A Vörös-tenger
Tudomány6/6. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A négy fő korallzátony típusból (szegély, sánc, atoll és foltzátony) a szegélyzátonyok uralják a Vörös-tenger egész területét. A tengerben csupán egyetlen egy valódi atollt találunk, a szudáni Sanganeb-zátonyt, és hiányoznak a kiterjedt sánczátonyok is. A szegélyzátonyok dominanciája arra vezethető vissza, hogy az intenzív zátonyképződés csak az utolsó eljegesedés végén, alig 10-12.000 évvel ezelőtt kezdődött el ismét; a korábbi zátony-együttesek a Würm-glaciális alacsony vízszintje mellett, mind elpusztultak. A zátonyok kialakulásának első fázisában a parthoz "tapadt" szegélyzátonyok jelennek meg először. A Vörös-tenger kiterjedt self nélküli területén, a tengervályú meredek és mély árokfala ideális terep a szegélyzátonyok létrejöttéhez. A zátony a parttól a nyílt tenger irányában növekszik, és a zátonyrendszer külső szegélyének az eltávolodásával alakulnak ki a part és a zátonyplató között a partvidékkel párhuzamosan futó sekély lagúnák. Eritrea partvidékén az aljzatszerkezet és a sajátos hidrodinamikai viszonyok miatt csak kisebb foltzátonyokat találhatunk. A Vörös-tenger színpompás zátonyait felépítő legfontosabb madrepora nemzetségeket a pórus korallok (Porites), a méhsejt korallok (Favites) az agancskorallok (Acropora) a salátakorallok (Turbinaria), az agykorallok (Platygyra) illetve a tüskés korallok (Seriatopora) génuszai alkotják. A lagúnák meleg és hordalékos vizét a gömbkorallok (Goniopora) nemzetségéhez tartozó fajok képesek csak jól elviselni. A homokos aljzatot a gombakorall (Fungia) fajok is kedvelik.
A Vörös-tenger korallzátonyait napjainkban a globális felmelegedés, a helyenként a meg növekedett turizmussal összefüggő part menti építkezések, illetve a turistaforgalomhoz kapcsolódó ökológiai stressz veszélyeztetik a leginkább.
Dr. Elter Tamás, PADI Instructor,
Marine Life Oceanográfiai Központ
www.marinelife.hu
(átlag: 4.2) átlagos nehézségű 
Budapest
