Ami az IWC hivatalos naplójából hiányzik…

Környezetvédelem

Az IWC 2006. évi konferenciája 1 hónapja ért véget, melynek döntéseiről mi is beszámoltunk. Ebben az írásban Kristóf Veronikának, a Sea Shepherd aktivistájának a legfrissebb háttér-információkkal kiegészített szenvedélyes összefoglalója olvasható.

Az IWC (Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság) 2006. évi konferenciáját a Karib-szigetvilág egyik csodálatos gyöngyszemén, St. Kitts szigetén rendezték meg.
A bálnavédelem iránt elkötelezett államok és a bálnavédő szervezetek aggodalommal készültek az eseményre, melynek a helyszíne egyfajta prohibitív -azaz távoltartó, akadályozó- vámként tartotta távol néhány "nem-gazdag" ország delegációját a konferenciáról. A gyakorlott utazók éppúgy tudják, mint a "találékony" szervezők: mennyivel olcsóbb és főleg etikusabb lett volna bármelyik földrész bármelyik nagyvárosában tartani, ahova a világ nagyvárosaiból menetrendszerinti légi járatokkal el lehet jutni, mint egy parányi egzotikus szigeten?! A cél tehát egyértelműen nem az volt, hogy ezen a konferencián minden tagállam megjelenjen és szavazzon.

A bálnavédő államok delegációi saját keretből utaztak. Nem így számos, a bálnavadászatot támogató ország delegációja. A japán illetékesek minden évben -titkolt, mégis köztudott módon- kis delegációkat indítanak a világ fejlődő országaiba, és némi gazdasági támogatásért cserébe beléptetik az adott országot, illetve szigetállamot az IWC-be, ahol az ily módon belépett ország delegációjának nincs más dolga, mint élvezni a szálloda szolgáltatásait, és ügyelni arra, hogy minden szavazáson a japán álláspontot képviseljék. Viszonylag egyszerűen követhető képlet.
Különösen egy olyan szervezet konferenciáján, ahol 1 ország=1 szavazat. Ahol ugyanolyan értéke van Ausztrália, Új Zéland, az USA, Franciaország, Japán, Norvégia és Dánia szavazatának, mint Palau, Granada, Benin, Kiribati, St. Lucia, Nicaragua, Mongólia vagy éppen a vendéglátó St. Kitts szigetállam voksának.

Az átlagosnál jóval szélesebb földrajzi tudással rendelkezem, de a felsorolt kis országok és szigetállamok némelyikét csak földrészileg tudtam elhelyezni. A Világatlasz segítségével azonban most már alaposabb ismeretekhez jutottam. Nem akarok az atlasz alapján felvonultatni hasznos információkat. Azonban az IWC-szavazások mérlegelésének megértéséhez az alábbiakra szükség van.
Palau a búvárok körében igen kedvelt, 508 km2 területű, kb. 19100 fős sziget-csoport-állam. Nagyjából két Budapest területű, lakóinak száma pedig kevesebb, mint egy magyar kisvárosé. Az USA-hoz vagy Ausztráliához pedig még kevéssé hasonlítható paraméterekkel rendelkezik. De szavazata ugyanannyit ér! Az angol Independent magazin felfedett néhány - a bálnavédők által csak sejtett adatot: St. Kitts & Nevis 2,9 millió dollár támogatást kapott az IWC megrendezésére. A közép-amerikai Nicaragua 5,6 millió dollár, míg Palau "csak" 2,7 millió dollár japán támogatásban részesült, hogy hogy nem, az IWC előtt.
De térjünk csak vissza az ország-jellemzéshez: búvárkodás! Palau az úgynevezett "aranytojást tojó tyúkot" engedi levágni. Miből fog akkor élni a palaui lakosság a jövőben, ha már búvárok nem érkeznek a szigeteikre, mert nem lesz értelme elutazni egy halott szigetvilágot meglátogatni?! (Ráadásul néhány magazin bojkottot is hirdetett Palaura a Japán melletti szavazás okán.)

A búvár olvasók számára egy (eddig?) igen kevéssé érdekes, belső-ázsiai országot is meg kell említeni, mint a bálnavadászat szempontjából jelentős ország: ez pedig a hatalmas Mongólia. A mongol delegáció nagy szakértelemmel érvelt a bálnavadászat engedélyezésének szükségessége mellett. Mongóliáról stabil földrajzi tudással rendelkeztem. De ez a fellépés némileg elbizonytalanított! Lehet, hogy mégsem a sztyeppés, sivatagos Közép Ázsiai ország - Kína és a volt szovjet utódállamok között - mint ahogy tanultam?! Irány ismét a Világatlasz. Nem. Földrajz tanáraim nem vezettek félre! Mongólia továbbra sem rendelkezik tengerrel vagy óceánnal (van azonban 2 édes és 2 sós vizű tava a nyugati országrészben). De akkor mégis milyen érdeke fűződik a bálnavadászathoz? Természetesen közvetett! Az IWC-be való belépés a mongol cselgáncs-csapat számára nyújtott japán támogatásra épült. Mely éppen elegendő és meggyőző tudományos magyarázatot szolgáltatott a mongol hivatalnokok számára! A delegáció utazását az ez évi konferenciára, a Bekko Association, japán vadkereskedelmi szervezet finanszírozta.

