A Pennsylvania Állami Egyetem és a brüsszeli ULB kutató közös vizsgálat során bukkantak rá a tó egy szigete közelében a különös tárgyra, ám nem olyan helyen, ahol már korábban is találtak áldozati ajándékokat.

"Tudtuk, hogy az inkák áldozati ajándékokat helyeztek el a tóban. A 16-17. századi krónikák is beszámoltak ezekről " – mondta Jose Capriles, a Pennsylvania Állami Egyetem antropológia adjunktusa.

A Bolívia és Peru közt elhelyezkedő állóvíz Dél-Amerika legnagyobb tava számos kultúra, így az inka és a tiahuanaco számára igen fontos helyszín volt. 1977-ben amatőr búvárok találtak rá először az egykori áldozati ajándékokra a Nap-sziget közelében, azonban ezek a tárgyak nem voltak érintetlenek. Később hivatásos búvárrégészek is felmérték a területet, s találtak többek közt az inka kor előtti, és az inkák idejéből származó kődobozkákat, amelyekben miniatűr figurák voltak. A legújabb régészeti vizsgálatokból kiderült, hogy a Khoa-zátony lehetett a legfontosabb áldozati helyszín az inka és az őket megelőző kultúrák idején, azonban a most megtalált tárgy egy másik, a K’akaya-zátonynál került elő.

"2012-től kezdődően az ULB egy olyan nagyszabású kutatóprogramba kezdett, amelynek célja a Titicaca-tó víz alatti régészeti emlékeinek felmérése és katalogizálása. Ezzel a céllal végzett a csapatunk szisztematikus vizsgálatokat a tó bolíviai oldalának szigetei és zátonyai körül" – magyarázta Christoph Delaere, a brüsszeli egyetem fiatal kutatója.
A K’akaya egy nagy, és három kis szigete a tó keleti partja közelében fekszik, az azonos nevű zátony szigetnek alig nevezhető pár méteres, madárürülékkel fedett szárazulata közelében került elő a különös ajándék, amelyet a búvárok a felszínre hoztak.

A kő dobozkát ugyan a víz áramlatai kissé megkoptatták, egyébként azonban érintetlen volt. A zárt fedél alatt kis mélyedésben találták meg a spondylus kagylóból készült lámafigurát, és mellette az ismeretlen céllal odahelyezett kicsiny aranyfólia-tekercset. Nem is maga az arany volt az, amiből tudhatjuk, hogy értékes áldozati ajándék került elő, hanem a láma alapanyagát adó kagylóhéj, amelyhez legközelebb csak Ecuador meleg vizű tengerpartjain lehetett hozzájutni. Amerika-szerte számtalan kultúrában használták rituális és dísztárgyak készítésére ezt a különleges, vörös árnyalatú kagylót.

A legtöbb, amit az inkákról tudunk, a spanyol leírásoknak köszönhető, ezt egészítik ki a régészeti leletek. "Voltak arra utaló jelek, hogy a Titicaca-tó amolyan inka zarándokközpont volt, de a különböző népcsoportokkal kötött szövetségek fókuszpontjaként is szolgált" – mondta Capriles.

Habár a spanyolok által terjesztett legendák, miszerint az inkák a Titicaca-tóba dobálták az aranykincsüket, nem bizonyultak igaznak, a tó így is számtalan titkot rejteget, ezek felfedezése még a régészekre vár.

"Nemcsak az a fontos, hogy érintetlen áldozati ajándékot találtunk, hanem az, hogy egy új helyszínt fedeztünk fel, ennek segítségével pedig az inkák terjeszkedése és a helyi társadalmak közti kapcsolatról is többet tudhatunk meg" – tette hozzá Delaere.

[ National Geographic ]