Paradicsom fél áron
KülföldA két hónappal ezelõtti dél-ázsiai szökõár következménye több mint kétszázezer halott, sok millió hajléktalan, kilátástalanság. Thaiföldön is sok ezren haltak meg.
A tudatot, hogy két hónappal ezelőtt legalább nyolcezren haltak meg itt és a környéken, még a fehér homok és az azúrkék tenger látványa sem tudja teljesen feledtetni a phuketi Patong Beach kávéházában üldögélve. Sőt, a kávézóban tablón mutatják be a pusztítás és az újranyitás képeit. Az üzletsoron napról napra több bolt nyit ki, a tengerparti szállodák újjáépítésén is folyamatosan dolgoznak. A sarki hotelban éppen az úszómedencét kövezik, itt huszonöten haltak meg. Az ötvenkét halálos áldozattal helyi listavezetővé vált szomszédos hipermarketet egyelőre kerítés védi a kíváncsi tekintetektől. Úgy tűnik, minden szállodát felújítanak, minden üzletet kinyitnak néhány héten belül, és minden olyan lesz, mint régen. Legalábbis ezt remélik a helyiek, akiknek szó szerint az életük, a jövőjük múlik azon, hogy minden ugyanúgy legyen, mint volt. Különös érzés beköltözni egy olyan szállodába, amelyikről tudjuk, hogy az első emeletéig bejött a cunami. De mi, magyar újságírók azért vagyunk most itt, hogy lássuk: a szökőártól sújtott Phuket és Krabi települések mellett a tengerben nem halottak, hanem búvárok úszkálnak, és a helyiek nagy szeretettel, mosolyogva várják a turistákat. Hotelünk, az Andaman Seaview olyan, mintha új lenne, a szökőár nyomát eltüntették, halottak itt nem voltak.
Az északi területeken, ahová nem ért el a szökőár, tíz százalék körüli az üres hotelszobák aránya. Délre haladva megfordulnak a számok, errefelé ugyanis csak minden tizedik szobában van vendég. Az emberek félnek, óvatosak, bár az első svéd charterek február elején újraindultak, a phuketi forgalom még mindig csak töredéke a megszokottnak. A thai embereken amúgy semmi nem látszik az átélt borzalmakból, ugyanúgy mosolyognak, mint máskor. A tuk-tuk, vagyis a helyi taxi sem kerül többe, mint korábban, a tengerparti napernyők ötvenbahtos (250 forintos) napidíját központilag tervezik maximálni. Egyes hírek szerint a krabi, illetve a phuketi régióban (amelybe a súlyos károkat szenvedett Phi Phi-sziget és Khao Lak is tartozik) adó- és vámmentes övezeteket terveznek kialakítani. Két hónap múltán az eltűntek hozzátartozói már nem érdeklődnek. A keresőfalakhoz azonban még senki sem nyúlt, a krabi repülőtéren és a phuketi kórház bejáratánál tovább árválkodnak a hirdetések. Február közepén még 2998 eltűnt személyt kerestek, persze csak papíron, mert aki a tengerbe veszett, az tíz-tizenkét nap után már biztosan nem fog előkerülni - véli Sípos László amatőr búvár, aki alkalmi tudósítóvá lépett elő szokásos phuketi búvárkirándulása kapcsán. A fiatalember tapasztalatai szerint a szökőár után jóval tisztább lett a tenger, a környéken eddig ismeretlen halak kerültek elő, ráadásul akik az elmúlt egy hónapban vállalkoztak bármilyen programra, az ár egyharmadáért, sőt negyedéért vehettek részt bármiben.
Phuketen mindezek ellenére már lemondtak az idei főszezonról, ami októbertől áprilisig tart. A megsemmisült szállodák munkanélkülivé lett dolgozóinak hat hónapon keresztül fele bérét fizeti a társadalombiztosítás, másutt a vendégek híján dologtalan személyzetet továbbképzésekre küldik. Ennek a szezonnak már befellegzett - mondják ki egyre nyíltabban a helyiek, akik arra még csak nem is mernek gondolni, mi lesz, ha októberben sem telnek meg a szállodák. A szökőár szó szerint elsodorta az érintett területek szezonját, Krabi egyik új luxusüdülő-komplexumában, a Phulay Beach hotelban csapatunkon kívül három vendég van. Az összesen húszfős vendégkört hatvanöten ugrálják körül, a személyzeten látszik az igyekezet, hogy minél jobban teljesítsék dolgukat. A négy hónapja elkészült szálloda osztrák származású igazgatója elmeséli, hogy a cunamit a tengerparton élte át, de mindössze a cipője lett nedves. Hiába, a vendégek nem jönnek, pedig a szálloda lélegzetelállítóan szép és különleges, miközben árai az európai fülnek szokatlanul szerények. A szökőár miatt elnéptelenedett hotelek egyike szebb, mint a másik, az építészek között errefelé két kézzel lehetne osztani a nívódíjakat. Nyárig elkészülnek a megsérült szállodák is, a kérdés azonban az, hogy mi lesz azután.
Az össznépi érdek megköveteli, hogy ne a kisemberek egyéni tragédiájától legyen hangos a média - a Phi Phi-szigeti hajókirándulás résztvevőit a thai nemzeti csatorna tévései interjúvolják. Csoportunkból az egyik újságíró készségesen nyilatkozik arról, hogy mennyire csodálatos minden, és mennyire meg vagyunk elégedve. A thai riporterlány hálásan mosolyog, és boldogan fogadja a hazáját dicsérő szavakat, miközben nem tagadja, a helyieknek nagy szükségük van a biztatásra, hogy visszatérnek majd a megélhetésüket biztosító vendégek. A kórházban már csak négy cunamis beteget ápolnak, egyikük, a 38 éves khao laki halász, Pratuang Potkar sem sokáig marad már ott. A férfinak két kisebbik fiát, a feleségét, fél lábát, a hajóját, és a házát vitte el a szökőár. Szemében nincs már fájdalom, nincsenek könnyek, talán századjára mondhatja el a kórházban járó újságíróknak, hogy december 26-án reggel éppen munkából indult haza, családja várta az autóban, amikor jött a nagy hullám...
Amit a féllábú halász láthatott, azt már milliók láthatták a világsajtót bejárt fotók révén. Phuket egyik eldugott fotósboltjának kirakatában pillantjuk meg a szökőárbiznisz egyik húzóágazatát, az akkor készült fotókat, darabját száz forintért. A bazársoron már megjelentek a következő katasztrófa bekövetkeztét feltételező pólók több színben, korrekt áron, alig több mint ezer forintnak megfelelő összegért.
[ NOL ] Sándor Tünde cikke nyomán.
(átlag: 4.3) átlagos nehézségű 
Budapest