A szavazások során a "befolyásolt" delegációk többnyire a megállapodásnak megfelelően teljesítettek. Sajnos, ennek következtében nagyon szoros eredmények születtek. A hozzászólásokhoz hasonlóan a voksolás is nyilvános volt, így adódott, hogy az egyik delegáció, mely ugyan elfogadta a japán támogatást, az egyik napirendi pontban mégis a bálnavédelem mellett foglalt állást. A japán delegáció nem rejtette véka alá felháborodottságát, nyíltan közölték, hogy ez a kis ország a jövőben nem fog részesülni a japán támogatásból!

Sajnos, és ezt hangsúlyozni kell, nekünk, bálnavédőknek el kell ismernünk, hogy e nélkül a szervezet nélkül végképp elszabadulna a pokol, nélküle nem 1000 fős vadászati kvótákról döntenének a legnagyobb bálnavadász államok (Japán, Norvégia), hanem ennek a számnak többszöröséről.

A környezetvédő szervezetek közül a Sea Shepherd-et előrelátóan kizárták a konferenciáról. Így a WDCS (Whale and Dolphin Conservation Society) bálnavédő szervezet által vezetett napló tartalmazza a legfontosabb, illetve legérdekesebb hozzászólásokat. A teljesség igénye nélkül a "legek" a japán delegációtól:
- Videó-felvétellel tudják bizonyítani, hogy a bálnák "táplálkozási konkurenciában" állnak a halászokkal. A felvétel mutatja, amint szegény japán halász halászna, de az éppen ott felbukkanó bálna halat eszik. (Márpedig a tenger az embereké! Sőt, elsősorban a japánoké. Máskülönben hogyan fordulhatott volna elő, hogy a Japántól földrajzilag is oly távoli, 1986 óta Antarktiszi Bálnavédelmi Területként meghatározott vizekben vadásztak bálnákra, 6 bálnavadász-gyár-hajóval 2005 decemberében és 2006 januárjában?!)
- A tudományos eredményeik egyike (netán a legjelentősebbje?!), 2006. június 18-án hozzájárult, hogy hivatalosan is megtudhassuk: a sziláscetek gyomra tartalmaz krilleket (apró, lábasfejű rákok). (Ez az információ egyébként a több évtizede, gyermekek számára kiadott ismeretterjesztő könyvecskékben is olvasható, ezért igazán nem kellett volna egyetlen bálnának sem meghalnia az elmúlt 20-30 évben! Többek között a hasonló kutatások elkerülése érdekében látogattam el a budapesti japán követségre 2006. február 14-én, és egy 140 perces beszélgetés keretében adtam át Mark Carwardine Bálnák és delfinek című határozó kézikönyvét és kísérőlevelemet.)
- A japánok szerint a gazdasági alternatívaként felajánlott idegenforgalmi ágazat, a bálnanéző túrák hasonlóan veszélyesek a bálnákra nézve, mint maga a bálnavadászat. (Szorul kommentálásra ez a "tudományos" megállapítás?!) De annyi kiegészítést maga az illetékes tett hozzá, hogy tulajdonképpen a bálnavadászat és a bálnanéző túrák szervezése meg is fér egymás mellett...
- Határozottan nehezményezték, hogy a Sea Shepherd és a Greenpeace hajói aktivistákkal a fedélzetén a téli hónapokban az Antarktisz térségében akadályozták a tudományos bálnavadászatot. Japán nem tudja akceptálni, hogy ezek az emberek az életük biztonságát veszélyeztették. Szerintük csoda, hogy nem volt sérülés. (Megjegyzem, amit számos videofelvétel is bizonyít: ez nem a japán bálnavadászokon, hanem kizárólag az aktivistákon, így a Sea Shepherd tapasztalt Kapitányán, Paul Watsonon és az éber legénységén múlott!!!)

Az európai delegációk (kivétel természetesen Norvégia, Dánia és Oroszország) környezettudatos magatartásról tettek tanúbizonyságot, és nemcsak a szavazások, hanem a hozzászólások során is határozottan a bálnavédelem szükségessége mellett léptek fel. Köszönjük! Büszke vagyok rá, hogy olvashattam a naplóban a magyar delegáció hozzászólásait is (WDCS), és be kell vallanom, a Sea Shepherd honlapján található táblázatban a Hungary mellett álló öt "NO" szócska nagyszerű látvány volt!

Az óceánok csodálatos és békés teremtményei vesztésre állnak! ők nem tudják magukat megvédeni. Nem tudják, hogy a világ két részre szakadt értük és ellenük. ők csak élni szeretnének békésen, úgy ahogy évmilliók óta tették: az emberi erőszaktól, ravaszságtól és kapzsiságtól mentesen.

Szerencsére létezik több határozott és elkötelezett szervezet, mint a miénk, a Sea Shepherd is. ők a határozott japán tiltás ellenére természetesen ezen a télen is a bálnák és a hatalmas bálnavadász-gyár-hajók közé fogják kormányozni hajójukat, remélhetően a hozzájuk hasonlóan gondolkodók erkölcsi és anyagi támogatásával.

Kristóf Veronika - Sea Shepherd aktivista