változatosak. Az ember jóformán mindent megtalál itt. Roncsot mondjuk nem láttunk. Nem ritkák a nagyobb halak mint a pörölycápák, dajkacápák, ráják, tarpunok sem. Rengeteg alagút, üreg, szurdok van. Az egyik érdekesebb a másiknál. Gyönyörű. Sajnos nincsenek kiépített horgonyzóhelyek ezért a vasmacskát csak úgy hanyagul belevágják vízbe. Sokszor láttunk ezért letört, megrongált korallokat. Ez a módszer Maria la Gordán is dívik.
Az első merülés után a hajó kiköt a sziget déli részén, ahol egy másfél-két kilométer hosszú fehérhomokú pálmafás part van több száz napozóággyal. A strand a pénteki napot leszámítva kihalt. Csak mi voltunk ott. Péntekenként kiköt egy óceánjáró, és elözönlik az emberek a partot. Ilyenkor foglalt az összes napozóágy is. :)
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Horvátország
