»» ««

A fehér Adria

Adria

Búvár bár sorozatunk ezen részében azt mesélem el, ahogy legutóbbi adriai túrámon végre választ kaptam életem egyik nagy kérdésére.

Legyünk hálásak annak a néhány lázadó szellemű ifjúnak, aki miatt egy tavaszi nemzeti ünneppel gazdagodtunk. Éljenek a márciusi ifjak! A boldogság netovábbja, ha ez a nap közvetlenül egy hétvége előtti vagy utáni napra esik, ezzel előcsalogatva az igaz hazafit egy búvárból: irány Horvátország, hol Jelasics bán nemzeti hős. "Minek azon rágódni, hogy ki kit ölt meg, barátaim" - egyébként is már legalább egy évtizede szerbia, és nem fővárosunk felé mutat a kardja.

Mi kicsit rátoldottunk a hosszú hétvégére, és egy szerdai indulást tűztünk ki, valamikor délutánra. Reggel szépen süt a nap, amikor megcsörren a telefon: el kéne indulni mielőbb még délelőtt, mert havazást ígérnek a horvátoknál, ki tudja mennyi idő alatt érünk le Rab-ra. Hmm, nekem nem gond, de milyen havazásról beszélsz, süt a nap és meleg van!
Idéznék aznapi sajtóból: "Rijekában a viharos erejű szél letépte egy iskola tetejét. Az orkán, a havazás és az esőzések miatt a partvidék több helyen gyakorlatilag el volt vágva a belső országrésztől."

Nos, ez volt az a bizonyos szerda. Nem is volt gond az út első részében, gond nélkül elhagytuk a határt, aztán elkezdett sötétedni az ég és gyanús volt, hogy a szembejövő autókon komoly hómennyiséget látunk. Aztán elértük a hózónát mi is. Az autópálya még csak-csak, téligumi és a vezetési rutin valamint az itthoni havazások felkészültté tettek minket, bár megdöbbentő volt látni az út mellé csúszott és közel egy méteres hófal mögött ragadt kamionokat, azért haladtunk, úgy téliesen. Jártak a hókotrók, tisztították az utat ahogy bírták.
Aztán elértük a senji hágót, és éreztük, hogy az keményebb menet lesz, már a lehajtó is gyakorlatilag alig volt letakarítva. Forgalom egyáltalán nem volt, talán egy autót ha láttunk, egy összkerekes pickupot. Fent szélvihar, forgószél, néha tényleg alig láttunk pár métert előre, ilyenkor az utat is inkább sejtettük merre van: egyik oldalon sziklafal, a másikon szakadék többnyire korlát nélkül, valahol közte kell maradni! Az útjelző tábláknak a teteje épp, hogy kilátszott a hó alól, de szerencsésen átértünk. Nyugi, a tengerparti úton sosincs hó, ott már haladunk tempósan.

Leértünk. Volt hó, latyakos, úgyhogy csúszott is. Lassan egy évtizede járom az Adriát, és végre megkaptam a választ: van hó télen a tengerparton! Egy pipa az élet nagy kérdéseinek listájára, mi pedig haladtunk ahogy tudtunk, hiszen szigetre megyük, el kell érni a kompot. Bár a tengeren a hullámok tarajosak voltak -mentünk már át komppal ennél nagyobb szélben is-, nyugtatgatott Punyadt vezetés közben. Nem izgultam én, csak hátranyúltam és előhalásztam a Dramanex-et. Egészkor indul innen, félkor a szigetről, 11-ig járnak, a hat órásit valószínűleg elérjük. 5:40, érkezés a kikötőbe, juhé!
Kiszállunk a fűtött autóból, baromi hideg szél fúj. Sehol egy lélek, várakozó autó sem, sötétek a házak. Kassza zárva, de ez ilyenkor normális, hajón veszünk jegyet- de hol a hajó? Egyetlen fényt látunk, bemegyünk hát oda- egy étterem. Ropog a tűz a vaskályhában, jó meleget ontanak az égő fahasábok, az emberek TV-t néznek. Békés idilli téli este, valószínűleg az egész falu itt van, nem is lehet rossz ez az élet. Időnként kipislantunk, jön-e a komp, de csak a sötétség és a szél válaszol.

Megkérdezzük a helyi erőt, mit tudnak? Ó, hát a komp az nem járt egész nap! Telefon a szigetre, horvát ismerős fut egy kört, jön a válasz. A komp ott áll, rajta a legénység, ha csillapodik a szél, talán lesz egy kör este. Kirendelünk egy-egy csevapot, elfogy. Kicsit elméletezünk, amúgy is az volt a terv ma délutánra eredetileg. A szél csillapodott, komp sehol. A helyiek a fali plazmán focit néznek, kedveskedni akarván egy olasz párnak megkeresik az őket érdeklő meccset. Meg is lelik, a Sport1 adja. Közvetítés magyarul, senki nem érti csak mi, ettől még nézik.
Szürreális élmény: horvát tengerparton, horvát és olasz vendégek néznek magyar kommenttel egy focimeccset. Csak mi értenénk, de mindkettőnket teljesen hidegen hagy a sportok ezen ága.

