A Vörös-tenger
Tudomány1/6. oldal
A legkedveltebb úticéllal foglalkozik A tenger enciklopédiájának következő fejezete.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A Vörös-tenger hosszan elnyúló keskeny medencéjét két kontinens, Afrika és Ázsia választja ketté. Földrajzi értelemben a Vörös-tenger az Indiai-óceán melléktengere. Lemeztektonikailag azonban egy kinyílási fázisában lévő, valódi óceán. Az óceáni medencék ontológiáját, azaz fejlődéstörténetét leíró Wilson-ciklus szerint, a Vörös-tenger jelenleg az óceáni medence-kifejlődés első, ún. riftesedési szakaszában van. Földünk legfiatalabb, és embrionális állapotban lévő óceánja a ma még legnagyobb részt kontinentális Kelet-Afrikai Hasadékvölgy bonyolult törésrendszeréhez tartozik. A Kelet-Afrikai Hasadékvölgy Libanon területén kezdődik. A tektonikus árokrendszer az ázsiai kontinensről az afrikai szárazulat területére hatolva, déli, délnyugati irányban nyúlik tovább. A központi törésvonalhoz tartozik a Holt-tenger medencéje is, amely Földünk legmélyebb tengerszint alatti területe. A Holt-tenger hiperszalin vizével borított árok folytatása a jelentősen megsüllyedt Akabai-öböl, illetve magának a Vörös-tengernek a teljes medenceterülete is. A hosszú árok Eritreánál a szárazföldi térszínen folytatódik tovább, megkerülve az Etióp magasföldet. A közép-afrikai tavak rendszere, különösen a keskeny és rendkívül mély Malawi-tó, szintén a Kelet-Afrikai hasadékvölgy szerves része. Az árokrendszer -jelenlegi formájában- a dél-afrikai Zambezi folyam vidékénél ér véget.
A Vörös-tenger mai (átmeneti) állapota több, egymással összefüggő geológiai folyamat eredménye. A földtörténeti harmadidőszak elején, a Thethys-óceán bezáródási folyamata igen bonyolult részmozgásokat alakított ki az ütköző afrikai és eurázsiai lemezszegélyek határán. A középső eocén időszak végén, nagyjából negyvenmillió évvel ezelőtt, a Thethys alábukó óceáni kérge által keltett hatalmas feszítőerő indította el az alpi orogenezis, azaz, az eurázsiai hegységrendszer felgyűrődési folyamatát. Az Arab-félsziget eredetileg az afrikai lemez részét alkotta. Az afrikai és eurázsiai lemezszegélyek egymás melletti, párhuzamos súrlódása alakította ki a kelet-afrikai rift-völgyet, amely mentén az Arábiai részlemez megkezdte leválását Afrikáról. A mai Vörös-tenger középvonalában egyre jobban mélyülő szárazföldi hasadékvölgyet az oligocén időszakban (34 millió évtől 23 millió évig) öntötte el a Thethys bezáródásával párhuzamosan egyre jobban terebélyesedő Indiai-óceán vize. Nagyjából harminc millió éve így született meg (a mainál még lényegesen keskenyebb és sekélyebb) ős Vörös-tenger. Az embrionális óceáni medence - földtani értelemben vett fiatal kora ellenére-, hasonlóan viharos előélettel rendelkezik, mint a sorozatunkban már korábban bemutatott Földközi-tenger.
Húsz millió évvel ezelőtt, a miocén időszak elején, átmenetileg megszakadt a Vörös-tenger összeköttetése mind a mediterrán medencével, mind pedig az Indiai-óceánnal. A tíz millió évvel korábban az Indiai-óceán vizével elárasztott, és északon, a Tehthys maradványát alkotó ős Földközi-tengerrel is összeköttetésben lévő keskeny tengervályú teljesen kiszáradt. Az elpárolgó víztömegből a tengeri só hatalmas evaporit rétegek formájában vált ki, és rakódott le az "első" Vörös-tenger medenceterületén. Az afrikai-arab lemez nagyjából ebben az időszakban forrt egybe Ázsiával, végleg bezárva ezzel a Thethyst, és megszakítva az összeköttetést a mediterrán medence, valamint a Vörös-tenger medencéje között. Nem sokkal ezután azonban, a tektonikai folyamatok hatására a hasadékvölgy déli vége ismét megnyílt. Ekkor megint elárasztotta az Indiai-óceán víztömege a rift-völgyet, második alkalommal is létrehozva ezáltal a Vörös-tengert.
A pliocén időszak legelején, öt millió éve, a déli küszöb megemelkedett, és rövid időre elszigetelte a Vörös-tengert az Indiai-óceántól. Szerencsére, ez a folyamat csak rövid ideig tartott, ezért az élővilág nagyobb részt túlélte a sótartalom megnövekedésével, és a vízszint csökkenéssel együtt járó, átmenetileg izolált helyzetet. Jelentős szerepet játszott a vízszint-ingadozásban a pleisztocén jégkorszak is. A Vörös-tenger területén a legnagyobb vízszint csökkenés az utolsó eljegesedés, a Würm glaciális idején volt tapasztalható. A maihoz képest 145 méterrel lett alacsonyabb a Vörös-tenger vízszintje a Würmben. Ez a világszerte jelentős tenger visszahúzódást, ún. eusztatikus regressziót okozó folyamat csak 14.000 évvel ezelőtt ért véget. A jégkorszakbeli regresszió miatt a korábbi szegélyzátonyok mind elpusztultak. (Ha például Hurghadán partra szállunk a népszerű Small Giftun szigeten, érdemes szemügyre venni a part felett magasodó sziklákat, a beléjük zárt jól látható korall és csigamaradványokkal. Ezek még az utolsó eljegesedés előtt keletkezett, és a Würm-regresszió miatt elpusztult korábbi korallzátonyok maradványai.)
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Szolnok
