Kuba - az Antillák gyöngyszeme
Utazási élmények1/4. oldal
Havanna és Santa Lucia, koktélok és salsa, cápák és mosolygós helyiek- beszámoló egy emlékezetes utazásról.
A karibi térség meglátogatása már régi dédelgetett vágyam volt, az elmúlt évek azonban úgy hozták, hogy végül mégis minden alkalommal a Kelet különböző egzotikus országait céloztuk meg. Igen, a karibi szigetek, és azon belül is az ismeretlen trópusi szigetország, Kuba, valami különleges, titokzatos álomként mindig is hívogatott. A lakosság számát tekintve Kuba Közép-Amerika legnépesebb állama. A helyiek közel hetven százaléka fehér bőrű, a többit a barna és fekete bőrűek teszik ki. Az 1959-es forradalom óta az országban szinte megállt az idő és ezen a szomszédos szigetek, vagy országok, mint például Haiti, a Kajmán-szigetek, Mexikó, a Bahama-szigetek, Dominika közelsége sem tudott változtatni. Az Egyesült Államok az egyetlen szomszédos ország, mely hatással tud és tudott lenni Kuba életére, ennek nyomait mindenhol láthattuk az igen régóta tartó súlyos embargónak köszönhetően, mely elszigeteltségre kárhoztatja a kubaiakat.
Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, ennyi kedves, barátságos, életörömtől sugárzó arcú emberrel azt hiszem, még egyetlen országban sem találkoztam útjaim során. Az a csupa kellemes és pozitív élmény, melyben részünk volt a két hét során -hála a kubai embereknek-, érthetővé tették számomra azt, miért utazik valaki újra és újra erre az egyedinek mondható trópusi szigetre.
Már sötét volt, mikor a gép ablakából megpillantottuk Havanna fényeit. Természetesen mindenkinek azonnal kiröppent az álom a szeméből, átvette helyét a várható élmények izgalma. 28 fokos kellemes meleg várt ránk és hamarosan szakadó eső, de olyan igazi trópusi. Bár már két hete a száraz évszakban voltunk, november hónapban mégis előfordulhat még eső- elő is fordult, de szerencsére ez volt az első és egyben utolsó alkalom is a következő két hétben.
Ahogy kigördültünk a reptér területéről, egész végig a szállodához vezető úton mosolyogva és csodálkozva mutogattuk egymásnak a havannai autópark különböző remekeit. A csoportunk életkorát tekintve valamennyien csak filmeken láttunk eddig ilyen, az ötvenes években készült országúti cirkálókat. Leszámítva persze a hatvanas-hetvenes években nálunk is használt orosz márkákat, melyekből szintén bő a választék. Szobáink elfoglalása után vacsorázni indultunk a közeli étterem kerthelyiségébe. Alig néhány tíz méter megtétele után a meglepetéstől szólni sem tudtunk, ugyanis a szembejövő havannai lányok egy csoportja belénk karolva és spanyolul csacsogva kísért bennünket tovább, mint rögtön kiderült tévedésből, mivel azt hitték, az utcában lévő diszkóba megyünk. Miután tisztázódott az úticélunk, hatalmasat kacagva és integetve tovább sétáltak.
Kicsit hosszúra húzódott a vacsoránk -amiben a koktélválaszték is szerepet játszott-, így a város más részeinek megtekintése már csak másnap kezdődhetett.
Reggeli után az első állomás a Castillo del Morro, vagyis a Három király erődje, mely taxival mindössze tizenöt percre volt a hoteltől. Útközben áthaladtunk a tenger alatt futó alagúton (Túnel de la Bahía) a havannai öbölben, miközben kis kerülőt kellett tennünk, mivel a magas hullámok betakarták, elárasztották a tengerparti utat. A hatalmas méretű erőd meglepően jó állapotban maradt fenn. Húsz méter magas falairól még most is ágyúk sorakoznak az öböl bejárata felé, melyek valaha a betolakodók ellen védték Havannát, a néhai Karib Babilont. Az erőd tetejére épített világítótorony ablakából kinéző őr kedvesen integetve invitált fel bennünket a toronyba és rövid bemutatót tartott a lámpajelekből, melyeket az öbölbe betérő hajóknak szoktak leadni. A polcokon, szépen összehajtogatva az összes nemzet lobogóját megtaláltuk, többek között a magyart is.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 2.5) nehéz körülmények 
Szeged