Végül 10 körül belátjuk, ma már nem jutunk át a szigetre, ahol a fűtött, lefoglalt apartmanunk vár, valahol aludni kéne. A komp ezen oldalán van egy szálloda de tök sötét, ott élet egy szál sem. Aludjunk az autóban? Másnap merülés, én pedig tuti nem fogok aludni egy percet sem, Punnyadt sem rajong annyira az ötletért: fáradtan, nyűgösen merülni nem jó. Végül megtudjuk, az étterem felett vannak szobák, ár elfogadható, egy apró gond van csupán. Nincs villany az egész faluban, az étterem aggregátról megy amit le fognak kapcsolni ha bezár- vagyis mindjárt. A szobák fűtöttek ugyan, de klímával- ami villannyal megy, azaz menne ha lenne, de nincs. Kaptunk egy gyertyát, meg a szobakulcsot, szerencsére búvárnál lámpa akad, úgyhogy fogmosás a hideg vízben lámpafényben, alvás dupla takaró alatt.
A szoba amúgy szép és nagyon igényes volt, a kényelmes ágyakban mindent magunkra terítve kellemeset aludtunk, és most már tudjuk, ha valaki lemarad a kompról ide bátran betérhet- ha van áram, akár télen is. Reggel fél 7-kor ébredek, Tibi látta a 6 órási kompot, úgyhogy jár, a hetest megcsípjük.

Napsütés, szélcsend, ha nem is meleg de kellemes levegő, nyoma sincs a tegnapi ítéletidőnek. Az élet visszatért a normális mederbe, mi átkompozunk a szigetre, és merülünk kettőt, ahogy terveztük. Végülis nem történt semmi, csak nem itt aludtunk, hanem ott. És a csevap is jó volt, kalandnak se volt rossz. A csapat jön este, ők Magyarországon kaptak a hóból, a horvát pályán már fekete aszfalt volt, a tengerparon havat sem láttak. Az időjárás pedig a kegyeibe fogadott minket: a következő öt napban napsütés, és tükörsima tenger volt, így merülhettünk szép és távoli helyeket is.

Az élet szép. A víz kilenc fokos. Az időjárás pedig meg van bolondulva!
-Sz.K.-
Kapcsolódó írásaink:
Minden információt Horvátország-ról.

Hozzászólást csak regisztrált felhasználótól fogadunk el. Regisztrálás/belépés.


 8. Káplán 2010 már 31. 10:04  
Rajtatok tartom a szemem. De nem mondta, hogy biztonságosabb.
 7. PDIC 2010 már 31. 10:03  
Szerintem is szép lehet, kár, hogy nincs sílift. Pontosabban sznóbordlift.


 6. pygmy 2010 már 31. 09:47  
szoktam:) bár most egyedül voltam a csapatban fun, így kimaradt. a síelés mellett bevásárlás is a program volt, s volt motyónk elég anélkül is. ha megbeszéltük volna, azért szorítottam volna helyet neki...
az utóbbi időben szoktunk rá Muraura... igazándiból a szállásunk nem ott van, hanem Schröder nevű falucskában (10 km). nyugis hely, a társaság nagyobb része gyerekkel jön, nem preferálják a zajos éjszakai életet:)
mindig sok magyar van, de ezen a hosszú hétvégén eszméletlenül sokan voltunk. basszus, a félcsőben lejött a csóka tök részegen, karjaiban egy karton sörrel... :) stb.
ja, egyébként az Adria is szép télen
 5. PDIC 2010 már 31. 09:36  
Nem a versenyen, csak úgy... 15.-én Lachtalban, mert nosztalgiázni akartunk, (az előző 5 évben mindig ott voltunk ilyenkor) utána Kreischberg. Este azért összefuthattunk volna valamelyik kocsmában. Sisát vittél?
 4. aron5 2010 már 31. 09:22  
Hol van Káplán? Bunny marketinget csinált a hónak! :)))
A további 3 bejegyzés a fórumban olvasható.

Merülőhelyek

Yamagiri Maru

Micronesia

1/1 db alapján:érdekes(átlag: 4) nehéz körülmények
max: 27m, látótáv: 10-25m

napihajós megközelítésroncs merüléskorallos, trópusi élővilágcápa

Búvárbazár

SubGear XP10

Ár: 30.000 Ft.


Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.
A fórumban leírtakért a divecenter.hu felelősséget nem vállal, az kizárólag a hozzászóló magánvéleménye.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2021 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
impresszum / contact / Médiaajánlat / Adatkezelés