Kuba - az Antillák gyöngyszeme
Utazási élmények3/4. oldal
![](/pic/_nem_mozog/kuba_uw_2.jpg)
A nagy szél miatt nem volt egyszerű kihajóznunk a Nuevitas öbölből az első zátonyig, de a búvármaszk hamarosan eltakarta a falfehér arcokat... Az első merülés hozta az elvárásainkat. Többnyire a színes lágykorallok, szivacsok látványa volt jellemző, de a legyező- és kőkorallok néhány fajtáját is megcsodálhattuk, köztük a fekete korallt is. Egy mélyebb kanyonban kezdtük a merülést, majd egy alagúton átúszva egy másikban folytattuk. A megszokott zátonylakó halakon kívül gyakran találkoztunk fél méternél nagyobb halakkal is. A második naptól többnyire a két kishajót használtuk merüléshez, melyek közvetlenül a bázis elől indultak. Az utazás minden esetben kevesebb volt tizenöt percnél, és a parttal párhuzamosan, több kilométer hosszan húzódó korallzátony 35 különböző merülési pontjainak egyikéhez vezetett. Három merülhető hajóroncs is volt a térségben, ebből kettőt, a Pizzarát és a Morterát már másnap megnézhettük. Az előbbit a fa szerkezete miatt jobban megviselte az idő, de a második egy ötven méteres fémtestű hajó volt, kiváló állapotban és sűrűn benőve korallokkal- mint egy mesterséges zátony, életteret biztosítva élőlények ezreinek.
Emlékezetes merülés volt még a Cueva Honda barlang. Ez valójában egy üreg volt, és az egyediségét az adta meg, hogy a legbelső kis fülkéjében egy Mária szobrot helyeztek el, mely vigyázó szemeit veti a búvárokra és a felszínen hajózókra egyaránt. Különleges látványt nyújtott az alig félméteres kis szobor a lámpáink fényében, az üveghalak folyamatosan kavargó örvényében. Kifelé haladva és a lámpákat lekapcsolva a barlang bejáratán a fény úgy szűrődött be, mintha egy gyönyörű kék ablak lenne.
A megszokott halakon kívül gyakran találkoztunk méternél nagyobb barrakudákkal, óriás fűrészes sügérrel, egészen közelről fényképezhettünk egy nagyjából másfél méter átmérőjű tüskés ráját, illetve nem túl közelről sajnos, de végre láttunk manta ráját is, amint méltóságteljes "szárnycsapásokkal" úszott ki a látómezőnkből.
![Kuba cápa](/pic/_hal/kuba_capa.jpg)
Áramlás árnyékban a roncs mellett, mely még így is közel 60 méter hosszú volt, haladtunk lefelé egészen a hajócsavarig, ahol is a búvárok félkört alkotva a vezető bal oldalán, mi, a fotósok pedig a jobb oldalán várakoztunk a homokban térdelve. Vezetőnk ekkor feldarabolt halszeleteket vett elő és valóban, alig néhány másodperc múlva megjelent az első cápa. 3-4 méter hosszú bikacápa volt, melyet szinte azonnal újabb és újabb követett, egészen addig, míg hét cápa nem körözött előttünk. A halszeletet feléjük nyújtva, mozgatva próbálta a vezetőnk jobban felcsigázni a cápák érdeklődését. Először óvatosan, néhány méteres távolságot tartva úszkáltak előttünk, majd végre az első felbátorodott annyira, hogy elvette a halszeletet. Azt újabb és újabb követte megközelítően tizenöt percen keresztül. A legbátrabb cápa még az egyik búvártársunk kameratokjára is ráharapott finoman, majd érezve, hogy ez nem táplálék, hirtelen elszáguldott.
![Kuba dajkacápa](/pic/_hal/kuba_dajkacapa.jpg)
Ha nem láttunk volna egyetlen cápát sem, akkor is mindenkinek ajánlhatnám a Shark’s Friends búvárközpontot, ahol a barátságos légkör, profi szervezés, kiváló felszereltség, magasfokú búvárvezetői tudás és nagyfokú segítőkészség jellemezte azt a nyolc napot, amíg itt merültünk.
Az írás a következő lapon folytatódik!