Harcban a cápákért
KörnyezetvédelemManapság már a világ minden pontján téma a cápavédelem - még olyan tenger nélküli országokban is, mint a mienk.
Igazság szerint nem is kellene nekünk azzal foglalkozni, hogy a cápák kedves állatok-e vagy sem. Egy-két évente lehet adni egy összesítést a cápatámadások számáról, ami összességében meglepően alacsony összevetve a más veszélyesnek számító fajok rovására írható támadásokkal. A búvárok többsége kedveli a cápákat, örül a velük való találkozásnak, kifejezett cápás programokon vesz részt, és rengeteg új fotó és videó készül róluk nap mint nap. Nekik nem kell bizonygatni, hogy a cápa értékes és fontos állat a tengerben. Nem jelennek meg hetente cikkek a sziklahalakról se, mégis a helyükön tudjuk őket kezelni.
A cápákkal viszont az a helyzet, hogy manapság nem az életük, hanem a haláluk miatt kerülnek a címlapokra. Akkor lépte túl a velük való foglalkozás a horrorfilmek és az ismeretterjesztő dokuk kereteit, amikor egyre többször hallottunk arról, hogy a cápák veszélyben vannak. Erre sokan kapták fel a fejüket: nem a cápa veszélyeztet minket, hanem fordítva? Hihetetlennek tűnt, hiszen sehol nem nagyon árultak cápát, a külföldi éttermekben nem kínáltak folyamatosan cápasteaket. Most is ahogy ezeket a sorokat írom olyan valószerűtlennek tűnik az, hogy egyetlen nemzetiség egyetlen kedvelt étele elég ahhoz, hogy évente több tízmilió cápát mészároljanak le- kizárólag az uszonyaikért. Pedig igaz!
Sokkolóan magas számokkal dobálóznak. A legális cápakereskedelem listáját tekintve feltűnő, hogy az élen Indonézia van, pont egy olyan ország ami a búvárkodásból, és így a cápákból is óriási bevételekre tesz szert. Ott van az élmezőnyben a világ más részeit rendszeresen kioktató "művelt nyugat", az európai cápaexportőröknek "köszönhetően". És persze ott vannak az illegálisan dolgozó halászok, akik természetesen azokon a részeken szeretnek elsősorban dolgozni, ahol garantált a cápafogás, például a Cocos-sziget vizeiben. A kínai felvevőpiac pedig óriási, és ellentétben a szinte eladhatatlan bálnahússal, cápára megéri halászni. Aki meggazdagszik ebből, azt nem fogja érdekelni, lát-e valamit a búvár, történik-e valami a korallzátonyokon. Pedig nyilvánvaló, hogy ha egy csúcsragadozó eltűnik a vízből, annak következménye van.
Ez ma már egyre többek számára ismert tény. Azt kell mondjuk, kapunk jó híreket is. Egyre több országban tiltják a cápák fogását, és a CITES egyezmény révén most újabb fajok kaptak globális védelmet. A probléma másik részét, a keresletet is kezelni kell viszont, és ezért például az Egyesült Államok több államában tiltják a cápák kereskedelmét, az ottani kínai éttermek sértődötten vették tudomásul, hogy le kell venni a cápauszony-levest az étlapról. Újabb csapást jelent, hogy most már Hong Kongban is egyre többen vannak, akik elutasítják ezt a levest, ha csak cápák mészárlásának árán lehet hozzájutni. A legnagyobb falat viszont az anyaország, Kína. Sokan vannak, és hiába történtek bizonytalan lépések, még mindig bőven elegen akarnak banketteken, esküvőkön, nagyobb rendezvényeken ilyen ínyencségeket ahhoz, hogy milliószámra fogják ki a cápákat.
Még bőven van hát tennivaló. A nagy dolgok nem nálunk dőlnek el: a cápahalászat tiltásának betartatása, a kereskedelem hatékonyabb ellenőrzése, a kínai kereslet lefaragása mind más országokban zajló harc a cápákért. De azért a magunk kicsi részét mi is kivehetjük ebből például tájékoztatással, vagy akár fotózással, videózással. Nemrég írtunk arról, hogy egy magyar stáb olyan filmet készített Cápák a keresőmben címmel, ami egyszerre mutatja be a cápák szépségét és a cápauszony-kereskedelem kegyetlen világát. A film most már a televízió műsorán is látható, nyugodtan fel lehet rá hívni az ismerősök figyelmét, hátha jobban érdekli őket az, ha magyar búvárok, magyar alkotók filmjében hallhatnak a témáról.
Cápák a keresőmben
M2: 2013. március 30. 20:35
M1: 2013. április 1. 15:10