Wadi Lahami- bázis a sivatag szélén
Vörös-tenger1/3. oldal
Élmények, merülések és mindent beborító homok a legdélebbi egyiptomi búvár-ökotáborban.
A Red Sea Diving Safari sokak számára ismerős, biztos többen megfordultak már a Marsa Shagra Eco-Village búvárbázisán- mi is, anno 3 éve. Nos, a Wadi Lahami tábor ennek a társaságnak a harmadik, és egyben legdélebbi bázisa. Hurghadától 400, Marsa Alamtól 120 km-re délre fekszik a kis búvárfalu, bizony ez a reptértől öt és fél óra zötykölődést jelent buszon.
A bázis internetes oldalán is foglalhatunk magunknak helyet: ha szerzünk repjegyet, ők a transzfert megoldják hozzá. Akinek ez túl meredek, de egyénileg szeret mozogni, az választhat utazásszervezőt, akik megoldanak mindent. Mi így tettünk most is, mint 3 éve. Ettől függetlenül akkor is, akár most, beleszaladtunk egy magyar csoportba: szolnoki barátaink jöttek egy kisebb csapattal. Emlékszem, korábban is velük, meg egy csomó fotóssal merültünk Shagrában, voltunk vagy ötvenen a bázison 2006 októberében. Most a bandához Bohóchalék iratkoztak fel később, így tizenhatan alkottuk a kontingenst és ennek megfelelően két mikrobusz várt ránk a reptéren.
A Malév charter időben érkezett és tekintettel az előttünk álló hosszú transzferre, alaposan feltankoltunk Hurghadán. A buszon vizet és apró csokit kaptunk, ezt egészítettük ki egy KFC látogatással és sörözéssel a város központjában. Megrohantunk egy gyógyszertárat is az Antinal beszerzése végett. A kissé kényelmetlen kisbuszunk tempósan haladt dél felé végig, a tengerpart mellett vezető főúton, a szokásos (mélydéli szafaristáknak is ismerős) megállóval félúton és egy technikai szünettel később. Nekem ezek az utak nagyon tetszenek, ha lehet, lefele baloldalt ülök és a gyönyörű tengert bámulom. Sajnos, hamar beesteledett... Szundizás vagy éppen a dumcsi, talán csak a sisa hiányzott... Elrobogtunk a dungi-öböl majd a shagrai tábor mellett, aztán Marsa Alam után elhagytuk Nakari táborát is (ez a második számú bázisuk), sőt még Hamata mellett is elhúztunk... Jó délen van a tábor, az biztos.
Tehát bőven sötétedés után érkeztünk, de azért szemügyre tudtuk venni a tábort a szép díszkivilágításnak hála. A kemping a főúttól pár száz méterre, közvetlenül a homokos parton terül el egy kis öbölben. 30 sátor és 16 kőház, a főépület a recepcióval, étteremmel és búvárbázissal... akár Shagra, csak kisebb. Talán családiasabb? Majd kiderül. A parton nádfedeles tetők oltalmában padok, ládák, vállfákon lógó búvárruhák, palackok sorakoznak. Szóval ez a bázis. Hmm, egy éjszaka alvás, aztán jövünk és merülünk!
Bejelentkezés után fáradtan foglaltuk el sátrainkat. Három és fél óra repülőn majd öt és fél óra buszon eléggé hosszú és fárasztó, örültem, hogy végre ki tudtam nyújtóztatni magam. Mind a kőházak, mindr a sátrak kétszemélyesek. Egyedül a csapatból Royal sátrat választottunk kis felárét. Ez nagyjából kétszer nagyobb, mint az alapsátor, és nagyobb az ágy, emelett kényelmes fotelek és kis asztal, egy extra ventilátor és kicsi hűtő, valamint egy ruhásszekrény jelenti a többletet a hagyományos sátorhoz képest. Nem tagadom, engem a hűtő és a ventilátor győzött meg arról, válasszuk ezt. Azonnal betáraztam a pálinkát, meg a reptéren beszerzett söröket a hűtőbe. A fan pedig jól jött később a napközbeni pihenők alkalmával. Kellett egy kis légmozgás, mert bizony gyorsan melegedtek a sátraink az őszi hőségben. Nappal akár 33-35, éjjel 18-20 fok volt. Sátraink és a kőházak egy kupacban voltak, ezekhez közel helyezkedik el a közös fürdőhelyiség. Itt a kőházakhoz sem tartozik saját fürdőszoba. Papucsot tehát érdemes hozni, miként törölközőket is, mert itt a szállodában, vagy hajón megszokotthoz képest nem adnak. Természetesen világítás és konnektorok vannak a sátrakban. Én vittem elosztót is, mert jócskán volt nálunk töltő...
Az írás a következő lapon folytatódik!