Az első merülés a Hebat Allah roncsánál
Vörös-tengerLegutóbbi vörös-tengeri búvártúránk alkalmával, legnagyobb szerencsénkre sikerült megmerülnünk a tavaly augusztusban elsüllyesztett új hurghadai roncsot, a Hebat Allah-ot.
Nagy-nagy könyörgésünkre csak úgy egyezett csak bele a helyi búvárbázis vezetője, hogy minden egyiptomi szabályt betartva merülünk, tehát nem megyünk 30 méter alá sűrített levegővel. Nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy ezt ellenőrizni is fogja a merülés végén, megnézi a komputereinket, mivel nem szeretné összeakasztani a bajszát a helyi hatóságokkal. A hajó kifutását hatalmas rohangászás előzte meg a kikötőben, hiszen egy héttel ezelőtt a legtöbbet tudó emberkék is csak nagyjából tudták behatárolni a roncs pontos helyét! Aztán kb. fél óra múlva jött a hír, hogy pár napja bójával megjelölték a roncsot, indulhatunk bátran. Ismerve a helyi arabok hajózási szokásait, ettől mi még nem nyugodtunk meg teljesen, hiszen nem kell nekik ennyi idő, hogy leszaggassák az új kötelet.
Fél óra hajózás, és negyed óra keresés után meg is találtuk a nagy piros bóját. A vízbemenetelt követően nem kis erőfeszítésünkbe került, mire elvergődtünk a hajó végétől a vezető kötélig a nagy sodrás és a hullámok miatt. Szerencsére 10 méter körül majdnem teljesen megszűnt az áramlat, így a merülés alatt nem kellett különösebben küzdenünk az elemekkel. Süllyedés közben kb. 18 méteren kirajzolódtak a hajó vonalai, 25 méteren a jó látási viszonyoknak köszönhetően már jól lehetett látni a részleteket is, jól kivehető volt, hogy a hajó hátsó részére lett erősítve a kötél, ami mellett ereszkedtünk. 30 méterre megérkezve elindultunk a hátsó árboc felé, tartva az előre megbeszélt maximális megengedett mélységet. Az árbocot elérve elhaladtunk a hajóhíd felett, melynek teteje alattunk 4-5 méterre lehetett. Látszott, hogy alaposan felkészítették a hajót a búvároknak a biztonságos roncsmerüléshez, mert minden ablakot, és ajtót leszedtek róla az elsüllyesztés előtt. Jól látszódtak a nagy, könnyen átjárható terek. Továbbindulva a hajó eleje felé átúsztunk a két hatalmas nyitott raktér felett. Szerintem, ha oda is be szerettünk volna úszni, bőven negyven méter alá kellett volna merülnünk. A hajó elejét elérve még időztünk ott egy kicsit, aztán vissza kellett indulnunk a vezető kötélhez, mert komputerünk már csak öt percet engedélyezett ebben a mélységben. A lassú emelkedéssel és a biztonsági megálló betartásával is csak 25 perc lett a merülés.
Összegezve a merülést, sajnálhatjuk, hogy nem sikerült a eredetileg tervezett mélységben elsüllyeszteni a hajót. Ezt a roncsot tényleg csak a technikai búvárok fedezhetik fel teljes mértékben. Nagyon sok látnivalót kellett otthagynunk, amiért "csak" sűrített levegővel merültünk. Igaz már láttunk néhány kisebb korall képződményt a roncson, de hiányzott az élővilág, amit más roncsoknál már megszokhattunk a Vörös tengeren. Ezt a problémát az idő majd megoldja, a mélységet sajnos nem tudja.
Balog András
Búvártanoda
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Budapest
