Az Atlanti-óceán

3/3. oldal

Az Atlanti-óceán élővilága

Albumhoz klikk a képre.

Az Atlanti-óceán faunaszerkezetére komoly hatást gyakorol az oxigénben és planktonban dús hűvös víztömegek más óceánoktól eltérő, magas aránya. Az Atlanti-óceán élővilágát -a környezeti tényezőkkel összefüggő sajátosságai miatt-, a tengerbiológusok olyan önálló entitásnak tekintik, amit atlanti-faunaprovinciának nevezünk. Az atlanti-faunaprovincián belül, elsősorban a földrajzilag szeparált helyzete miatt, részben elkülönült rendszert alkot a karibi és a mediterrán élővilág. A biodiverzitás, azaz a fajok sokfélesége az atlanti faunaprovincián belül szegényesebb, mint az indo-pacifikus faunaprovinciáé. Ez különösen az Atlantikum, valamint az Indiai és a Csendes-óceán trópusi területeinek biodiverzitását összehasonlítva válik szembetűnővé. Az atlanti faunaprovinciához hozzávetőlegesen 4.600 halfaj tartozik. Ugyanakkor, a világtengeren folytatott halászat kereskedelmileg hasznosítható, összesen mintegy 200 halfajából 120 fajt kizárólag az atlanti vizeken halásznak. A nyílt vízi rajhalak családjai közül a heringfélék (Clupeidae), a tőkehal-félék (Gadidae) a makrélák (Scombridae) a tüskésmakréla-félék (Carangidae), és a tonhal-félék (Thunnidae) családjához tartozó fajok alkotják a kereskedelmileg legértékesebb állományt. A porcoshalak (Chondrichtyes) osztályából említést érdemel a kékcápák (Prionace galuca), az északi atlanti vizeken honos óriáscápák (Cetorhinus maximus), és a kereskedelmi méretekben is halászott közönséges tüskéscápák (Squalus acanthias) viszonylag népes populációja, nem különben a dél-afrikai és földközi-tengeri nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) populáció. Mind az északi, mind pedig a dél-atlanti területek viszonylag jelentős cetpopulációval rendelkeznek. A sziláscetek (Mysticeti) alrendjébe tartozó családokat elsősorban a barázdásbálna-félék (Balneopteridae) és a simabálnák (Balaenidae) képviselik. A fogascetek (Odontoceti) néhány családja, így többek között a fehérdelfin-félék (Monodontidae) csak az Atlanti-óceán arktikus vizeiben fordulnak elő, mint például a legendás narvál (Monodon monoceros), vagy a beluga (Delphinapterus leucas).

Világviszonylatban is jelentős a ma élő legnagyobb húsevő ragadozó, az óriás ámbráscet (Physeter macrocephalus) közép-atlanti populációja a Zöldfoki és az Azori-szigetek térségében, valamint az Új-Funland és Norvégia vizein honos kardszárnyú delfin (Orcinus orca) populáció.

Az atlanti trópusi fauna a karibi térségben a leggazdagabb, bár ez a gazdagság a másik két óceánhoz képest csak viszonylagosnak tekinthető. Az indo-pacifikus térséggel összevetve, a zátonyépítő kőkorall-fajok alacsony diverzitása, és a korallzátonyok kisebb száma a leglátványosabb különbség. Szemléltetésként; amíg a nyugat csendes-óceáni Fülöp-szigetek térségéből 557, a kőkorallok rendjébe (Madrepora) tartozó zátonyépítő fajt ismerünk, addig ugyanez a fajszám a korallokban leggazdagabb atlanti-karibi térségben mindössze 58. Kiterjedtebb korallzátonyokat csak az Atlanti-óceán közép-nyugati partvidékén észlelhetünk. Az atlanti egyenlítői terület keleti oldalán, az afrikai partok mentén -a korábban bemutatott hideg Benguela-áramlat miatt-, gyakorlatilag nincsenek zátonyformációk. A nyugati partvidéken az Amazonas-torkolat, és a Falkland áramlás hűvösebb vizei szabnak gátat a zátonyépítő korallok terjeszkedésének. A leggazdagabb atlanti korallzátonyokat Kuba és Haiti térségében találjuk. A karibi térséget főként a szegély- és a sánczátony formák jellemzik, a trópusi pacifikus térségben oly gyakori atollok itt ismeretlenek. A Golf-áramlat északra tartó meleg vizének köszönhetően, az Atlanti-óceán nyugati partvidékén még a 32.-34. szélességi fok között is előfordulnak kicsi, és csupán néhány korallfaj által reprezentált foltzátonyok. Az atlanti-trópusi zátonyépítő korallok legfontosabb nemzetségeit, az agancskorall (Acropora), a csillagkorall (Monastera), és a salátakorall (Agaricida) génuszok alkotják. A Karib-tenger vizeiben 1550 halfaj honos. A fajspektrum az indo-pacifikus régióhoz képest szerényebb. A trópusi atlanti vizek sajátossága viszont a jelentős endemizmus, azaz a csak itt honos fajok magas aránya. A trópusi halfajokat -család szinten- hasonló csoportok képviselik, mint az indo-pacifikus területeken. Ilyenek, -a teljesség igénye nélkül-, az ajakoshal-félék (Labridae) a császárhal-félék (Pomacanthidae), a felcserhalak (Acanthuridae), az íjhal-félék (Balistidae) vagy például a sörtefogúak/pillangóhal-félék (Chaetodontidae) és a papagájhalak (Scaridae) családjai. Az észak-kelet atlanti hűvös vizek különleges helyi ökoszisztémáját pedig a kiterjedt, óriás barnamoszat (Macrocystis) erdőségek gazdag élővilága reprezentálja.

