Kalandozások a Galapagos-szigeteken
Utazási élményekEGY HÉT A HAJÓN
A szigeteken a szafarizás is igen szabályozott. Összesen hét hajónak van engedélye búvárszafarik bonyolítására. Minden nap másik hajó indul, és ugyanazt az útvonalat járják be. Így egy merülőhelyen egyszerre csak egy hajó tartózkodik. Az útvonal télen és nyáron kissé változik, illetve a merülőhelyeket is váltogatják a minél kisebb zavarás érdekében.
Galapagos album
|
Ennek megfelelően az árak csillagászatiak, de még így is a jobb hajók hónapokkal, vagy akár egy-két évvel a tervezett indulás előtt már megtelnek. A legjobb időszak cetcápára szeptember-november között, mantákat főként januártól márciusig lehet tömegesen látni. Amúgy egész évben szezon van. Az időjárás stabil, és a vízhőmérséklet is alig néhány fokot ingadozik. A víz a meleg oldalon 22-26 C, a hideg oldalon 15-18 C. A víz február-márciusban a legmelegebb és szeptemberben a leghidegebb. Kivétel ez alól az El Niño időszak, amikor akár egy évre is annyira felmelegszik a víz, hogy az élőlények mélyebbre húzódnak vagy elvándorolnak.
Vannak kisebb és nagyobb hajók is, a mi hajónk a megszokott szafari hajó nyolc kétszemélyes kabinnal, ebédlővel, napozódekkel. A hajón az egyetlen extra felszerelés egy jacuzzi volt, mely igen jó szolgálatot tett a hideg vizes merülések után.
Vannak hajós szafarik nem búvároknak is, ezek a hajók általában a partok közelében rövidebb útvonalon járnak, a program főleg sznorizás, panga (zodiák) kirándulások, szigettúrák.
Galapagos album
|
Ez a szafari január elején volt, egy kis holtidőben a karácsonyi őrület és a februári manta főszezon között. A szafarin összesen 13-an voltunk, hárman ugyanis megfizették az egyágyas felárat, mely az egyszerűség kedvéért a listaár duplája. Az utasok kb. fele amerikai, másik fele európai és volt egy japán fiú.
Kora délutánra megérkezett mindenki, felszálltunk a hajóra és rögtön megejtettük a check dive-ot az Itabaca csatornában. Ez egy elég forgalmas hely a reptér és a kikötő közelében, ennek megfelelően a látvány feledhető volt. Ez volt az egyetlen merülés a hajóról, a többi merülés mind pangáról történt. Utána vacsora és néhány pohár bor mellett egy kis ismerkedést tartottunk a felső dekken.
Másnap megszervezték a merülő párokat és a csoportokat. Engem a japán fiú mellé osztottak be. Itt volt egy kis szervezetlenség is: a társaság fele akart nitroxszal merülni, a másik fele levegővel. Ezt nem vették figyelembe csoportbeosztáskor, a merüléseket pedig a nitroxosokhoz igazították, ugyanakkor a dekózást büntették. Végül néhány napon belül mindenki áttért nitroxra, kivéve engem, ugyanis még régebben elhagytam a kártyám és nem pótoltam. Emiatt nagyon kellett figyelnem, de végülis lehetett kezelni a helyzetet.
Az írás a következő oldalon folytatódik!