A tenger enciklopédiája: az első felfedezések
Tudomány1/3. oldal
Újabb izgalmas cikksorozatba kezdünk, amiből magát a tengert ismerhetjük meg alaposabban.
Vajon mit tudunk arról a csodálatos világról, amelyet tengernek hívunk? Búvárként valamennyien rendelkezünk különféle impressziókkal, felejthetetlen benyomásokkal a Kék Birodalomról. A tengerhez fűződő kapcsolatunk is elsősorban érzelmi, sem mint racionális indíttatású. A tengerrel kapcsolatos, és a száraz "ráción" alapuló tények azonban gyakran meghökkentőbbek a legszínesebb fantáziánál is. Az elmúlt néhány évtized oceanográfiai kutatásai egészen új megvilágításba helyezik számunkra a "nagy kékség" univerzumát. A "Tenger enciklopédiája" sorozatunkkal arra törekszünk, hogy a legújabb kutatási eredmények szintetizálásával megkíséreljük bemutatni, mennyire változatos és egyedi világ Földünknek az a csodája, amelyet úgy hívunk: óceán. Kétségtelen tény, hogy bolygónk utolsó nagy fehér foltja a világtenger. Így például óvatos becslések szerint, a mélyvízi létformák alig 5 százalékát ismerjük még csupán. De még az olyan triviálisnak vélt jelenségek, mint az áramlatok, és az óceáni vízkörzés megértése is rengeteg megválaszolatlan kérdést hordoznak magukban. Sorozatunkban igyekszünk több érdekes jelenség hátterét feltárva, minél átfogóbb képet adni a tenger világáról. Reméljük, hogy sikerül ezzel hozzájárulnunk a tenger még jobb megismeréséhez.
Divecenter.hu és Marine Life Oceanográfiai Központ
A tengertan rövid története
 |
|
Matthew Fontain Maury
|
Az oceanográfia kialakulásának előzményei a felfedezések korához köthetők. A tengerhajózás biztonsága iránti igény adott először ösztönzést az óceáni medencék egyre alaposabb felderítése, és a pontos hajózási térképek megalkotása iránt. A tengeri navigációban, és így a további felfedezések eredményességben döntő szerepe volt egy, a pontos hosszúsági helymeghatározást lehetővé tévő eszköznek, a kronométernek, amelyet a XVIII. század közepén az angol John Harrison alkotott meg. Sokat lehetne azon vitatkozni, hogy milyen eseményhez, expedícióhoz köthetjük a tudományos tengertan kezdetét. Ha a kezdetet az első, kifejezetten tudományos célú felfedezőúthoz fűzzük, úgy nem kétséges, hogy a modern oceanográfia születése James Cook kapitány 1769-es, és a legendás Endeavour fedélzetén megtett kutatóútjához kötődik. Ezen, és az ezt követő, az 1770-es években végrehajtott útjain, Ausztrália és Új-Zéland felfedezése mellett Cook számos fontos megfigyelést dokumentált az egyenlítői árapály-jelenségről és áramlási rendszerről. A XIX. század első két évtizedében a modern oceanográfia kialakulásának szempontjából meg kell említeni az Otto von Kotzebue által vezetett három orosz expedíciót, amelyen először gyűjtöttek mérési adatokat a mélyebb vízrétegek sótartalmáról, és amely adatokat felhasználva dolgozta ki Emil von Lenz a termohalin vízkörzés máig érvényes elméletét. (Erről, a nyílt tenger felszín közeli rétegeinek táplálék ellátottságát is biztosító, rendkívül fontos jelenségről sorozatunkban később még részletesebben értekezünk.) Az óceán mélyvízi kutatásának kezdetei Sir James Clark Ross 1839 és 1843 között végrehajtott expedícióihoz fűződnek. Noha a kezdetleges, kézi csörlős technikával elvégzett mélyvízi mérések még pontatlanok voltak, Ross munkássága alapozta meg a mélytengeri kutatásokat. M. F. Maury, az amerikai haditengerészet tisztjeként kezdeményezte az egységes szempontok szerinti útvonal adatokat tartalmazó hajónaplók rendszeresítést.
Hosszú évek fáradságos munkájával, és több ezer hajónapló adatait felhasználva készítette el a három nagy óceáni medence felszíni vízkörzési rendszerének pontos térképét, amely először adott átfogó képet a világtenger főbb áramlatairól. Az óceánok tudományának kialakulásában azonban a legendás Challenger-expedíció játszotta a legfontosabb szerepet.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.1) könnyű körülmények 
Kecskemét
