Ahol számítani kell a sétára
Utazási élmények2/2. oldal
Mi hasonlóan szép élményeket vártunk a búvárkodástól. A téli időjárás, kicsit erősebb hullámzás miatt a látótávolság nem volt az igazi, 10-15 méteres volt maximum, az enyhén opálos víznél láttam már jobbat a Kanári-szigeteken. Ez persze előfordul, de hamar kiderült az is, hogy a más szigeten látottak közül itt nincsenek óriási halrajok, nagy sügérek és ráják. Az érdekesebb élőlényeket a kis üregekbe benézve lehet keresgélni, a 20 méteren is 21 fokos víz így december táján egész elviselhető volt, szóval 50-60 perceket a mélyben lehet tölteni.Csak persze ehhez előbb vízbe kell jutni. A parti merülés kellemetlen és igen fárasztó módját kellett megtapasztalnom mind Puerto Naos, mind Los Cancajos felfedezése során: előbb egy hosszas gyaloglás várt a tengerpartig, aztán ott kellett átvágni egy 50-60 méteres fekete homokos partszakaszon, teljes cuccal. Kiderült, ezen a szigeten nem csak a hegyi túrázóknak kell nagy gyalogutakra készülni. Az szintúgy, hogy a más szigeteken megtapasztalt szolgáltatások (segítség a cipekedésben, esetleg valami ügyes ötlettel megkönnyíteni azt) itt az álmok világába tartoznak. A sekély vízben bukdácsolva éreztük, hogy a felkavart aljzat apró szemcséi mindenhová eljutnak, a mellény, a reduktor azonnali tisztításért sikoltott.
A lényeg persze az, hogy búvárkodhattunk. Jöhetett volna a nézelődés, ha a vezetőnk nem érezte volna úgy, hogy itt nekünk úsznunk kell jó sokat. Megállni csak akkor állt meg, ha fotózott: igen, derék barátunk igyekezett érdekességeket találni, ő lefotózta, aztán intett, mehetünk tovább. Kénytelenek voltunk közel maradni, mert nem volt nehéz szem elől téveszteni. Időnként a látott élőlényeket végleg elriasztotta, és akkor integetett a halaknak, megköszönve, hogy pózoltak neki. Én speciel nem voltam annyira hálás, de nem a halakra haragudtam.
Sorolhatnám még az apró problémákat, mint a még csak száradni sem kiakasztott cuccunk történetét, vagy az úgy felszámított felárat, hogy ők nem tudtak elvinni merülni, ezért saját autóval kellett mennünk, esetleg azt az epizódot, amikor megoldhatatlan problémát okozott a két perces fuvar Los Cancajos másik végébe a nyirkos cuccunkkal, ezért inkább vita helyett taxival mentünk. Utólag, a honlapjuk böngészése után az is kiderült, hogy még az árakkal is trükköztek, persze a kárunkra. Ezt később levélben jeleztem is, válaszként minden hibát elismertek és többször elnézést kértek. Szép gesztus, de a búvárbázis ne utólag legyen jó fej, hanem a merülések bonyolításakor. Ami fontos: senkinek nem tudom ajánlani a La Palma Diving Centert, most már én is inkább a másik los cancajosi bázissal tennék próbát. (Megjegyzem, honfitársunk, bár csak kisegítőként dolgozott ott, sokkal jobban tette a dolgát, mint a "profik".)Azért nem kell azt hinni, La Palmára felesleges búvárcuccot vinni. Nagyon sok, több színben pompázó trombitahalat láttunk, felbukkant két morgóhal, meg még pár máshol nem látott faj. Az üregekben az összezsúfolódott nyílrákok jelenthetnek témát, érdekes tengeri csillagokat találni, ott úszkálnak a papagájhalak, és szerencsével tengeri nyúlra vagy csikóhalra is lehet bukkanni. Szóval nem víz alatti sivatag ez, de azért tény, a legkevésbé látványos élővilágot itt láttam a Kanári-szigeteken. Ami érdekesség lehetett volna, az a felszínen gyakran előforduló üregek-barlangok víz alatti párjainak felfedezése. Több ilyen van könnyen elérhető helyen, csak éppen jó idő kell hozzá: enyhe hullámzás, semmi áramlás, jó látótávolság. Na ezek nekünk most nem jöttek össze. Mindössze pár víz alatti kanyon átúszása sejtette, volna itt érdekesség, ha nyáron vet erre a sors.
Mindenesetre a fárasztó gyalogtúrával egybekötött merülések után nagyon jól esett egy laza, nyugis nap a fővárosban, Santa Cruzban. Gyalog húsz perc alatt lehet végigsétálni a mediterrán hangulatú tengerparti sétánnyal és régi, Kanári-stílusú épületekkel büszkelkedő kisvárosban, ahol akad pár kellemes étterem és néhány jó kávézó. A partot az óceán hullámai ostromolják, aminek hátat fordítva egyből az égnek törő hegycsúcsok kerülnek elénk. La Palma az egyik legszélsőségesebb sziget, ahol valaha jártam. Van, aki számára ez vonzó lehet, másnak épp ellenkezőleg. Én azt mondom, hogy valószínűleg nem fogok rá olyan rendszerességgel visszatérni, mint más helyekre, de úgy hiszem, egyszer nyár végén, jó körülmények között még adnék egy esélyt a búvárkodásnak.
GR
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Málta
