Dave Shaw története - Előkészületek
A búvárkodásról1/5. oldal
A felszínrehozatal egyben rekordmélységű merülés is lenne, így a csapat nekilát a gondos tervezésnek.
Deon tragédiája
Amelyik búvár vállalja a veszélyeket, annak a Bushman barlang első osztályú hely. A magántulajdonban lévő Mount Carmel vadas parkban található, ami 11.000 holdnyi dimbes-dombos területet jelent, elszórtan selymes fűvel fedett kunyhókkal és napperzselte termeszvárakkal tarkítva. Amíg az ember nem ér fel egy kis domb tetejére néhány mérföldnyire a farm épületeitől, addig észre sem veszi azt a törést a sima talajon, ahol a föld egyszer csak elkezd leszakadni, mintha egy hatalmas kalapácssal sújtottak volna oda. A kráter átmérője több mint 60 méter és egyik oldalában egy függőleges sziklafal található. Ha lesétálsz a szemközti oldalon lévő meredek, köves ösvényen, akkor egy kicsi, medencényi területet elfoglaló békalencsével borított vízfelülelethez érkezel. Ez a bejárat. Nuno Gomes megérkezéséig senki sem tudta megmondani, hogy milyen mély is lehet valójában. A johannesburgi első, 1981-es látogatása alkalmával közel 76 méterig merült úgy, hogy 45 méter környékén egy szűk kéményen kellett keresztül ereszkednie, mely egy lenyűgöző terembe torkollott. 1988-ban több mint 122 méterig ereszkedett, amivel afrikai csúcsott állított fel, a Bushman hírneve pedig terjedni kezdett a mélymerülők körében. 1993-ban megjelent Sheck Exley. Nuno Gomest is a soraiban tudó csapata támogatásával Exley lett az első búvár, aki elérte a barlang lejtős alját 263 méteren.
Exley expedíciója során Gomes hanglokátor segítségével térképezte fel a barlangot. Felmerült, hogy a Bushman a legnagyobb édesvízi barlang, amit valaha is felfedeztek, egy 76 méteren lévő 234 méter átmérőjű főteremmel és 265 méteres mélységgel (Gomes később a maximum mélységet minimum 283 méterben határozta meg).
A Bushmanban merülni üdítő érzés. A szűk bejárata klausztrofóbikus, de ha eléred a hatalmas főtermet úgy érzed, mintha űrsétát tennél. Egy olyan fiatal barlangi merülő számára mint Deon Dreyer, ez ellenállhatatlan vonzást jelentett. Deon a Johannesburgtól 50 kilóméterre délre található kis városban, Vereenigingben nőtt fel, és a kaland minden formáját kedvelte. 17 évesen már tuningolt autójával versenyzett a helyi pályákon, a motorját bütykölgette és mérhetetlenül hangos autós hi-fi rendszereket tervezett. Még egy szenvedélye volt, a búvárkodás. "Sosem tudott nyugodtan a fenekén megmaradni," mondja róla a most 27 éves öccse, Werner.
Deon kb. 200 regisztrált merüléssel rendelkezett, amikor a Dél Afrikai Barlangi Búvár Szövetség néhány tagja meghívta őt a Bushman barlanghoz 1994 telén. 150 méteres merülést terveztek és arra kérték Deont, hogy segítőként vegyen részt, amitől teljesen izgalomba jött. Két héttel az expedíció előtt Deon nagyapja meghalt. Egy esti családi grill party közben Deon kisfiús arroganciával beszélt a halálról. "Azt mondta, ha választania lehetne, hogy milyen módon haljon meg, akkor búvárkodás közben szeretne távozni az élők sorából," emlékszik vissza az 51 éves édesapa, Theo.
Marie, Deon édesanyja, egy 50 éves filigrán nő, arra kérte a fiát, hogy ne menjen. 1993-ban már történt halálos baleset a Bushman barlangban, Eben Leyden 60 méteren vesztette el az eszméletét (egy merülőtársa sietett vele a felszínre, de Leyden nem élte túl). És 1994. december 17-én a barlang magával ragadta Deon Dreyert is.
Marie és Theo számára a rémálom akkor kezdődött, amikor egy rendőr kopogtatott a házuk ajtaján. Azonnal a Mount Carmelhez siettek, ahol lassan kezdett kibontakozni a történet. A csapat egy gyakorló merülést hajtott végre. Emelkedés közben, 60 méteren úgy tűnt, hogy Deonnal minden rendben van, kezével ezt jelezte is merülőtársának. A csoport folytatta az emelkedést. 50 méteren hirtelen fényt vettek észre maguk alatt. Az egyik megzavarodott búvár úgy számolt, hogy eggyel kevesebben jöttek feljebb. A csapat vezetője Dietloff Giliomee nem tudta pontosan, hogy mi történik. Aztán egy újabb búvár, vízalatti lámpájának hátborzongató fényében végighúzta az ujját a torka előtt. Giliomee reménytelenül merülni kezdett, de amikor észrevette, hogy a fényforrás már több mint 30 méterrel alatta van és gyorsan halványul, megállt. "Úgy döntöttem, hogy ez egy öngyilkos üldözés volt", írta a vezető a balesetről készült jegyzőkönyvbe.
Senki sem tudja pontosan, hogy mi ölte meg Deont. A legtöbben a felhalmozódott szén-dioxid következtében fellépő eszméletvesztésre tippelnek. Két héttel a baleset után Theo egy kis távirányítású vízalatti robotot hozatott a De Beers bányászati társaságtól a barlanghoz. A barlang alján sikerült rábukkanni Deon sisakjára, de a testének semmi nyomát nem találták. Beletörődve a gondolatba, hogy Deon mindörökké a barlangban marad, Theo és Marie egy emléktáblát helyezett el a bejárat feletti sziklafalon. "Neki lenne a legfenségesebb sírhelye az országban", mondja Theo. "Erre azt válaszoltam, ´Nos, ez lesz az ő végső nyughelye.´"
De 2004. október 30-án Dave Shaw felhívta Theot és a következőket mondta: "Lemegyek és felhozom a fiadat." Theo azonnal válaszolt, "Rendben, teljes mértékig támogatlak." Theo azon vette észre magát, hogy mindennél jobban szerette volna újra látni a fiát.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Horvátország
