Gyalog a menyországba
Utazási élmények1/2. oldal
Ha egy merülés után kínlódva, négykézláb próbálok kijutni a vízből a sziklás partra, mégis elégedett vagyok, természetesen a helyszín nem lehet más, mint Gran Canaria.
A történet ott kezdődött, hogy februári utunk nem egészen úgy zajlott le, ahogy terveztük. Az időjárás nagyon erősen visszafogta a csábító merülési lehetőségeket, tehát gyorsan megszületett a döntés: visszajövünk. Ám ezúttal még nagyobb tervbe vágtuk a fejszénket, hiszen Gran Canaria mellett a másik két keleti szigetet, Fuerteventurát és Lanzarotét is fel szerettük volna keresni, tehát komppal utaztunk egyik szigetről a másikra, és mindenütt 1-1 hetet töltöttünk.Gran Canariát illetően azzal a szándékkal vágtunk bele a túrába, hogy most nem csak az Arinaga nemzeti parkban fogunk merülni, hiszen júniusban nyilván jobb az idő, mint februárban volt. Persze az óceán az óceán, és a végső szót a hullámok mondják ki.
Mondani sem kell, azért megint eljutottunk a nemzeti parkba -ám saját akaratunkból, hiszen lényegesen jobb látótávolság és pár fokkal melegebb víz várt a télhez képest. Az továbbra sem fér a fejembe, miért kell ilyen spártai körülmények között merülni annak az igen sok búvárnak, aki erre jár, de hát ez van. Mindenesetre így is szerencsénk volt, mert az egyik nap szélcsendje lehetővé tette a The Arch nevű hely merülését a nemzeti parkon belül. A helyiek szerint ez ritka alkalom, éltünk is vele.
Van ennek a helynek egy különlegessége. A merülés elején 3-4 méteres mélységű árokban kell eljutni a letörésig, miközben a hullámok lökdösnek. A fal mellett mélyebbre süllyedve már jobb a helyzet, ott először egy hatalmas boltív alatt úszunk át, elhaladunk pár sziklaalakzat mellett, majd jön a már említett különlegesség, ahogy a merülés tipikus fordulópontjához érünk. És eláll a lélegzetünk: döbbenetes mennyiségű hal van több fajból is itt egy aránylag kis helyen, a rajokba beúszva a búvár szinte eltűnik a halak mögött. Sokáig el lehetne játszadozni azzal, ahogy a hal-fal kinyílik az ember előtt, de itt, nagyjából 20 méteres mélységben azért észnél kell lenni. Irány vissza. A felszínen pedig kiderült, hogy a legkisebb szél is elég volt ahhoz, hogy rettentő viaskodássá váljon a partra mászás. Legyen elég erről annyi, hogy másnap nem csak a tengerben csodálhattam a kék különböző árnyalatait, hanem a lábszáramon is.
Azért a nemzeti park gyakrabban látogatott helye sem volt unalmas. Tintahal, polip, csigák, anemonák, rákok, no meg persze rengeteg hal zsúfolódik itt össze a papagájhalaktól a márnákon át a trombitahalakig. A ráják barlangjában pedig az egyik “bejelentett lakóval" is farkasszemet nézhettem. Ha ez a kimászós hercehurca nem lenne, minden szempontból hibátlan parti merülésként tudnám értékelni. Így viszont azt kell mondjam, Gran Canaria nem a lusta, nehezebben mozgó búvárok paradicsoma. Állítom ezt annak ellenére, hogy a bázis, a Dive Academy dolgozói tényleg mindent megtettek a kényelmünkért, hoztak-vittek a szállodába, cipekedtek helyettünk, elmosták a felszerelésünket, és így tovább.Ráadásul természetesen nem csak ez az egy merülőhelyük van, a hajós merülések mellett mást is merülnek partról. Amadores mellett egy, az előzőnél valamivel egyszerűbb vízbejutással kecsegtető helyen merültünk. Bevallom, hogy a strandtól ugrásnyira levő sekély helytől semmi különöset nem vártam. Aztán még a merülés elején észrevettem egy kis remeterákot, próbáltam lefotózni, mire őkelme eltűnt egy kis hasadékban. Bosszankodtam, vajon hány ilyen fog még a szemem elé kerülni? Nos, több tucatnyi volt belőlük ezen a helyen! Az aljzat kisebb-nagyobb sziklái bájos apróságoknak szolgálnak otthonul, illetve nem is olyan apró lényeknek, mint például egy szép nagy tengeri nyúl. Órásra nyúlt merüléseink egyikén még az öt méteres mélységet sem értük el, ám szerencsére nem komputermutogatókkal hozott össze a sors, hanem nyugis, nézelődős búvárokkal. Amire figyelni kell -és ez az egész szigetre igaz -, az az, hogy nagyon sok a tengeri sün, és a sekély vízben a hullámzás időnként igen közel visz hozzájuk...
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Budapest
