Búvárkörökben szinte mindenki hallott már az idén 40-ik születésnapját ünneplő Zenobia roncsról. Az idők során rengeteg különböző legenda született róla, hogy mi is történt valójában!? Gőcze Csaba Cipruson élő technikai búvár és búvároktató, emellett nagy rajongója a roncsnak, ezért személyesen járt utána helyi közvetlen információk segítségével az eseményeknek.

A Zenobia 1979-ben épült a malmői Kokums Varv hajógyárban. Az új típusú Challenger osztályú komphajó 1980 januárjában állt szolgálatba a Koper – Tartous útvonalon. Először úgy tűnt a 165 méter hosszú, 170 kamion befogadására alkalmas hatalmas komphajó beváltja a hozzá fűzött reményeket. Karrierje azonban nem tartott túl sokáig.

Az első baleset februárban történt. A Zenobia Patras mellett megdőlt, a nem megfelelően rögzített kamionok egymásba csúsztak és megrongálódtak. Miután a dőlést korrigálták a kapitány leghőbb vágya az volt, hogy folytassák útjukat Tartouszba, kirakodjanak és elhajózzanak, mintha mi se történt volna. A sofőrök ugyanakkor tisztában voltak azzal, ha Szíriában hagyják magukra őket akkor igencsak bajosan kaphatnak segítséget. Majdnem zendülés lett a dologból, az egyik tisztnek fegyverrel kellett visszatartani a hidat elözönlő dühödt kamionosofőröket. Végül Volosban rakodtak ki.

A Zenobia utolsó útjára 1980. május 31-én éjfél után futott ki Koperből. A kompon összesen 135 jármű volt, 104 teljes kamion szerelvény, 22 pótkocsi, 4 Bomag úthenger, 3 alagútfúró gép, 1 emelőtargonca, és a közkedvelt kék zsiguli. Akadt olyan szerencsétlen kamionos akinek az előző balesetben megrongálódott Scaniáját pont az indulásra sikerült kijavítani, így abban a kétes megtiszteltetésben lehetett része, hogy ismét a Zenobián utazhatott.

A roncsnak Magyar érdekeltsége is van, a a kamionok közül 19 Hungarocamion volt, ebből a roncson most 18 található, mivel az egyik jól záró hűtős fellebegett és kisodródott a partra. A volt sofőrök megegyeznek abban, hogy a 19 kamion közül 4 elektrotechnikai árut szállított Jordániába, a többi pedig élelmiszerrel és mezőgazdasági termékekkel volt megrakva. Egy perzsa szőnyegeket szállított és az egyik sofőr elmondása szerint az ő kamionja 17 tonna tokaji aszúval volt megrakva. A legismertebb kamion roncs a szinte mindenki által ismert Hajdú mosógépeket szállító pótkocsis szerelvény.

1980. június 2-án a robotpilóta hibájából Limasol közelében a komp újra megdőlt. A rakomány ismét elmozdult és több kamionsofőr is kiesett az ágyából. A hirtelen meredek fallá váló padlón a függönyökbe kapaszkodva mindenki sikeresen kijutott a fedélzetre.

Mivel csak a bal oldali mentőcsónakok voltak használhatóak órákig eltartott míg az SOS jelzésre segítségül érkező szovjet és német hajókra mindenkit átmentettek. Este 7-re sikerült bevontatni a sérült kompot a larnacai öbölbe.

A következő 4 nap a 40°-os szögben bal oldalára dőlt Zenobia megmentésével telt. Folyamatosan szivárgott be a víz a középső raktér szellőző nyílásain és a rakodórámpák mellett. A gépházban 4 méter víz állt és az összes generátor tönkrement. Egy roncsmentőhajó szivattyúit használva tűzoltó tömlőkkel igyekeztek megtölteni a jobb oldalon lévő ballaszttartályokat. Június 6-án délelőtt úgy tűnt sikerrel jártak. A komp egyenesen állt és csupán 1 méter víz állt a hajófenékben.

Éjfél előtt nem sokkal a hajó látszólag minden ok nélkül hirtelen jobbra dőlt. Ezt kompenzálandó azonnal elkezdték átszivattyúzni a ballasztvizet a bal oldali tartályokba. Mivel a hajófenékben még mindig rengeteg víz lötykölődött szabadon a komp ismét bal oldalára dőlt és a nyitva hagyott oldalajtókon elindult befelé a tenger körülnézni. Valószínűleg tetszhetett neki amit odabenn látott, mivel többet ki se jött.

Június 7-én éjfél után 20 perccel a legénység elhagyta a hajót. A kapitány szerette volna elérni, hogy a Zenobiát sokkal sekélyebb vízbe vontassák, hogy az esetleges felborulás után egyszerűbb legyen a mentés. Ez azonban csak a ciprusi Legfelsőbb Bíróság engedélyével lett volna lehetséges. 1:08 perckor végre sikerült telefonon engedélyt kapni. Mivel a kikötőben nem álltak rendelkezése szerszámok a horgonylánc átvágására egy közeli vontatóhajóról szerezték be azokat. 1:55-kor értek végül a Zenobiához. Csak a hűlt helyét találták.

Ekkor kezdett új karrierbe a Zenobia, mint a világ egyik legjobb roncsa, minden rozsdaimádó búvár legnagyobb örömére. A Zenobia hatalmas roncsa bőven megér legalább 8 merülést rekreációs szinten, míg egy technikai búvár számára a felfedezhető dolgok száma szinte korlátlan.

A Zenobia 42 méteres tengerfenéken az oldalára dőlve fekszik, Larnaka városától csupán néhány percnyire. Maga az óriási hajótest kívülről is különleges látvány. A hajócsavar 28 méteren, a kamionok jellemzően 28-35 méter között vannak, de mivel a roncs nagyjából 16 méteren kezdődik, így tapasztalatlanabb búvárok is látogathatják. A belső merülés ellenben meglehetősen kihívásos. A számos kijárat, összekötő járat, kamionok közti alagutak, vészkijáratok és szervizalagutak alkotta kusza szövevény tetézi, hogy az összes alapértelmezett irány 90 fokkal el van fordulva.

A cikkért köszönet illeti Gőcze Csabát! Amennyiben szeretnéd jobban megismerni a Zenobiát, a részletes történetét, esetleg merülnél is rajta minden fontos információt megtalálsz Csaba weboldalán: www.zenbuvar.hu