Galapagos album

A két bevezető merülés után délután rögtön egy szárazföldi program következett: kikötöttünk Bartolomé szigeten. Ezt a szigetet tartják a legszebbnek, innen fantasztikus a kilátás a környékre. A sziget nagyon korlátozottan látogatható, csak néhány hajónak van kikötési engedélye. A szigeten a kikötőtől a vulkán csúcsára kiépített út vezet, melyről nem szabad letérni. Útközben van néhány kilátópont, a látvány tényleg nem mindennapi.

A túra után a pangávak körbe hajóztunk a part mentén: fókák, pingvinek, nagy színes rákok és a nagy kedvenceim, a kéklábú szulák nézek vissza ránk. A nap további részében elhajóztunk Isabela szigethez.

Már útközben is látszott, miért jövünk ide: a vízből lépten-nyomon manták és mobulák uszonyai látszottak ki. Ilyenkor már gyülekeznek ezen a területen, néhány héten belül nagy csapatokba verődve közlekednek, vélhetően fajfenntartási céllal. A merülőhelyünk a sziget északkeleti részén van, egy igen aktív vulkán lábánál. A sorozatos vulkánkitörések miatt a part erősen szabdalt, kopár sziklás.

Egész nap itt merültünk, lassan csorogtunk dél felé, minden merülés egy másik szirtnél történt. A víz alatt gazdag élet: nagy halrajok, rengeteg kis szirti cápa, néha egy-egy igen nagy példány is feltűnt, sőt pörölycápákat is láttunk. Sok teknős legelészett a kövekre tapadt moszatokon, egyik merülésen végeláthatatlan barrakúda rajba botlottunk. A part közelében fókák úszkáltak. A manták viszont elkerültek. Az egyik merülésen hagytuk magunkat kisodorni a kékbe az áramlással, rögtön találkoztunk is a mantákkal és mobulákkal. Bónuszként egy hatalmas sárgaúszójú tonhalraj is elúszott mellettünk.

A merülések után hosszú hajóút következett a távoli Wolf és Darwin szigethez. Ezek a szigetek messze északon vannak, távol a többitől. Szigeteknek is csak nagy jóindulattal nevezhetőek, kopár, vagy nagyon gyér növényzettel benőtt kisebb-nagyobb sziklák csoportjából állnak. Merülések szempontjából kiemelkedően jó helyek. Összesen két napot töltöttünk itt, messze távol a civilizációtól.

A merülések itt nehezek a hullámzás, erős áramlások és a terepviszonyok miatt. Minden briefingen hangsúlyozták, hogy a dekókamra 12 órányi hajózásra van, helikopteres mentés nincs. Nagy a veszélye az elsodródásnak is. Biztonságból mindenki kapott egy jelzőzászlót és egy kürtöt.

Galapagos album

Ezek után az első merülés szinte laza volt: a Wolf szigetnél nem túl erős áramlásban drifteltünk egy fal mellett a La Punta nevű helyről észak felé. Kissé csalódottak voltunk, mert a szokásos élővilág fogadott, semmi rendkívüli. A második merülésre a Land Slide nevű helyen került sor, itt már dél felé haladt az áramlás. Egy kb. 20-25 m mélyen lévő plató felett dobtak ki, rögtön láttuk, hogy nagyon erős áramlásban. Gyorsan lesüllyedtünk a platóra és megbújtunk a sziklák mögött. De még így is kapaszkodni kellett és közben fogni a reduktort, nehogy kitépje a víz. Főleg mert a látványtól eltátottuk a szánkat: karnyújtásnyi távolságban pörölycápák csoportja tűnt fel, csak annyit úsztak az áramlattal szemben, hogy egy helyben maradjanak és jól megnézhessenek minket. Közben mellettünk, fölöttünk, mindenhol nagy cápák úszkáltak. Aztán egy megkésett kisebb cetcápa úszott el felettünk. Sajnos arra nem volt remény, hogy a fedezékből kibújva kicsit közelebbről megnézzük.

Az írás a következő oldalon folytatódik!