Feltámasztott korallzátony
KörnyezetvédelemÉrdekes ismeretterjesztő filmet mutatott be a Spektrum TV "Feltámasztott korallzátony" címmel.
1998-ban a globális felmelegedés miatt a tengerek vize túlmelegedett és ez a korallok pusztulását idézte elő. A dinamit, a ciános halászat és a tömeges korallpusztulás olyan súlyos volt, hogy a Bali partjainál lévő zátonyokban helyrehozhatatlan károk keletkeztek.A filmben megszólaló tengerbiológus szerint a szomorú jövő: nem lesznek zátonyok, néhány telep, egymástól elszigetelten, védett vizeken tud csak fennmaradni. A koralltelepek különleges formáját két élőlény: egy növény és egy állat alakítja ki, a korallok akkor fakulnak ki és pusztulnak el, amikor a színes algasejtek (zooxantellák) eltávoznak testükről.
Bali lakossága főleg a halászatból és a (többek között búvár-) turizmusból él, ezért a szigetet körülvevő tenger mindennél fontosabb számukra. Sajnos az apáik által még őszintén hitt tétel, miszerint a tenger kiapadhatatlan forrásokkal rendelkezik mára érvényét vesztette. A korallpusztulás, és a meggondolatlan halászat ( amelyet eredetileg a Bali kormány is támogatott! ) következményeként a sziget körüli halállomány jelentősen megcsappant. A halászoknak egyre messzebb kell menniük, hogy némi halat juttassanak asztalukra.
Professzor Wolf Hildbertz és Dr. Thomas J. Goreaua egy Pemuteran nevű kis halászfalu közösségének segítségével új, un. víz alatti építészeti technológiát alkalmazott a korallzátony feltámasztására. Az ötlet alapjául a kőzetlerakódás folyamata szolgált. A tengeri élőlények kiválasztják a tengervízben oldott ásványokat és héjakat, csigaházakat képeznek belőlük. Ugyanez a folyamat zajlik le a korallok esetében is: a vízben oldott kalcium és magnézium sókból szilárd mészvázat képeznek maguk körül, mely a korallszirt alapját is adja.Az építők mesterséges zátonyt igyekeztek létrehozni, melyeken a korallok gyorsabban nőnek, mint a környező szirteken. A gyors növekedés titka: a szerkezeten átfolyó áram. Ez a fém szerkezet (melynek alapjául betonvasat használtak) vezeti az áramot, melyet egy kábellel csatlakoztattak egy egyenáramú áramforrás negatív sarkához, majd ezután egy anódot szereltek fel, mely egy titán háló. Ez csatlakozott az áramforrás pozitív sarkához, majd a fém vázhoz letört korall darabokat rögzítettek. Miután a rendszer áram alá helyezték galvánelemet kaptak, mely körül elektrokémiai reakciók indultak be. A kalcium-karbonát és a magnézium-hidroxid ionjai lerakódnak, hozzáadódnak a szerkezet vázához; az áram hatására mészkőréteg képződik a fém váz felszínén. Elektromágneses mezőben a korallok növekedése felgyorsul, hiszen a váz képzéséhez szükséges szubsztrátokat könnyebben meg tudják kötni.
Megfigyelték, hogy a koralloknak szerteágazóbbak lettek a telepeik, 3-5-ször gyorsabban nőttek és élénkebb lett a színük, valamint életképesebbeknek is bizonyultak a környező szirteken lévő társaiknál. A tengeri élővilág is vonzódik az új szerkezetekhez, a betelepítés után a halak szinte azonnal birtokukba vették, sokkal inkább kedvelik, mint a környéken itt-ot elszórt elszigetelt korall foltokat. 2000 novemberében helyezték el az első vázat, s az építők reménye szerint sok faj növekszik majd rajtuk, melyek benépesítik a környező vizeket.
Egyedüli probléma a jövőre nézve az emberek mentalitása lehet. Amennyiben a helyi halászok megértik, hogy a partközeli mesterséges zátonyok élővilágát nem lehalászni, hanem meghagyni kell, hogy a környező vizek élővilága tudjon hol regenerálódni (mint egy rezervátumban), van esély arra, hogy a tengeri élővilág újra helyreáll.
A projektről bővebben olvashatsz, és további képeket találhatsz a Global Coral Reef Alliance , és Wolf Hildbertz oldalán.
Berta Adrienn
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Kecskemét
