Búvár, idétlen idők óta
A búvárkodásról2/2. oldal
Legközelebb Tenerifén volt lehetőségem újra merülni. Itt én megint próbamerülő voltam, és roppant jól szórakoztam a képzett búvárokon, akik kínkeservesen rángatták fel magukra a neoprént. Igaz, amikor végre fent volt az egyik spanyol mindkét lábán és felcibálta a csizmát is, kiderült, hogy hátuljával előre vette fel a ruhát és nagyon csodálkozott, hogy miért nem stimmel rá. Nem jött rá a hiba okára, és elment merülni, pedig a térden lévő gumifolt erősen törhette hátul a térdhajlatát. A többiek annyira el voltak foglalva magukkal, nem is látták, csak én vigyorogtam a furgon árnyékába bújva.A búvároknak az öböl végén lévő világítótorony mellett, egy ócska vaslétrán kellett teljes menetfelszerelésben lemászni a hat méterrel lejjebb levő vízig. A létra egyik-másik fali rögzítője ki volt szakadva, és vészesen mozgott minden lépésre. No, nem irigyeltem őket érte. Engem bezzeg felöltöztettek, a sekély résznél egy lépcsőn segítettek be a tengerbe, a vízben adták rám a mellényt, az uszonyt és kényelmesen kiúsztunk a mélybe, nyugodtan nézelődtünk több mint negyven percet a víz alatt. ElChe is jött velünk, de neki pechjére elfogyott a második merülésre maradt fél palacknyi levegője. Mondtam is, nem fogok én búvártanfolyamot végezni, mert akkor öltözhetek egyedül, cipelhetem a felszerelésemet, mászhatok meredek létrákon.
Aztán mégis. Magántanuló voltam, egyedül, családi segítséggel készültem fel az elméletből, és a vizsga idején -míg a fiúk bent dumáltak- én szépen kitöltöttem a tesztet az étkezőasztalon...
R, az oktatóm a senji öblöt választotta a tanfolyam színhelyéül. Egy barátjával kellett találkoznunk a bázison. Kora délután lent is voltunk, beszéltünk is az illetővel telefonon, aztán vártunk és vártunk, el se mertünk mozdulni, mert a barát nem volt még Horvátországban, és R kérte, hogy legyünk segítségére.
Alkonyatkor felhívtuk R-t, hogy mi van már, se a barátja nem jött, se ő nincs sehol, hol vannak? R mentegetőzött, hogy ők még el se indultak a fiával, a barátja meg lement az öbölbe, nem tetszett neki és el is mentek.
Egy szó nélkül, anélkül, hogy megkeresett volna minket, hegy felhívott volna telefonon. Mi hülyék meg ott szobroztunk a tűző napon, hogy majd csak jön szegény ember, akinek segíteni kell. Sok mindent gondoltam erről a kedves búvártársról, de azt nem osztanám meg veletek. Mivel helyben elég kevés segítséget kaptunk mi magunk is, nekiindultunk, gyorsan találtunk szállást, foglaltunk R-nek és fiának is, akik éjfél után megjöttek.A tanfolyam könnyedén ment, de amikor éppen a felszerelés levétele után a kontrollált fellebegés volt soron, nem azon aggódtam, hogy elég lesz-e az az egy korty levegő ameddig felérek a felszínre, hanem azon, hogy a fiam meg R fia vajon baj nélkül megússza-e az öböl melletti szikláról való tengerbe ugrálást?
Hamarosan pedig jött a haladó tanfolyam. Ennek elvégzése után, amikor kézbe kaptam a kártyámat, kiderült, hogy 24 óta merülök és 2004 merülésem van. R azt mondta, ez így nem maradhat, tehát leragasztotta a merülésszámot egy "több mint 50 merülés" matricával. De a búvárkarrierem kezdő évszáma változatlan maradt.
Jézus még élt akkor. Én így már jóval születésem előtt is búvár voltam. A búvárkártyám a bizonyíték rá.
GK
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Horvátország
