"Jacques-Yves Cousteau kapitány 1997. június 25-én, szerdán megtért a csend világába." Ezekkel, a család által választott szavakkal tették közzé a gyászjelentést. Illő szavak, hiszen a kapitány első, mindmáig legismertebb könyve és cannes-i nagydíjas dokumentumfilmje viseli "A csend világa" címet. Ezeken keresztül ismertük és kedveltük meg őt mi magyarok is az ötvenes évek második felében. A markáns arcú kapitány nemcsak Franciaország legnépszerűbb embere volt, de ismerték és nagyra becsülték az egész világon.

Pályája haditengerészként indult, de saját vallomása szerint 1930 és 1937 között szüntelenül kételkedett a katonaélet értelmében és elhivatottsága komolyságában, hisz állandóan három különböző hivatás között ingadozott. Orvos is szeretett volna lenni, majd pilóta, de utóbbi terveit 1936 szeptemberének egyik éjszakáján súlyos autóbaleset zúzta szét. Hét helyen törött el a csontja, tüdeje átfúródott, jobb keze megbénult. Nyolc hónapos rehabilitációja végén Toulonba vezényelték. Ott ismerkerkedett össze a nála öt évvel idősebb tengerészhadnaggyal, Philippe Tailliez-vel és Frederic Dumas-val, későbbi legjobb barátaival és társaságukban nap mint nap kiúszott a tengerre, hogy erősítse karizmait. Egyik alkalommal Tailliez kölcsönadott neki egy olyan búvárszemüveget, amilyet a gyöngyhalászok is használtak. Cousteau első ízben pillanthatta meg a vízfelszín alatti világot az akkor még érintetlen, élettel teli Földközi tengerben. Ez az élmény meghatározta sorsát: búvár lett mindenekelőtt, Calypso nevű legendás hajóján a víz alatti világ, a "hetedik kontinens" felfedezője.

Közel kilenc évtizedes életpályája alapján azonban őt nem lehet ilyen egyszerűen besorolni. A szó mai értelmében nem volt tudós valamelyik tudományágban, inkább valamiféle reneszánsz korból visszamaradt polihisztor: tengerész, búvár, feltaláló, felfedező, tengerkutató, dokumentumfilmes, író, természetvédő és persze hús-vér ember, sőt médiasztár, tele erényekkel és hibákkal. Magas hőfokon megélt élete, impulzív és színes egyénisége, sokkal inkább volt alkalmas a kutató munka kereteinek megteremtéséhez, az eredmények bemutatásához, az ismeretterjesztéshez, a világ figyelmének jó célokra irányításához, mintsem az elmélyült kutatómunkához.

Most nem az immár befejezett életutat szeretnénk áttekinteni, sokkal inkább röviden számba venni az életmű valódi értékeit, eredményeit, néhány kézenfekvő nézőpontból.

A búvár

Cousteaunak kétségkívül úttörő érdemei vannak a modern búvártechnika kialakításában, felhasználásában és elterjesztésében az egész világon, még ha az ő első lépései sem minden előzmény nélkül valók. A harmincas évek elejére a sportbúvárok alapfelszerelése: az uszony, a maszk és a légzőcső már kialakult és a szigonyos halvadászok rendelkezésére állt a francia Riviérán, ahol is ezt az eredetileg óceániai bennszülöttektől ellesett sportot egy ismert amerikai író-újságíró, Guy Gilpatrick terjesztette el. Sőt egy francia feltaláló, Le Prieur kapitány kézi szabályozású sűrített levegős légzőkészülékét már 1933-ban sorozatban kezdték gyártani. Kezdetben Cousteau-t is rabul ejtette az új sportág, de csakhamar inkább különböző búvárfelszerelések fejlesztése és a víz alatti filmezés felé fordult. Erről így vallott később "A csend világa" c. filmjében: "Az első búvárszemüveg olyan tüzet gyújtott a szívünkben, amelyet többé nem lehetett kioltani és amely meghatározta egész életünket. A víz alatti vadászat kezdeti örömei elvezettek a kamerával való vadászathoz, légzőkészülékek konstruálásához, a búvárfiziológia tanulmányozásához és végül az óceanográfusi hivatáshoz."

Cousteau személy szerint is kiváló búvárrá vált, légzőkészülék nélkül sem jelentett számára gondot 20 méternél nagyobb mélységbe lemerülni. Így forgatta 1942-ben első búvárfilmjét is tenger alatti vadászataikról "Tizennyolc méter mélységben" címmel. Felkészültségét és akaraterejét már 1946-ban, a vaucluse-i forrásbarlang szifonjának kutatásánál bebizonyította, amikor 60 méter körüli mélységben nitrogénnarkózis hatása alatt és -mint utóbb kiderült- súlyos szénmonoxid mérgezéssel küszködve sem adta fel a küzdelmet barátja, Dumas életének megmentéséért. Automatikus működésű sűrített levegős légzőkészülék találmánya, az Aqualung alkalmazhatósági határait kutatva 1947-ben világrekordnak számító 90 méteres mélységet ért el.

A búvárkodás mint tevékenység, technika és életszemlélet napról-napra elkísérte Cousteau-t egész élete során. "Aki sokat merül, többé nem tud úgy viselkedni a mindennapi életben, mint mások. A búvároknak az a titkuk, hogy megismertek egy másik életformát"- mondta valahol. Bár a búvárkodás hőskorában saját magán próbálta ki az oxigénmérgezéstől a nitrogénnarkózisig, a tenger alatti robbantások hatásától a kizsilipelési táblázatok biztonsági határáig sok mindent, a filmszalag tanúsága szerint még nyolcvanadik életévén túl is együtt merült búváraival, például a Fülöp-szigeteki tenger alatti barlangokban. Nem csoda hát ha a mai búvárok is bizalommal követik példáját és azt tartják: a búvárkodás minden egészséges ember számára életkortól függetlenül ajánlható csodálatos technikai sportág.

Az írás a következő lapon folytatódik!