Virágok, hullámok, sügérek - Madeira
Utazási élmények
Érdemes tudni azt, hogy Madeira sziklás tengerpartjain sehol nem könnyű a vízbejutás. A Divepoint búvárbázisához sem könnyű eljutni, a szálloda recepciójáról a lifttel kell lemenni, a legalsó szintre, onnan tovább gyalog a következő lifig, ahol újabb 30 méternyi ereszkedés után máris a bázisnak is helyet adó szinten találjuk magunkat. Ezzel azonban még nincs vége a kirándulásnak. A bázison összeszerelt felszereléssel kb. 200 métert gyalogolva újabb lépcsőhöz érünk, melynek aljától már csak egy lépés a tenger. A hajóba szállás ezen a ponton válik izgalmassá: óriáslépéssel a vízbe kell ugrani, majd onnan az öböltől távolabb horgonyzó hajóig kell elúszni, ami nem is olyan egyszerű feladat, ha hullámos az óceán. Ott aztán már csak ki kell mászni a hajóra, és már lehet is indulni a merülőhely felé! Bonyolultnak hangzik - és a valóságban is az. A Divepoint hajója egy nagyjából 10 személyes műanyag testű motorcsónak, ami éppen megfelel a rövid utakra, amik a búvárokra várnak.Első merülésünkön rajtunk kívül nem is volt más vendég a hajón. A Garajau nemzeti park felé vettük az irányt, majd a vízbe bukfencezés után megkezdtük az ereszkedést. Bár a vezetőnk, Wilfried felkészített rá, hogy a látótávolság romlott az elmúlt napokban, az első pillanatban nagyon is a hazai tavakat idéző volt a helyzet, aljzatnak nyomát sem láttuk. Aztán a merülőhelyet jelző bója láncának végén megtaláltuk a szilárd talajt, és szét tudtunk nézni. Egyszer csak valami hatalmas test körvonalai bontakoztak ki alig pár méterre tőlünk, amit a 8-10 méteres látótávolságban elsőre nem lehetett pontosan kivenni. Kiderült, hogy egy irdatlan méretű, méteres sügér jött megnézni a birodalmába látogató búvárokat, egészen közel úszott hozzánk, lustán, minden félelem nélkül, akár megérinteni sem lett volna nehéz őkelmét. Nem számítottunk ilyen üdvözlésre! Wilfried intett, menjünk tovább, mert akad még látnivaló a környéken. Nagyon sajnáltuk, hogy ilyen gyenge volt a látótávolság, mert csak pillanatokra láthattuk a számos, közelünkben feltűnő halrajt. Közben felbukkant még pár hatalmas sügér, köztük a környék egyik nevezetessége, a híres citromsárga sügér. Meghökkentő színe nagyon ritka a sügérek közt, és állítólag már hosszú évek óta a környéken él.
Az egyik helyen Wilfried óvatosan kaparni kezdte az egyik sziklát, és egy kíváncsi sügér oda is úszott hozzá, akit gyakorlatilag a kezébe tudott venni! Szívesen maradtunk volna még tovább is ezen a nagyszerű merülőhelyen, de a levegő fogytával ideje volt felemelkednünk. Igazság szerint a 14-15 fokos víz sem volt marasztaló, de egy jó merülés kedvéért elviseli az ilyesmit az ember. Ám a bója láncának végénél, ami mellett fel akartunk emelkedni, hihetetlen élmény várt ránk. Két helyi búvár éppen egy új kampóval rögzítette a lánc végét, nagy kalapácsolással. A merülés elején minket fogadó hatalmas sügér pedig ismét megjelent, hogy alaposan megvizsgálja, mivel foglalatoskodnak a búvárok a felségterületén. Így hát lehasalt a kalapácsoló búvárok mellé, és onnan figyelte őket, mint egy hűséges kutya.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) könnyű körülmények 
Horvátország
