nekem az első pár merülésem végig pánikban telt. folyamatosan légszomj kínozott, fájt a fejem is, nem tudtam élvezni a merülést. aztán a merülőtársam megmutatta, hogy minimumra volt állítva a reduktornál valami és nagy erővel lehetett csak szívni. beállította és onnantól kezdve szerettem meg igazán a merülést :)

második pánik: maszkürítésnél benyeltem a vizet és 6-8méterről fellőtttem. az oktató feljött utánam, és kérdezte, hogy na most mi lesz. mondtam, hogy sorry megyek vissza, megcsinálom újra. megcsináltam. utána Egyiptomban sikerült vennem egy abszolút rossz maszkot, amiből 5 percenként kellett üríteni a vizet. gyakorlásnak jó volt.

ezután volt még Egyiptomban a 800m-es fal lefelé, de ott nem pánikoltam, inkább nyomasztó volt, aztán megnyugtattam magam, hogy egyméteres vízben ugyanolyan jól meg lehet fulladni.

érdekes, hogy amúgy jó úszó vagyok és búvárcucc nélkül teljesen biztonságosan érzem magam a vízben, akárhány kilométer van alattam, de valahogy merülve más.

Thistlegorm: több merülésünk is volt, szerencsére az elsőnél csak kóstolgattuk, és ott el is döntöttem, hogy nekem bőven elég volt, a szűk folyosók nem nekem valók. egyébként roncsoknál, barlangokban amikor szűken egymás után megyünk, azt én nagyon veszélyesnek tartom. ott romlik el valami, ott pánikol valaki, a többieket is simán veszélybe sodorhatja és alig férnek hozzá....

fura, hogy először azt gondoltam, éjszakain fogok a legjobban félni, de valahogy az volt a legmegnyugtatóbb...

A hozzászólás át lett helyezve ebben a fórumba, 2479 sorszámmal.

igazából a párokat valahogy mindig úgy kéne összeválogatni, hogy nemcsak tudásban, hanem temperamentumban is kiegészítsék egymást. hiába profi valakinek a merülőtársa, ha olyan izgága, hogy állandóan elcsászkál. valaki említette a fotós állatfajt (én is ez lennék), oda külön türelmes buddy kell... és két parás embert sem jó összerakni. persze ehhez külön pszichológus kéne :(

egyetérve Vikkel, nekem is minden merülésnél az volt a tapasztalatom, hogy a DM megkért minket, hogy még jóval a minimum előtt szóljunk és időnként körbejártak, igaz nekem csak adriai, hurghadai és sharm el sheiki DM-ekhez volt szerencsém.

sajnos legtöbbször egy tragédia kell ahhoz, hogy az emberek visszatérjenek az extra óvatossághoz...

lehet, hogy a búvárkodás a lusták sportja is, de az lenne a legjobb, ha a legjobban magukat ismerők sportja is lenne... én tudom magamról, hogy enyhe klausztofóbiám van, tehát nem megyek be barlangba és a hajóroncsoknak is csak a tágasabb helyeire.

egyébként, hogy kicsit témába vágót is írjak, jópár éve volt egy technikai újdonság, a spec maszkba épített rövidhatótávolságú búvár "rádió"-vízalatti walkie talkie. én akkor azt gondoltam, milyen nagyszerű dolog, forradalmasítani fogja a merülést, hiszen a DM folyamatos kapcsolatban lesz az egész társasággal, rögtön kiderül minden probléma. a biztonságon felül rengeteg előnye van, a DM végre működhetett volna valódi idegenvezetőként és szóban is mesélhetett volna. jó, tudom, nem olcsó, spec sisak kell hozzá, hogy beszélni lehessen, ezek szerint nem terjedt el a dolog... például ha én elmennék egy ilyen messzi helyre merülni és van két cég, egyik x USD-vel drágább, de van ilyen sisakjuk, akkor oda megyek...

a vizsgámon történt, amikor AOWD-hez az éjszakaira mentünk. kisebb csoda, hogy nem történt tragédia. kezdőként először merültünk éjjel, nekem egy fos kis lámpám volt, a merülőtársamnak semmi. leszakadtunk, szerencsére egy profi egy idő után észrevette és visszajött értünk. addig ott kucorogtunk ketten a sötétben és fogalmunk sem volt, mi mennyi hány méter. vadul villogtam neki, odajött és hárman felmentünk. kiderült, hogy a hajóval már kerestek bennünket. a levegő majdnem nullán volt, felmentünk, megláttuk a hajó fényeit, uccu abba az irányba, aztán kötélen húztak ki minket. bár még bírtam az úszást, a társam is, de eléggé kimerítő ekkora cuccal úszni a felszínen. a merülésvezető oltári lecseszést kapott mindenki szeme láttára. a fontos, hogy nem estünk pánikba, ha nem jön senki, valószínű akkor is felmegyünk ketten... egy kis kalandnak fogtuk fel, csak a hajón szembesültünk vele, hogy nagy baj is lehetett volna.

köszi, tanulságos történetek!

bocs, ritka vendég vagyok itt, mi az a 885? arra már rájöttem, hogy nem hsz szám..

szegény, részvétem a családjának.
én is kábé 3-4 éve nem merültem már, de ha fogok még valaha, tuti elmegyek egy ismétlővizsgára. kísérteties az egyezés, régi merülőtársammal, exfeleségemmel kábé így voltunk, bár azért egycsillagnál jobb voltam, és úszni elég jól tudok, elpuhulva nem vagyok, de volt pár meleg helyzetem és más oktopuszáról is lélegeztem már... mondjuk én is sokat hallottam a "hozzátartozóval ne" utasítást én nagyobb biztonságban éreztem magam vele, mint bármilyen profival..