Wadi Lahami- bázis a sivatag szélén
Vörös-tenger3/3. oldal
De vissza a merülésekhez! Reggeli után indult az öltözködés a nádfedeles búvárplaccon. Mindenkinek jut egy láda valamelyik polcon, és vállfa a ruhaszárítóban. Kényelmesen lehet készülődni, bár néha kevés a hely, ha egyszerre sokan öltöznek. Mi szokás szerint mindent vittünk a palackon és ólmon kívül. Az ólmot a bázison vettük fel, a palackokat pedig szépen felsorakoztatják egy árnyékos helyen. Ezeket a helyiek kezelik, nem a bázison töltik, hanem távolabb, és teherautókkal hozzák-viszik. 12 literes alupalackok vannak, DIN és INT csatlakozóval, van mindkét verzióból elég. A nitrox 2 eurós palackonkénti felára nem rossz ajánlat, így kértem egész hétre, szinte minden merülésre. Megpróbálják a 32 százalékot megcélozni, de merülés előtt úgyis kalibráltunk... 29 és 34 százalék között szórt. Ha mindenki elkészült, briefing, majd becuccolunk a zodiacba. Nincs stég, kikötő, semmi, a kis öbölben vannak lekötve a hajók. Addig mindenki begyalogol, viszi a motyóját, amit aztán be kell pakolni a zodiacba. Az "addig" függ a dagálytól, mert nagy vízben a csónakok a partig jönnek, apálykor meg néha 100 métert is caplatni kell a homokban vagy a halott reef tetején. Bemászunk, és huss, a legtávolabbi helyekre is 25-35 perc alatt kiértünk. Amiben más, mint Shagra, hogy itt a palackok már eleve a zodiacban vannak, azaz ott kell összeszerelni, nem a parton. Ez igaz az éjszakai merülésre is, ahol ugye a sötétség is nehezíti a dolgot... A zodiacok nagyok, dupla motorral. Amikor azonban 8 vendég, egy vezető, a kapitány és egy matróz beszáll, bent a kb. 20 palack (állványon) és a 9 komplett felszerelés, a 4 üzemanyagtartály, a vízkészlet, kis kaja a merülések közti evéshez... nos, akkor hirtelen kicsi lesz a csónak. Kényelmetlen, mert nehéz szerelni, nehéz felvenni az uszonyt, nehéz a csónak magas falára felmászni a merülés után, és így tovább... Finoman szólva izgi a dolog. A két délelőtti merülés után a motyó marad a csónakban, a srácok hoznak új palackokat... így csak este kell minden cuccot kihozni a bázisra. Zuhanyzó van a placc mellett, két medence öblögetni, de szinte mindig koszos volt a víz benne. A komputert és a fényképezőt ezért én a fürdőben mostam el rendszeresen. Ruhában álltam be tusolni, így az is kapott egy kis édesvizet, és nem mellékesen levételkor le lehetett róla mosni a homokot... Van egy kis pult is, ahol rengeteg konnektor van, az akksikat, töltőket rájuk lehet csatlakoztatni merülések között. Mi a sátorban töltöttünk, valahogy ott nagyobb biztonságban tudtuk a motyót... Éjszakaihoz érdemes saját lámpát vinni, és hasznos egy fejlámpa is, aminek fényében frankón lehet összeszerelni a zodiacban. Egyébként ha igény van bármilyen felszerelésre, azt előre érdemes jelezni, mert a lehetőségek korlátozottak. Szintén jó, ha szólunk előre nitrox ügyben! Amire nagyon figyelni kell, a palackok csapja gyakran homokkal teli, a srácok húzzák-vonják a homokban és a homokos vízben őket, erre piszkosul nem figyelnek. Szóval szerelés előtt érdemes jól megnézni, és ha kell, akkor palackmosdatás. (A homokkal egyébként is küzd az ember egész héten a fürdőben, a sátorban, mindenütt.)Merülések közt a tipikus program a döglés a sátorban, a parton (napozóágyak napernyőkkel, függőágyak a nádfedeles pihenőben), de kedvelt hely a büfé is, ahol kártyáztunk és jókat dumáltunk. Ugyanitt vacsi után erős sörözés és ultiparti. Ami komolyan sokkoló volt, az az, hogy nincs sisa! Így elég durva volt a hét, de valami korábban elkövetett "visszaélések" miatt egész egyszerűen nem szolgálnak fel, sőt, még pipa sincs, amit saját dohánnyal meg lehetett volna tölteni. (Miért is nem vettünk Hurghadában??) A bázis elég kitett helyen van, nincs a közelben semmi, ami miatt érdemes lenne elindulni, akár vásárolni, akár szórakozni vágyik az ember. De épp ez benne az egyik szépség! Igazi sivatagi és búvárszafari feeling. Fakultatív program lehet a kite vagy a szörf, a sivatagi motorozás, vagy a madárles a környék mangrove mocsarainál (a bázistól északra szép mangrove erdő terül el rengeteg madárral)... mi valahogy a sörnél és a kártyánál leragadtunk.
