Rob Palmer igaz története
KülföldOlvasónk tíz éve fogalmazta meg gondolatait egy baleset kapcsán- de az eset és a vélemény ma is tanulságos.
A rövid híradások csak annyit tartalmaztak, hogy közvetlenül a vízbeszállás után történt a baleset és Palmer folyamatosan süllyedt. Társai azonnal észrevették, hogy baj történt, de gyorsan süllyedő társuk mentésére irányuló kétségbeesett erőfeszítésüket 80-90 méter mélységben abba kellett hagyniuk, tekintettel a sűrített levegős felszerelés korlátai miatt. Rob Palmer testét sohasem találták meg.Mint minden tragédia kapcsán, most is többféle szóbeszéd kezdett el keringeni búvárberkekben. Egyesek tudni vélték, hogy Palmer halálát az idegen felszerelés okozta. Tény, hogy csomagját a légitársaságok valóban elveszítették és ezért nem saját felszereléssel merült. Valószínű azonban az is, hogy egy ilyen, igen nagy gyakorlatú, kivételesen magas képzettségű búvár számára egy hagyományos, nyílt rendszerű felszereléssel történő megismerkedés és annak használata nyíltvízi merülés során nem okozhat problémát. Ráadásul a felszereléssel a baleset előtt körülbelül egy hetet merült. A halál lehetséges okának -a boncolás hiányában- szívinfarktust vagy agyérgörcsöt jelöltek meg.
Sokunkban felmerült a kérdés: ha a rosszullét vagy halál a vízbelépés után azonnal fellépett, hogyan lehetséges, hogy a mentésre induló társak nem tudtak utolérni a süllyedő Palmert. Közismert, hogy egyes profinak jogosan titulálható búvárok nem felfújt mellénnyel érkeznek a vízbe (a mellényt kímélendő) és a merülést azonnal megkezdik. Egy eszméletlen búvár ilyen esetben elkezd süllyedni, de a nagy közegellenállás miatt viszonylag lassan. Ha valaki gyorsan akar süllyedni, akkor üres mellénnyel és lefelé úszva tekintélyes merülési sebességre tehet szert. Határt a süllyedésnek csak az egyenlítés szab. Miért nem tudták utolérni tehetetlenül süllyedő társukat? Mindezek -ezidáig- megválaszolatlan kérdések voltak.
Meglepő hírrel állt elő -közel 2 év távlatából- John Bantin, Rob Palmer közeli barátja. John Bantin és Rob Palmer a baleset előtt közvetlenül 1 hetet töltöttek együtt Egyiptomban, merüléssel. John Bantin számára nem volt meglepő a hír, hogy azon hét után baleset történt Palmerrel. Palmer többször jóval 100 méter alá merült sűrített levegős készülékkel. Bantin beszámolója szerint Palmer a társak jóindulatú figyelmeztetéseit figyelmem kívül hagyta és kitartott azon elmélete mellett, hogy az oxigén 3 bar parciális nyomásig biztonságos. A baleset napján Palmer merülőtársa Tim Breen volt, rajtuk kívül még hárman merültek: Jean-Michel, Mila és egy fiatal női búvár, Jane. A merülést a Giftun szigeteknél kezdték és úgy indult mint egy -szerintük- szokványos mélymerülés. Megegyeztek a merülés maximális mélységében: Jane 70 méter, Tim és Jean-Michel 107 métert tervezett. Tim és Jean-Michel Palmert 120 méteren látták utoljára- sűrített levegővel és még süllyedt.
Ezen tények alapján a megválaszolatlan kérdések a helyükre kerültek. Nem volt rosszullét, ájulás, ismeretlen felszerelés, hanem csak egy rendkívül goromba módon végrehajtott merülés, amely messze túllépett minden ismert korlátot. Rob Palmer kihívta maga ellen a Sorsot. A vesztes oldalra került, így elvesztette az ember számára legfontosabb értéket. Az életét, értelmetlenül. Nem kívánok megjegyzéseket fűzni vagy véleményt nyilvánítani a történtekről, hiszen az érvek-ellenérvek már többször is összecsaptak a mélymerüléssel kapcsolatban. John Bantin maga is leírja, mennyire meglepte a mindig biztonságra törekvő Palmer újfajta "merülés stílusa", de hiába próbálta meggyőzni arról, hogy az életével játszik, Palmer bizonyítani akarta, milyen nagy mélységig biztonságos a sűrített levegő. És az is kiderült, hogy a búvárok, akik a példaképként tisztelt Palmerrel merültek, bízva a tapasztaltabb búvárban, maguk is elkezdtek 100 méter körül merülni, sűrített levegővel. Ezért (is) meg kellett írnia John Bantinnek a valóságot, és egyértelművé tennie, hogy ez a gyakorlat rossz és életveszélyes.
A fentiekben leírtak száraz tények, nem vélemények, nem találgatások, nem elméletek. A Sors néha kegyes, jóságos, elnéző. Ha kihívjuk magunk ellen, bizony könnyen veszíthetünk.
Miért hallgatott John Bantin közel két évig? Itt már áttévedek a találgatás mezejére. Valószínűleg kegyeleti okokból. Rob Palmer egyike volt azon példaképeknek, akire valamennyi búvár büszkén felnézhetett. Technikai merüléssel kapcsolatos publikációi, barlangi merülések területén kifejtett munkái méltán avatták az egyik legjobban ismert szakemberré. Ezt a képet talán lerombolta volna a meztelen valóság azonnali közlése. Köszönjük Önnek Mr. Bantin, hogy a Rob Palmert övező mítosz, tisztelet megsértése nélkül megosztotta velünk az igazságot.
A SORS fintora, hogy a Rob Palmer életéről szóló film forgatása során a brit barlangi búvárok egyik "adu-ásza" , Bob Parker -mindmáig rejtélyes körülmények között- életét vesztette.
Krizsán András
Budapest, 1999
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Budapest
