A fekete hegyek országa
Utazási élmények3/3. oldal
Persze mi, búvárok esélyt akartunk adni a víz alatti világnak is. Előzetesen informálódva láttuk, hogy van a környéken pár szép hely, még olyan híres roncs is akad, mint a Tihany, de az is kiderült, a búvárbázisok egy része csak júniusban nyit ki. Lemondhattunk pár speciális túráról, ám azt nem úsztuk meg, hogy merülési engedélyt is vegyünk. Sajnálatos módon megváltozott a régi felállás, a horvát vizeken most nem kell efféle éves engedély, Montenegróban viszont 15 eurót kell érte leszurkolni.
A merüléseinket szervező szerb búvárok erről is tájékoztattak előzetesen, illetve nagyon őszintén elmondták azt is, tapasztalataik szerint a horvát vizekben szebb az élővilág. Ezen először csodálkoztunk, hiszen Montenegro jóval délebbre van mint a gyakran felkeresett horvát szigetek. Nos, a helyi halászok időnként még mindig dinamittal dolgoznak, ami jelzi, hogy a hatóságok nem ellenőriznek túl szigorúan. Más oka nem lehet annak, hogy nem sikerült felszámolni a nem csak nagyon káros, de egyben feltűnően hangos robbantgatást. Szerb búvár barátunk, Janez elmesélte, hogy egyszer a búvárzászlót figyelmen kívül hagyva a közelükben dinamitozott valaki, aki a kérdőre vonás után Olaszország felé mutogatott, hogy biztos ott csinálták. A kihívott vízirendőrök természetesen ahhoz elég későn érkeztek a helyszínre, hogy elcsípjék a halászt, viszont ha már ott voltak, minden búvár papírját alaposan ellenőrizték. A konklúzió sejthető.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
Némi roncsélmény is jutott azért, az egyik helyen egy nagy motort láttunk, máshol egymástól pár méterre két, a szerb búvárok szerint a jugoszláv érából származó rakétát. Az igazi roncsmerülést az SS Oreste tartogatta: ez a hajó Jaztól alig pár perc motórcsónakozással elérhető. A fénykorában 91 méteres teherhajó olasz zászló alatt hajózva süllyedt el 1942-ben, valószínűleg aknára futott. Sajnos kissé mélyen van, nagyjából 27 méteren kezdődik a nyílt vízen, és a darabokra hullott hajótestnek csak bizonyos részei ismerhetők fel- ilyen közepes látótávolság mellett azok is csak igen nehezen. Vélhetően ezt a roncsot a halászok elkerülik, mert a halak forgatagába csöppentünk pár helyen, ami legalábbis azt sejteti, egy kicsivel szigorúbb védelemmel sokat tehetnének a tenger élővilágáért és ezzel együtt az élvezetesebb merülésekért.
A montenegrói merüléseink nagy pozitívuma az volt, hogy a helyek többsége nem volt hosszú hajóútra, az áramlás sem volt túl erős, néhol a halak hiánya miatt viszont kicsit csalódottak voltunk. Nyáron kellene talán jobban szétnézni itt, hogy teljesebb képet kaphassunk. A mostani benyomásunk viszont az volt, hogy ha valaki ebbe a tényleg szép országba eljut, akkor legalább annyi időt szánjon a felszíni barangolásra, mint a merülésre, mert aki nem így tesz, nagy élményektől fosztja meg magát. Mi továbbra is úgy tartjuk, hogy a távolság miatt nem leszünk itt mindennapos vendégek, de talán, egyszer jó lenne még visszatérni ebbe az országba, ahol fekete hegyvonulatok szegélyezik a tengerpartot...
GR-GK
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Thaiföld