Dr. Elter Tamás, PADI Instructor
Marine Life Oceanográfiai Központ
www.marinelife.hu

5. shark		2010 már 04. 13:31

Számos tengeri élőlény vándorol az áramlatok segítségével. Hogy a kedvenc állatcsoportomnál maradjak,például a Golf-áramlatot használják transzatlanti migrációjukhoz a kékcápák. A Golf-áramlattal utazik a röviduszonyú makó is, egészen azokig az északi területekig, ahol a víz hőmérséklete 16 C fokra csökken. De a Golf-áramlatnak köszönhető, hogy a kalsszikus trópusi cápafajnak tekinthető tigriscápa nyári időszakban egészen New York magasságáig felhatol. Valódi áramlatutazó a csigák világán belül szokatlan, nyílt-tengeri, pelágikus életmódot folytató vitorlás csiga, vagy például a "papír-nautilusznak" is nevezett hajóspolip.
Előzménye: 'pygmy' (4)
4. pygmy		2010 már 04. 13:06

köszi. ööö, a másik kérdés, hogy van-e olyan faj, ami abszolut kihasználja az áramlások adta lehetőséget pl. utazásra, táplálékszerzésre, szaporodási helyre úszkálás... még konkrétabban: van-e pl. Golf-áramlatnak rendszeres potyautasa?
Előzménye: 'shark' (3)
3. shark		2010 már 04. 12:41

A Saragasso-tenger egyáltalán nem döglött víz, lényegében egy olyan nyílt-tengeri, óceáni terület, amely a Golf-áramlat "szélárnyékában" fekszik. A terület a nevét a barnaalgákhoz sorolható Saragassum moszatról kapta, amely itt kiterjedt felszíni mezőket alkot. Az úszó, lebegő hínármező különleges élővilággal rendelkezik. Vannak köztük olyan fajok, pl. egy, az Antennaridae családhoz tartozó békahal féle, amely csak itt fordul elő. Az úszó moszat-erdő kitűnő búlóhelyet biztosít a rajhalak, illetve halivadékok számára. A Saragassum-mezőket, a bőséges zsákmány miatt, gyakran felkeresik pl. a nyílt-tengeri kékcápák is. A nyílt-óceáni merülés egyébként semmihez sem hasonlítható élmény, nagy kár, hogy csak alig egy-két helyen nyílik rá lehetőség. Egyszer az Atlantin volt szerencsém ilyent ípusú merülésen részt venni, kékcápák, röviduszonyú makó, pilóta illetve hosszúszárnyú bálnák alkották a "terítéket". Sajnos, a Saraggasot eddig még nem sikerült becserkésznem.
Előzménye: 'pygmy' (1)
2. Thomasbuvar		2010 már 04. 09:33

Egyediségét talán jellemzi, hogy a magyarországi vizekben is őshonos (sokan ezt nem is tudják) angolna, néhány év édesvizi élet után, nem túl rövid vándorútra indul és visszatér a Sargasso-tengerbe, mivel az angolnák ott, és csak ott ívnak. A kikelt ivadékok pedig újra megindulnak a szárazföldek felé, felúsznak a folyókon, patakokon, ha kell, közlekednek a harmatos réteken is és benépesítik Európa tavait. Persze ez a vándorlás is eltart pár évig... :)
Előzménye: 'pygmy' (1)
1. pygmy		2010 már 04. 09:01

arra lennék kíváncsi, az olyan mozdulatlan vízterületeken, mint pl. a Saragasso-tenger, milyen élővilág telepszik meg? mennyire egyedi? mennyire változatos? az, hogy mozdulatlan, ugye nem jelenti azt, hogy ez "döglött" víz?

Az Atlanti-óceán

A tengervíz kemizmusa

A Vörös-tenger

Az Adriai-tenger

A Földközi-tenger

A Csendes-óceán

Az Indiai-óceán

Merülőhelyek

Koh Doc Mai

Eurodive Búváriskola