A fehér Adria
AdriaBúvár bár sorozatunk ezen részében azt mesélem el, ahogy legutóbbi adriai túrámon végre választ kaptam életem egyik nagy kérdésére.
Mi kicsit rátoldottunk a hosszú hétvégére, és egy szerdai indulást tűztünk ki, valamikor délutánra. Reggel szépen süt a nap, amikor megcsörren a telefon: el kéne indulni mielőbb még délelőtt, mert havazást ígérnek a horvátoknál, ki tudja mennyi idő alatt érünk le Rab-ra. Hmm, nekem nem gond, de milyen havazásról beszélsz, süt a nap és meleg van!
Idéznék aznapi sajtóból: "Rijekában a viharos erejű szél letépte egy iskola tetejét. Az orkán, a havazás és az esőzések miatt a partvidék több helyen gyakorlatilag el volt vágva a belső országrésztől."
Nos, ez volt az a bizonyos szerda. Nem is volt gond az út első részében, gond nélkül elhagytuk a határt, aztán elkezdett sötétedni az ég és gyanús volt, hogy a szembejövő autókon komoly hómennyiséget látunk. Aztán elértük a hózónát mi is. Az autópálya még csak-csak, téligumi és a vezetési rutin valamint az itthoni havazások felkészültté tettek minket, bár megdöbbentő volt látni az út mellé csúszott és közel egy méteres hófal mögött ragadt kamionokat, azért haladtunk, úgy téliesen. Jártak a hókotrók, tisztították az utat ahogy bírták. Aztán elértük a senji hágót, és éreztük, hogy az keményebb menet lesz, már a lehajtó is gyakorlatilag alig volt letakarítva. Forgalom egyáltalán nem volt, talán egy autót ha láttunk, egy összkerekes pickupot. Fent szélvihar, forgószél, néha tényleg alig láttunk pár métert előre, ilyenkor az utat is inkább sejtettük merre van: egyik oldalon sziklafal, a másikon szakadék többnyire korlát nélkül, valahol közte kell maradni! Az útjelző tábláknak a teteje épp, hogy kilátszott a hó alól, de szerencsésen átértünk. Nyugi, a tengerparti úton sosincs hó, ott már haladunk tempósan.
Leértünk. Volt hó, latyakos, úgyhogy csúszott is. Lassan egy évtizede járom az Adriát, és végre megkaptam a választ: van hó télen a tengerparton! Egy pipa az élet nagy kérdéseinek listájára, mi pedig haladtunk ahogy tudtunk, hiszen szigetre megyük, el kell érni a kompot. Bár a tengeren a hullámok tarajosak voltak -mentünk már át komppal ennél nagyobb szélben is-, nyugtatgatott Punyadt vezetés közben. Nem izgultam én, csak hátranyúltam és előhalásztam a Dramanex-et. Egészkor indul innen, félkor a szigetről, 11-ig járnak, a hat órásit valószínűleg elérjük. 5:40, érkezés a kikötőbe, juhé!
Kiszállunk a fűtött autóból, baromi hideg szél fúj. Sehol egy lélek, várakozó autó sem, sötétek a házak. Kassza zárva, de ez ilyenkor normális, hajón veszünk jegyet- de hol a hajó? Egyetlen fényt látunk, bemegyünk hát oda- egy étterem. Ropog a tűz a vaskályhában, jó meleget ontanak az égő fahasábok, az emberek TV-t néznek. Békés idilli téli este, valószínűleg az egész falu itt van, nem is lehet rossz ez az élet. Időnként kipislantunk, jön-e a komp, de csak a sötétség és a szél válaszol.
Megkérdezzük a helyi erőt, mit tudnak? Ó, hát a komp az nem járt egész nap! Telefon a szigetre, horvát ismerős fut egy kört, jön a válasz. A komp ott áll, rajta a legénység, ha csillapodik a szél, talán lesz egy kör este. Kirendelünk egy-egy csevapot, elfogy. Kicsit elméletezünk, amúgy is az volt a terv ma délutánra eredetileg. A szél csillapodott, komp sehol. A helyiek a fali plazmán focit néznek, kedveskedni akarván egy olasz párnak megkeresik az őket érdeklő meccset. Meg is lelik, a Sport1 adja. Közvetítés magyarul, senki nem érti csak mi, ettől még nézik. Szürreális élmény: horvát tengerparton, horvát és olasz vendégek néznek magyar kommenttel egy focimeccset. Csak mi értenénk, de mindkettőnket teljesen hidegen hagy a sportok ezen ága.
Végül 10 körül belátjuk, ma már nem jutunk át a szigetre, ahol a fűtött, lefoglalt apartmanunk vár, valahol aludni kéne. A komp ezen oldalán van egy szálloda de tök sötét, ott élet egy szál sem. Aludjunk az autóban? Másnap merülés, én pedig tuti nem fogok aludni egy percet sem, Punnyadt sem rajong annyira az ötletért: fáradtan, nyűgösen merülni nem jó. Végül megtudjuk, az étterem felett vannak szobák, ár elfogadható, egy apró gond van csupán. Nincs villany az egész faluban, az étterem aggregátról megy amit le fognak kapcsolni ha bezár- vagyis mindjárt. A szobák fűtöttek ugyan, de klímával- ami villannyal megy, azaz menne ha lenne, de nincs. Kaptunk egy gyertyát, meg a szobakulcsot, szerencsére búvárnál lámpa akad, úgyhogy fogmosás a hideg vízben lámpafényben, alvás dupla takaró alatt.
A szoba amúgy szép és nagyon igényes volt, a kényelmes ágyakban mindent magunkra terítve kellemeset aludtunk, és most már tudjuk, ha valaki lemarad a kompról ide bátran betérhet- ha van áram, akár télen is. Reggel fél 7-kor ébredek, Tibi látta a 6 órási kompot, úgyhogy jár, a hetest megcsípjük.
Napsütés, szélcsend, ha nem is meleg de kellemes levegő, nyoma sincs a tegnapi ítéletidőnek. Az élet visszatért a normális mederbe, mi átkompozunk a szigetre, és merülünk kettőt, ahogy terveztük. Végülis nem történt semmi, csak nem itt aludtunk, hanem ott. És a csevap is jó volt, kalandnak se volt rossz. A csapat jön este, ők Magyarországon kaptak a hóból, a horvát pályán már fekete aszfalt volt, a tengerparon havat sem láttak. Az időjárás pedig a kegyeibe fogadott minket: a következő öt napban napsütés, és tükörsima tenger volt, így merülhettünk szép és távoli helyeket is.
Az élet szép. A víz kilenc fokos. Az időjárás pedig meg van bolondulva!
-Sz.K.-
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Kecskemét
