A tenger enciklopédiája: az első felfedezések
Tudomány3/3. oldal
Beebe és a batiszféra
|
Jacques-Yves Cousteau
|
1970 és 1980 között valósították meg a rendkívül sikeres Nemzetközi Óceánkutatási Dekád programot, amelyben több, mint húsz ország kutatói vettek részt, és amelyet kibővítve, tovább folytattak a nyolcvanas évektől. A legutóbbi, komoly nemzetközi összefogással működtetett oceanográfiai kutatóprogramok közül kiemelkedik a Trópusi Óceán és Globális Légkör program (TOGA), a Nemzetközi Poláris Óceánkutató Program (PIPOR), vagy például a Világóceán Vízkörzésének Általános Vizsgálata (WOCE) elnevezésű program. A rendkívül drága kutatási projektek, és a magas költségek miatt az oceanográfia egyre inkább nemzetközi együttműködésen alapuló olyan tudománnyá vált, amelynek művelésében több tucat ország tudósai vesznek részt. Különösen a terepi tengerbiológiai kutatások kiterjesztésében játszott nagy szerepet a Jacques-Yves Cousteau és Emile Gagnan által 1943-ban kifejlesztett automata és autonóm sűrített levegős légzőkészülék. Az első tengerbiológus, aki a búvártechnika alkalmazásával végzett először víz alatti etológiai megfigyeléseket, az osztrák Hans Hass volt. A légzőkészülék azóta is a tengerbiológiai kutatások egyik fontos eszköze maradt. Bátran állíthatjuk, hogy a tengertan egyike a XXI. század legtöbb, korszakalkotó felfedezést ígérő tudományágának, mivel a híres óceánkutatót, Dr. Bob Ballardot idézve; jelenleg még jobban ismerjük a Hold felszínét, mint az óceánok mélyét...
Dr. Elter Tamás
PADI Instructor
MARINE LIFE Oceanográfiai Központ