"Lajtától nyugatra" sok szempontból más a világ, ott például nem a búvárbalesetek eltussolásában érdekeltek a felek hanem ellenkezőleg, jelentik, elemzik és tanulnak belőle. Angliában a helyi "búvárszövetség" minden év elején kiadja az óév baleseti jelentését, így a 2018-as évről (pontosabban 2017 és 2018 ősze közötti időszakról) is elkészült.

A Brit Sub Aqua Club (BSAC) incidensjelentése szerint 2004 óta a legnagyobb számú búvárbalesetet történt. Búvárkodás közben huszonhét búvár - hat közülük BSAC-tag - halt meg, összesen 251 regisztrált incidensről tudnak 2017 októbere és 2018 szeptembere között. Ez az érték növekvő az elmúlt 10 évben átlagosan 13 halálos áldozathoz képest, de alacsonyabb mint a 2014-es rekord, amikor 25 búvárt halt meg. A 251-ből 215 eset az Egyesült Királyságban történt, míg a fennmaradó esetekben a BSAC-tagok külföldön búvárkodtak.

Összességében azonban a rögzített incidensek száma az elmúlt öt évben meglehetősen stabil maradt, és jelentősen alacsonyabb, mint a 2005-ös közel 500 eset.

A Clare Peddie és Jim Watson által összeállított jelentés tartalmazza a BSAC saját adatait, valamint más oktatási szervezetek, a tengerészeti és parti őrségügynökség, a RNLI (Royal National Lifeboat Institution), a Honvédelmi Minisztérium, a PADI EMEA (Európa, Közel-Kelet és Afrika) és a RoSPA (a balesetek megelőzésére szolgáló királyi társaság) jelentését.

Az incidensek nyolc különböző kategóriába sorolhatók: felemelkedések, felszíni sérülések (hajón is), DCI, felszerelés, halálesetek, sérülések, egyéb és technika. Ezek közül a halálesetek és sérülések száma nőtt, de a többi kategória az előző ötéves átlagához képest csökkent. Különösen a megerősített DCI (dekompressziós) esetek számát jelentősen csökkent: 48 regisztrált esetet volt - 2013-2017-as átlag több mint 70, és 56 történt 2017-ben.

A legnagyobb növekedés a betegség- és sérüléskategóriában volt, amely a 2018-ban az átlag átlag 50-ről 71-re nőtt. Bár ez súlyosnak tűnik, meg kell jegyezni, hogy a kategória nagyon széles és nem specifikus. A fül és a maszk látszólagos enyhe esetei, a medence víz lenyelése után hányás vagy a nedves felületen elcsúszástól bekövetkező bordarepedés a legjobb a példák erre. Külön van kezelve a dekompressziós betegség következménye, de mivel a DCI gyakran "normális" betegségekként jelenik meg, egyes vélemények továbbra is bizonytalanok a pontos szám tekintetében.

Különös figyelmet érdemel az Immersion Pulmonary Edema (IPO) előfordulásának gyanúja, amely olyan állapot, ahol a folyadék a test saját vérellátásától szivárog a tüdőbe. A specifikus okok nem jól ismertek, de a magas vérnyomás, a hideg vízbe merülés vagy a túlzottan szűk nedves ruhák is eredményezhetik.

A halálesetek tekintetében az érintett búvárok átlagéletkora 56 volt, három 70 évesnél idősebb búvár volt érintve. A tizenkilenc áldozattól tizenöt már a vízalatt eszméletét vesztette. Kettőnél a már meglévő betegséget jelölték meg okként, ami további ötben erősen szerepet játszott a balesetben, ahogy fent említett IPO is. A halálos balesetet szenvedő búvárok közül négy egyedül, szóló merülést végzett, és hat esetben a búvárok elszeparálódtak a merülőtársuktól.

A halálos kimenetelűek közül mindössze két esetben nem áll rendelkezésre elegendő információ az incidens okairól. A jelentés kiemeli továbbá a vízi mentési technikák sikeres alkalmazását is, különös tekintettel az alternatív levegőforrás-felhasználásra és a szabályozott felemelkedésre, ahol a merülőtárs kezeli a bajban lévő búvár BCD-jét.

[ divemagazine.co.uk ]