Közös felelősség
A búvárkodásrólBöngészem a búvárbalesetekről szóló híreket. Gyakran kerül szóba a bázisok felelőssége, akiknek időnként hatalmas kártérítést kell fizetnie.
A búvárkodás üzletté válása több dologgal is járt. Jó megélhetési lehetőség sokaknak, viszont ezzel együtt szembe kell nézni a szolgáltatásnyújtás kevésbé szimpatikus oldalával is: befektetést igényel, komoly előírásoknak kell megfelelni, és baj esetén pedig egyre gyakoribb a bírósági eljárás. Különösen Amerikában van ez így. Amikor odakinn dolgozó oktatóval beszélgettünk, elárulta, hogy a kint köthető hivatásos búvárbiztosításban a felelősségbiztosítás nincs is benne, ellentétben az európai változattal!Bizony vannak olyan esetek, amikor nagyot hibázik a még oly professzionális búvárbázis is. Ezek jelentős részének nincs komoly következménye, de amikor tragédia történik, a mai internetes világban gyorsan terjed a hír. Fórumokon vitatják meg a hibákat a búvárok, persze első kézből származó információk hiányában nehéz ítéletet mondani. Ám az eseteket elemezni, továbbgondolni így is hasznos.
A közelmúltban olvastam egy esetről. Egy karib-tengeri búvárbázis egyik 43 esztendős, haladó búvár végzettséggel rendelkező vendége vesztette életét. Mivel nem találtak neki társat a páratlan számú merülőcsoportban, egyedül búvárkodott (arra nem tért ki a hír, hogy teljesen önállóan merült-e, vagy azért a csoporttal tartott- lám, a másodkézből származó információk most sem adnak lehetőséget hibátlan elemzésre), és nem bukkant fel a merülés után, hiába indultak keresésére.
A média felelőssége nem kicsi, hiszen a hírt közzé tevő oldal egyből rámutatott a társmerülés fontosságára, amit a búvárbázis elhanyagolt. Tudjuk jól mi is: egy búvár nem búvár, tehát a bázis felelős- részben! Van egy nagyon fontos dolog, és az egész cikk ezért íródott: mi magunk is felelősek lehetünk adott esetben. Ez nem olyan hiba, mint amikor a búvárhajón nem számolják az embereket, és valakit a vízben felejtenek, vagy amikor rossz felszerelést adnak ki bérlésre. Itt bizony az áldozatnak is tudnia kellett volna, hogy sem képzettsége, sem felszerelése nem jogosítja őt fel egyedül merülésre.
Innentől kezdve pedig lehet ugyan perelni, ujjal mutogatni, de egy ilyen tragédia alapvetően nem jogi kérdés. Az áldozatnak is vannak szerettei, akik hazavárják, és hiába akarnak elégtételt venni máson, azzal is tisztában kell lenni, hol hibázhatott maga az áldozat. A BSAC éves baleseti jelentése -amihez hasonló nálunk több okból is elképzelhetetlen- ezért roppant tanulságos, hiszen a legjelentéktelenebbnek tűnő esetek is tendenciákat mutatnak, ha egységes statisztikába foglalják őket. Előfordulhat, hogy valaki esetleg hibás felszerelést kap, de a hibák jelentős része egy egyszerű társellenőrzés során kiderülhetne!Mi magyar búvárok évtizedekig inkább az önállóságra voltunk nevelve. Magunknak szerveztünk hazai vagy adriai merüléseket, mi voltunk a felelősek mindenért. De most már nagyon sok a búváriskola és túraszervező, sokan hagyatkoznak az oktatók profizmusára. Alapvetően ennek így is kell lennie, ráadásul kezdőként, kevés tapasztalattal teljes mértékben elfogadjuk azt, amit a sokkal többet látott búvár mond. Ez így is van rendjén, egészen addig, amíg a mondandó nem áll teljes ellentétben azokkal a sokat sulykolt alapokkal, amiket még egy kezdőnek is tudnia kell.
Példákat mondva: nem kell elhinni, hogy lötyögős ruhában is ki lehet bírni a hideg vízben, maximum egy kicsit fázunk; nem szabad kihagyni a felszerelés- és társellenőrzést, mert csak időrablás; nem lehet egyedül merülgetni menni csak úgy, hiszen mi baj lehet nyugodt és sekély vízben. Szóval talán a családtagok kárpótlására adott dollárezrek javítanak az anyagi helyzeten, de senki életét nem adják vissza. Azért pedig mi is felelősek vagyunk, és bármekkorát hibázik esetleg egy búvárbázis, elég gyakran elkerülhető a baj, ha a búvár is vigyáz magára.
Ezentúl tehát ha valaki hozzám hasonlóan böngészi a búvárbalesetes híreket, arra is gondoljon, adott esetben ő mit tett volna, és hogyan kerülhette volna el a bajt. Talán egyszer az élete, testi épsége múlhat rajta.
GR
(átlag: 3.7) átlagos nehézségű 
Thaiföld