Működik egy kis shop a bázison, ahol pólókat, képeslapokat, könyveket és apróbb ajándéktárgyakat lehet vásárolni. Mindezek, valamint a fizetős fogyasztás, és extra búvárszolgáltatás (pl. nitrox) ellenértékét egyszerre, utolsó nap kell kifizetni. Készpénz és kártya is jó, bár ez utóbbi 3 százalék feláras.
No, de essék szó a látnivalókról is! (A merülőhelyeket feltöltöttem az adatbázisba.) Nos, a víz errefelé októberben 28-29 fokos. A látótáv jó, a belső helyeken kimondottan erős. Nagyon durva áramlásokkal nem találkoztunk, ahol volt, ott eleve vezetett merülések voltak és külön figyelmezettek rájuk. Ezek miatt, meg amiatt is, hogy sok a nem vezetett merülés, inkább haladó szint és afölött javaslom a helyet, arról nem is beszélve, hogy minden merülés zodiacos, erről korábban leírtam pár "kényelmetlen" dolgot. Ennyivel mondjuk keményebb, mint Shagra, ahol van "gyalogos" merülés és nagyon könnyű házi zátony. Általában azt mondhatjuk a helyekről, hogy kiemelkedően szép keménykorallok díszítik a zátonyokat! Fantasztikus mennyiségben terülnek szét a zátonyokon és körülöttük, néha lankásan, máskor hegyvonulatként a felszín felé törve, hol kanyonokkal szabdalva, hol homokos medencéket körbe ölelve. Tényleg pazar, aki járt Shagrában, az már ebből kapott ízelítőt, de ezek itt sokkal szebbek voltak. A lágykorallok is szépek. Annyi nincs, mint a St. John’s környékén, de emlékeztet rá pár hely piszkosul. Nyilván nem annyira agyonmerült a helyek zöme, mint sok északi reef, ez azért nagyon meglátszik. Rengeteg a hal, egészségesek a zátonyok, színpompás a sokadalom. Nagyok közül jackfishek, tonhalak néha szirtcápák bukkannak fel, míg Satayah ugyebár delfines hely. Gyakoriak a teknőcök, láttunk pár napóleont, barrakudát és egy white tip cápát. Mi alapvetően ráérősen bogarásztunk. Pöttyös ráják, pillangóhalak csapatokban, denevérhalak, rengeteg tűzhal, nagyon sok zátonyon nemo city, nudicsigák, volt két kisebb roncs, barlangos és bujkálós helyek... A zodiacos utak is tartogattak meglepetést, számtalanszor futottunk bele kisebb delfincsapatokba, és egy dungit is megpillanthattunk, amint levegőt vesz a felszínen! Összességében nagyon szép zátonyokat tudtunk megmerülni, kitűnő látó mellett, jó fényviszonyokkal, 90 százalékban olyan helyeken, amiket másképp nem nagyon lehet elérni. Nem klasszikus fal melletti úszkálások voltak, hanem sekélyebb (15-25 méter mélységű) homokos részeken kavartunk a korallblokkok és tornyok között, és szinte minden merülésen hatalmas kiterjedésű kőkorall rengetegbe botlottunk, szép medencékkel tarkítva. Ebben a tekintetben rendkívül elégedett vagyok a túrával. Tucatnyi hajó szafari után viszont azt kell mondanom udvariasan, homokot a fogaim közt csikorgatva, ez bizony nagyon kalandos volt... Az egy hét teljes ellátással, transzferekkel, repjeggyel és illetékkel és az ötnapos merülési csomaggal hozzávetőlegesen annyi, mint egy mélydéli szafari... A hatodik napon is merültünk, nekünk ez már feláras volt. Hmm.
pygmy
Kapcsolódó galéria: Pár kép a túráról
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Málta
