»» ««

Van értelme a tűzhalirtásnak

Tudomány

Úgy fest, lehet eredménye a Karib-tengert fenyegető faj elleni harcnak.

Az invazív fajként számon tartott tűzhalak folyamatosan egyre nagyobb területet hódítanak meg maguknak az Atlanti-óceán nyugati felén. A Karib-tenger szigetei körül folyamatosan bukkannak fel a nagy sebességgel szaporodó ragadozók, amelyek megtizedelik a helyi halállományt. A tűzhalakkal sok helyen veszik fel a harcot, a leggyakrabban úgy, hogy az állatokat kifogják vagy kilövik, de azt még nem sikerült igazolni, mennyi eredménye lehet egy ilyen stratégiának.

Most sikerült az Oregon State University, a Simon Fraser University és más intézmények kutatóinak 18 hónapnyi kutatás után igazolnia, hogy az élőhelyek korábbi halállománya gyorsan regenerálódik, ha adott pontokon a tűzhalak többségét (75-95 százalékát) eltávolítják valamilyen módon. Ez azért jó hír, mert sokszor úgy vélik, a küzdelem reménytelen, mert van olyan hely, ahol a tűzhalak megjelenése után a korábban ott élő halak túlnyomó többsége eltűnt. Ha viszont legalább bizonyos pontokról teljesen eltüntetik ezeket a "betolakodókat", ott minden faj nyugodtan szaporodhat, és ez segít más helyeken is szinten tartani állományukat.

A kérdés az volt, hogy ehhez gyakorlatilag minden egyes tűzhalat el kell-e pusztítani, vagy elegendő a többségüket. A Bahamákhoz tartozó Eleuthera sziget közelében 24 korallszirtnél végeztek kutatást a szakemberek, akik megfigyelték, a tűzhalak hány százalékát kell eltávolítani a sikerhez. Ahol a szükséges arányt elérték, ami nagyjából a tűzhalak háromnegyedének elpusztítását jelentette, ott 50-70 százalékkal nőtt a többi faj egyedeinek száma. Nem kell tehát arra törekedni, hogy minden egyes ragadozót elcsípjenek, ami egyébként is lehetetlen feladat lenne. A zavartalanabbul élő többi faj egyedei közül a nagyobbak aztán más korallszirtekre is elvándorolnak, ahol méretük miatt már nem jelent rájuk veszélyt a tűzhal, de az még további kutatást igényel, ezeken a helyeken mennyire lehet gyors regenerálódásra számítani. Ahol a kutatók nem nyúltak a tűzhalakhoz, ott tovább csökkent a megszokott fajok egyedeinek száma.

A tűzhalak megjelenése az Atlanti-óceánnak ezen a vidékén az 1980-as évekre tehető, valószínűleg eredetileg díszhalként tartott példányokat engedtek szabadon a tengerben. Arra senki nem számított, hogy természetes ellenségük nem lévén, villámgyorsan el fognak szaporodni, és mindent megesznek, ami kisebb náluk- halakat, rákokat, és persze ezek ivadékait. Ezek után kezdték el a levadászásukat mind több helyen, gyakran kormányzati támogatással. Ám a helyzet kettős, mert pont a védett pontokon a leginkább hasznos irtani őket, ahol viszont elvileg mindenféle halászati tevékenység tilos. Eredményeket elérni nem lehetetlen a kutatás szerint, de jól kell kiválasztani azokat a pontokat, ahova az erőforrásokat koncentrálják.

[ UnderwaterTimes ]
Kapcsolódó írásaink:


Hozzászólást csak regisztrált felhasználótól fogadunk el. Regisztrálás/belépés.

Merülőhelyek

I-169 submarine

Micronesia

1/1 db alapján:érdekes(átlag: 4) nehéz körülmények
max: 46m, látótáv: 25m felett

napihajós megközelítésroncs merüléskorallos, trópusi élővilág nyílt vízi fajokcápa

Búvárbazár

5mm-es neoprém ruha

Ár: 30.000 Ft.


Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2022 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés