Az óceán szerkezete III.

1/2. oldal

Újabb fejezet a tenger enciklopédiájában: irány a mélytenger világa!

A középóceáni hátság

Hidrotermális kürtő

Ha megkérdezzük valakitől, aki jártas a földrajzban, hogy melyik Földünk leghosszabb hegysége, valószínűleg rávágja: az Andok. A válasz annyiban helyes, hogy a szárazföldi hegyláncok közül valóban a dél-amerikai Andok hegység büszkélkedhet a leghosszabb vonulattal. Ha azonban az egész földfelszín vonatkozásában vizsgáljuk meg ezt a kérdést, úgy az előbbi válasz már nem tekinthető igaz állításnak. A középóceáni hátság rendszer valamennyi óceán fontos szerkezeti egysége. Az óceáni medencék hátságrendszerei közvetlen összeköttetésben állnak egymással, és együttesen a Föld leghosszabb, egybefüggő hegységláncát alkotják. Ez a hatalmas hegységrendszer 65.000 kilométer hosszan nyúlik el, mélyen az óceánok felszíne alatt. Maga a középóceáni hátság elnevezés sem teljesen korrekt, mivel ezek a hosszú hegyvonulatok nem mindig az óceáni medence középvonalában helyezkednek el. A középóceáni hátságok helyzetét az jellemzi a legjobban, hogy a hátságok mindig a széttartó, divergens lemezek között húzódnak. A hátságrendszer egy olyan tektonikailag aktív terület, amely víz alatti vulkánok hosszú láncolatából áll. A hátságok vonulata jelzi azt a területet is, ahol egykor, a szárazföldi riftesedéssel megkezdődött az óceán születése. A középóceáni hegységrendszer általában 1000-3000 méter magasan emelkedik ki az abisszális síkságból. A víz alatti hegyvonulatok átlagos szélessége eléri az ezer kilométert. A középóceáni hátságok területe rendkívül tagolt. A víz alatti hegyvonulatot a hátságra merőlegesen futó árkok, kanyonok rendszere barázdálja. A középóceáni hátság legtagoltabb területe a központi zóna. A központi zóna területén találjuk a 10-50 kilométer széles, és jellemzően 500-1500 méter mély központi hasadékvölgyet. A központi hasadékvölgy kulcsfontosságú szerepet játszik az óceáni kéreg tágulásában (spreading), mivel ez a köpenyből folyamatosan az óceánfenékre feláramló, forró, olvadt bazalt kiömlésének a zónája. A középóceáni hátság tengelye, a központi hasadékvölgy mentén, a felszínre kiömlő cseppfolyós kőzetanyagot a köpeny hőáramlatai mozgatják. A középóceáni hátságok területén a Föld folyamatosan veszít a belső hőjéből. A központi hasadékvölgy alatt, közel a kéreghez, kiterjedt magma kamrák alakulnak ki. A hasadékvölgy vékony törésén keresztül szivárog a felszínre az olvadt bazalt, ahol a fagypont közeli hideg tengervízzel érintkezve, hamar megdermed. A kihűlő bazalt gömbölyded, tömbszerű formákká dermed., amelyet párnalávának nevezünk. (A párnaláva csak és kizárólag a középóceáni hátságok mentén képződik. Ott, ahol a szárazföldön is találunk párnaláva kőzeteket, valójában egy ősi, megszűnt óceán középhátsági maradványaival találkozunk. Ha Szilvásvárad felé autózunk, és áthaladunk Szarvaskő községen, az úttest két oldalán húzódó sötét sziklák például olyan párnalávából állnak, amely jó 200 millió évvel ezelőtt ömlött ki, az egykori Melittei-óceán középhátságán.) Két-háromezer méter mélyen az óceán felszíne alatt, a forró vulkáni magma felszínre nyomulása nem heves kitörések formájában zajlik, hanem lassú, csendes folyamat. A középóceáni hátság vonulatán nem mindenhol egyformán intenzív a vulkáni tevékenység, így a kéregdarabok szétterjedése sem egyszerre zajlik. Ez a jelenség magyarázza a hátságot keresztező haránttörések, a transzform vetők nagy tömegét.

A hátság vonulatát párhuzamos vetők is határolják, ahol időnként szintén a felszínre áramlik a köpeny forró, olvadt kőzetanyaga. Ebből épül fel a központi zónát szegélyező, ún. hátsághegység. A hátsághegység külső lankái fokozatosan elsimulva olvadnak be az abisszális síkságba. Ahogyan egyre több vulkáni anyag, párnaláva halmozódik fel a középóceáni hátságokon, az ebből kialakuló friss óceáni kéreg fokozatosan oldalirányba nyomódik, és elkezdi hosszú vándorútját a kontinentális kéreg irányába. Minél távolabb haladunk a középóceáni hátságtól, annál idősebb óceáni kéreggel találkozunk. A legidősebb kéregdarabokat a kontinentális kéreg határán, a bezáródó óceánoknál pedig a szubdukciós zónában, azaz a mélytengeri árkok vidékén találjuk. A legidősebb óceáni kéreg, a radiometrikus kormeghatározás szerint, száznyolcvanmillió éves. Az ennél idősebb óceáni kéreglemezek már mind megsemmisültek, a szubdukció miatt. Az óceáni kéreg keletkezésének az előzőekben említett törvényszerűségeiből, illetve a kéregrészek korából tudunk következtetni az óceáni lemez tágulási sebességére. Önmagában az óceáni litoszféra felépítése nem túl bonyolult. A felső köpeny szilíciumban szegény szegélyére épül az ultrabázikus, fémekben is gazdag anyagból álló kéreg, amelynek anyagát gabbrónak nevezzük. A kéreg-köpeny határ, az óceáni litoszférán nagyon közel esik egymáshoz. (Az óceáni kéreg átlagos vastagsága mindössze 5-15 kilométer.) A köpeny és a kéreg határát, a szeizmikus hullámok eltérő sebessége alapján először egy horvát szeizmológus, Mohorovcic mutatta ki. őróla nevezték el a köpeny és az óceáni kéreg határát Mohorovcic felületnek. A középóceáni hátságokon folyó vulkanikus kéregképződés drámai erejét jól illusztrálják a középóceáni hátságok felszínt elérő csúcsai. Különösen a táguló, "legszebb korukban" lévő óceánok, mint például az Atlanti-óceán hátságvidékein intenzív a tengeralatti vulkáni tevékenység. Az Atlanti-óceánon a középóceáni hátság felszínre emelkedett területeit alkotják Izland, vagy az Azori-szigetek, továbbá Tristan da Cunha szigete. A középóceáni hátságok vizsgálata egy rendkívül érdekes biológiai felfedezést is eredményezett a közelmúltban. 1977-ben egy, a Pacifikus-hátságot kutató oceanográfiai expedíció a Galapgos-szigetek térségében fedezte fel az ún. mélytengeri füstölőket (black smoker). A hátság vulkanikusan aktív területén olyan, ásványi anyagokban, így különösen fémszulfidokban, mangánban, vasban, rézben és cinkben gazdag hévforrásokat fedeztek fel, amelyekből 300-400 Celsius fokos forró oldatok törnek elő. A hidrotermális kürtők által kilövellt forró oldatból, a hideg tengervíz miatt gyorsan kicsapódnak a különböző ásványi anyagok, amelyek oszlopszerű kürtőket építenek fel. A hidrotermális kürtők szélsőséges környezeti viszonyai között, egy addig soha nem látott különleges helyi ökoszisztémát találtak a kutatók. A rettenetes nyomás, a forró és a jéghideg víz keveredése, valamint az örök sötétség világa fajokban gazdag életközösséget rejt. Elsősorban féreg-félék (Vermes), kagylók (Bivalvia), virágállatok (Anthozoa) és rákok (Crustacea) alkotják a hidrotermális kürtők élővilágát. Egyes puhatestű fajok, mint például a Bathymodulus és a Calyptogena nemzetségbe tartozó kagylók, hatalmas méretűre növekednek. De például a gyűrűsférgek törzsébe (Annelidia) sorolt, itt felfedezett Riftia csőféreg, amely kemény védőburkot épít magának, karvastagságúra, és akár három méter hosszúságúra növekszik. A férgek kiterjedt kolóniákat alkotnak a kagylókhoz hasonlóan, a kürtők közvetlen közelében. A kutatások kimutatták, hogy a kürtők ökoszisztémájában az elsődleges produktivitás hordozói, (ellentétben a felszíni vizek fotoszintetizáló növényi algáival) a kemoszintetizáló baktériumok. A baktériumok oxidálják az egyébként más élőlény számára halálos mérget jelentő kén-hidrogént, és az ebből nyert energiát felhasználva, szén-dioxidból állítanak elő különféle, a többi magasabb rendű élőlény számára nélkülözhetetlen szerves anyagot. A kürtők ökoszisztémája tehát nem a fényre, hanem hő és vegyi energiára épülő egyedi életközösség.

Az írás a következő lapon folytatódik!

135. kovax		2010 feb 23. 22:44

légyszi! az a fránya tesztoszteron...
Előzménye: 'Garfield33' (134)
134. Garfield33		2010 feb 23. 22:41

Felrúgom én másodat is, csak kérni kell
Előzménye: 'kovax' (133)
133. kovax		2010 feb 23. 22:15

felrúgod az anonimitásom? ne aggódj ,ráérek:-)
Előzménye: 'Garfield33' (132)
132. Garfield33		2010 feb 23. 22:12

Te meg alugyál, lükepék, hónap korán kelsz, mint a tésztád.
Előzménye: 'kovax' (130)
131. Garfield33		2010 feb 23. 22:11

A Tüskés Vanek és Vanek úr nem egészen ugyanaz. De ha látod, mondd meg neki, hogy a Nehéz Fridolin üdvözli.
Előzménye: 'Jules' (129)

Az óceán szerkezete III.

Merülőhelyek

South West Rock, Fish Rock Cave

Buborék búvárközpont