Galapagos album

A merülés után kielemeztük az esetet. Egyrészt a nitroxosok egy része is dekóba csúszott, voltak néhányan, akik kidekózás nélkül emelkedtek fel, félve az elsodródástól. Az én merülőpárom csak a hajón vette észre, hogy nem vagyok sehol... Igaz, én is szólhattam volna neki, de egymástól viszonylag távol sikerült megkapaszkodni, ha odamegyek hozzá, biztos további hosszú perceket kapok. Végül jól sült el a dolog, de tanulságos eset volt. A következő merülést a társaság fele kihagyta. Sajnos míg a többiek merültek, még sznorizni sem tudtunk, mivel a hajó követte a merülőket minden eshetőségre felkészülve.

Ezután a szafari egyetlen éjszakai merülésén lazítottunk, de nem volt sok látnivaló. Mindenféle kis rákokon, alvó teknősökön kívül semmit nem láttunk.

Másnap a Darwin Arch nevű sziklánál merültünk. Ez az utolsó szikla, messze kinn a nyílt óceánon. A víz meglepően nyugodt volt és a gyenge áramlásban néhány eltévedt pörölycápán kívül csak makrélákat láttunk. Azoknak viszont éppen ívni volt kedvük. A hímek színe feketére változott, mindegyik egy ezüst nőstény mellett úszott, így párokban alkottak rajokat. A második merülésre nem sok minden változott, csak több pörölycápát láttunk. A végén azért megerősödött az áramlás, és egyből nagy területen szórta szét a társaságot. A panga az elsők között vett fel minket, és ekkor láttam, milyen hasznosak a jelzőzászlók, amiket kaptunk. A sötét, háborgó víz felett a búvárok feje alig látszott, ugyanakkor a kis zászlók teleszkópos rúdja kb. egy méter magasra, a vízvonal fölé emelte a zászlókat és jól lehetett őket látni.

Délutánra visszatértünk a Wolf szigethez és még kettőt merültünk. Már rutinosak voltunk, simán vettük az erősen áramlásos merüléseket, bámultuk a gazdag élővilágot. Szerintem ez volt a legjobb merülőhely a Galapagos szigeteken. Este ismét hosszú hajóút következett. Visszatértünk a déli féltekére, és a szigetcsoport Humboldt áramlás által hűtött, déli oldalát vettük célba.

Galapagos album

Magunkra vettünk mindent, ami találtunk és úgy ugrottunk a 17 fokos vízbe Fernandina sziget keleti partjainál. A hideg területeken egész más élővilág fogadott, mint a meleg oldalon megszokott. A sziklákat gazdagon benőtték a moszatok és egyéb növények. Sok apró hal bujkált az aljnövényzetben. A merülőhely sztárja a pirosszájú denevérhal, leírhatatlan fizimiskával... Vannak még itt harlekin ajakoshalak. Ezek leginkább a koi pontyokhoz hasonlítanak, fekete-narancs-fehér színben tarkállottak. Apró macskacápák és nagy tüskésráják lapultak az aljzaton. A teknősöket nem zavarta a hideg, tömegesen eszegették a moszatokat.

A második merülés inkább palackos sznorizás volt, egészen közel a parthoz, alig 3 m-es sekély vízben. Az erős hullámzásban tulajdonképpen ide-oda suhantunk a sziklák felett. Velünk együtt teknősök tucatjai ugyanígy hullámfürdőztek. Jöttek a fókák és mindenféle akrobatikus mutatványokkal szórakoztattak. A legjobbak a leguánok voltak. Kétségbeesetten kapaszkodtak a sziklákba és a moszatokat rágták. Néha elsodorta őket egy-egy nagyobb hullám.

A merülés után a pangában ülve nagy uszonyokra lettünk figyelmesek. Azt hittük, mola molákat látunk, de tévedtünk. Közelebb érve láttuk, hogy orkák egy csoportja úszik el mellettünk. Sokáig követtük őket.

Az írás a következő oldalon folytatódik!