Előfordul, hogy az első gondolattól számított egy héten belül már úton is vagyunk egy sokak által vágyott úticélra - az Atlanti-óceán hullámai által ostromolt virágsziget, Madeira felé vitt a repülőnk. Erről a helyről már olvashattunk Cousteau-könyvekben, apró információmorzsákat lehet levadászni az interneten - de ezt a szigetet látni kell.

A hosszú repülőúton még egy leszállást is beiktattak út közben Gran Canarián, tehát elég fáradtan kászálódtunk fel a ránk váró transzferbuszra. Hotelünk a legtöbb turistát fogadó Funchalban, a sziget fővárosában volt. Az ár arányban volt a szolgáltatás színvonalával, ezért a Gorgulho aparmanhotelt elsősorban azoknak tudnám ajánlani, akik megelégednek egy szerény szálláshellyel, ahova csak aludni járnak. Ez vélhetően a legtöbb utazóra igaz, hiszen Madeira nem a strandolók paradicsoma, hanem kirándulásokra csábít.

A sziget egyébként igen közel fekszik a magyar utazók körében is népszerűnek számító Kanári-szigetekhez, és több szempontból hasonló is azokhoz. A Tenerifén már járt turisták számára ismerős lehet a rendkívül változatos táj, egekbe nyúló hegyekkel, az északi oldalt folyamatosan ostromló hullámokkal, a déli part nyugodtabb, naposabb vidékével. Mégis más ez a hely, már csak azért is, mert ellentétben a Kanári-szigetekkel, nem spanyol, hanem portugál terület. Más a nyelv, és némileg más kultúra jellemző itt, de alapvetően Madeirán is barátságos, mediterrán hangulatú az élet. A szigeten akad néhány kevésbé fejlett rész, a nyugati part szegényes falvai nem a prospektusok turistacsalogató felvételeit idézik. Mivel a látogatók többsége viszont csak átutazóban fordul meg itt, nehéz arról pontos benyomást szerezni, milyen is a valódi madeirai élet. A turistákat fogadó települések a szupermarketekkel, utazási irodákkal, autókölcsönzőkkel minden olyat biztosítanak, ami a gondtalan és kényelmes utazáshoz szükséges.

A sziget viszont a kihívásokat kedvelő turistáknak is közkedvelt célpontja. Az egész Madeirát behálózó csatornák, az ún. levadák mellett ugyanis gyalogösvények találhatóak, amelyeket a helyiek a csatornák karbantartásakor vesznek igénybe, az utazóknak viszont kitűnő túrázási lehetőséget nyújtanak. Erre épül a sziget egyik virágzó iparága, a gyalogtúra-szervezés. Nehézség szerint osztják be a levadákat, így a túrázni vágyók felkészültségüknek megfelelően választhatnak az útvonalak között. A nyugat-európai irodák rendszeresen szerveznek is egy hetes gyalogtúrákat, ahol a résztvevők a szigetet alaposan bebarangolva fedezik fel a sűrű erdők mélyén megbúvó kis vízeséseket, gyönyörködnek a nehezen megközelíthető szirtekről nyíló kilátásban, sétálnak a lélegzetelállító hegyek-völgyek közt. Természetesen a híres madeirai kertek közül is útba lehet ejteni párat, amihez még utazni sem nagyon kell, hiszen csak Funchalban több ilyen van. Még tavasszal is bámulatba ejtő a virágok bősége!

Mi viszont elsősorban a búvárkodás kedvéért keltünk útra. Madeira merülési lehetőségeiről nálunk elég kevés információt lehet találni, és igazság szerint a szigeten sincs túl sok búvárközpont. Ezek többsége német tulajdonban van. A sziget környékén néhány fóka is él, akikkel nagy-nagy szerencse esetén a víz alatt is lehet találkozni, de azért elsősorban a szigorúan védett Garajau tengeri nemzeti park élővilágával csalogatják a búvárokat. A szigeten bálna-, delfinnéző túrákon is részt lehet venni, de mivel ezek az állatok elsősorban a nyílt tengeren élnek, minimális az esély arra, hogy merülés közben láthassuk őket. A dolgunkat némileg megnehezítette, hogy márciusban, amikor ott jártunk, az igazi, nagybetűs holtszezonba futottunk bele. Ennek első jele az volt, hogy a szállodánkhoz leginkább közel eső búvárközpontot zárva találtuk; mint a szálloda recepcióján megtudtuk, ilyenkor csak akkor nyitnak ki, ha előre egyeztetnek a vendégekkel. A következő helyen már több szerencsénk volt, a Madeira Divepoint irodájában két német fiatalember várta a vendégeket - aznap mi voltunk az első és egyben utolsó búvárok náluk. Kedélyesen elbeszélgettünk velük a lehetőségekről, és megegyeztünk, hogy másnap autóval jönnek értünk.

Az írás a következő lapon folytatódik!